Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Kalivoda Béla: Kísemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlítóvizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tito Alba)köpetek alapján

(Mus musculus) 9,47 %, magevő madarak (Aves 1.) 7,10 %, mezei cickány (Crocidura leucodon) 6,88 %, törpe egér (Micromys minutus) 4,30 %, vízi cickányok (Neomys spp.) 3,23 % ós vízi pocok (Arvicola terrestris) 2,80 %. A testtömegarányokkal számolva lényegesen változik az egyes kategóriák jelentőségének megítélése. A rovarok a mintának mindössze 0,10 %-át alkotják, a békák pedig csak 0,38 %át. A madarak adják a zsákmány becsült tömegének 14,97 %-át. Az emlősök között döntő a rágcsálók aránya (60,82 %), míg a rovarevők csak 23,73 %-kal szerepelnek. A testtömeg arányok alapján felállítható dominanciasorrend a következő: mezei pocok (Microtus arvalis) 24,95 %, vízi pocok (Arvicola terrestris) 16,02 %, erdei cickány (Sorex araneus) 12,94 %, házi egér (Mus musculus) 10,84 %, magevő madarak (Aves 1.) 10,17 %. Az 1987-es nagyiváni táplálék minta 20 köpete 15 kategóriába tartozó 104 zsákmányállatot tartalmazott (5. táblázat). Ezek közül mindössze 1 példány volt rovar (0,96 %). A gerincesek közül a bókák részaránya 2,88 %, a madaraké pedig 8,64 % volt. A zsákmány döntő többségét (87,52 %-át) ebben a mintában is az emlősök alkották. A rovarevők a tápláléknak 53,86 %-át, a rágcsálók 33,66 %-át adták. A leggyakoribb fajok sorrendje a következő: törpe cickány (Sorex minutus) 25,00 %, erdei cickány (Sorex araneus) 20,20 %, házi egér (Mus musculus) 11,54 % ós mezei pocok (Microtus arvalis) 10,58 %. A testtömeg arányok alakulása az 1986-os mintákkal egyező tendenciát mutat: rágcsálók 56,51 m%, rovarevők 23,61 m%, magevő madarak 10,36 m%. Megfigyelhető, hogy a nagyiváni mintákban ez az a három csoport, amely egymást kompenzálva a táplálók döntő hányadát képezi. A legjelentősebb fajok a mezei pocok (Microtus arvalis) 16,27 m%-kal, a házi egér (Mus musculus) 14,20 m%-kal, az erdei egerek (Apodemus spp.) 13,02 m%-kal, az erdei cickány (Sorex araneus) 12,43 m%-kal és a magevő madarak (Aves 1.) 10,36 m%-kal. Az 1987-es pilisborosjenői anyag 28 köpete 73 példány, a törmelék pedig további 72 példány táplálékállatot tartalmazott, a feldolgozás során tehát 14 zsákmánycsoport 145 egyede került elő. A mintából előkerült 2 cserebogár (Melolontha sp.) és 2 madár összesen csak a zsákmány 2,76 %-át alkotta, a fennmaradó 97,24 %-ot az emlősök tették ki. A rágcsálók részaránya igen magas - 78,61 % -, a rovarevők és a denevérek (Chiroptera) együtt csak 18,63 %-ot tesznek ki. A dominancia viszonyokat vizsgálva kiemelkedő a mezei pocok (Microtus arvalis) 50,34 %-os aránya. Ezt követik az erdei egerek (Apodemus spp.) összesen 22,06 %-kal. A rovarevők közül az erdei cickány (Sorex araneus) a leggyakoribb 8,28 %-kal. A mintában a mezei pocok és az erdei egerek részaránya olyan elsöprően magas, hogy mellettük minden más zsákmánycsoport jelentősége eltörpül. Ezt a tömegarányok szerinti értékelés csak még jobban kiemeli, ugyanis ez a két táplálékkategória adja a minta 83,78 tömeg százalékát. (6. táblázat) A következő lépésben az egyes zsákmánykategóriák becsült arányai hibahatárainak megállapításával pontosíthatók az eredmények. A becslés azonban nem végezhető el megbízhatóan a kis gyakoriságú csoportok esetében, ezért ezeket tanácsos összevonni. Az eredmények gyors összevethetőségének igénye ezt úgy módosítja tovább, hogy lehetőleg ne túl nagy számú- és azonos kategória szerepeljen minden minta esetében. Ezeket a kikötéseket figyelembe véve végeztem el a számításokat. Az eredményeket a 7. és 8. számú táblázatok tartalmazzák. Mint a felhasználható módszereket ismertető fejezetben már kifejtettem - az aránybecslós ós hibahatárainak megállapítása bármilyen minta esetében megoldható, ép köpetek esetében azonban ilyen célra a regresszió analízis is alkalmazható. Ezt a módszert - példaként -, az 1986os nagyiváni ép köpetek mezei pocok anyagán mutatom be. Feltételezve, hogy a vizsgált faj előfordulási aránya független attól, hogy melyik részmintában vizsgáljuk, akkor - független változónak (X) a mintaelemszámot, függő változónak (Y) pedig az adott mintában előforduló mezei pockok számát választva -, lineáris összefüggést kapunk, ahol az egyenes meredeksége adja meg a keresett arányt. Ezt a feltételezést a 3. ábra pontvonulata jól alátámasztja, ezért a regressziós függvény Y=a+bX általános alakban határozható meg. Az elvégzett számítások (Manczel, 1983.) alapján a két változó között igen szoros (r=0,9955) összefüggés mutatkozott. Az ellenőrzés (P=95 %) szignifikáns - statisztikailag igazolt - összefüggést jelzett. Az ún. "Z-transzformáció" elvégzése segítségével, "r" hibahatárainak figyelembe vételével, a korrelációs koefficiens (r) 0,991 és 0,997 közötti értékű (P=95 %). Az úgynevezett determinacios együttható (r) alapján megállapítható, hogy a zsákmányállatok száma 99,1 %-ban határozza meg a mezei pockok mintabeli számát. Miután - mint látható - jelen esetben a mintanagyság gyakorlatilag kizárólagosan 16