Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Kalivoda Béla: Kísemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlítóvizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tito Alba)köpetek alapján
Shannon - Weawer függvény felhasználását tartom a legcélszerűbbnek, mivel a Simpson - Yule index értékét a reálisan várható fajszámok tartományában az adatok alapját képező eloszlás erősen befolyásolja (Southwood 1984.), a dominancia index pedig - amely véleményem szerint túlzottan leegyszerűsíti a problémát -, szükség esetén az alapadatok között már megtalálható, mivel értéke azonos a leggyakoribb faj arányával. A Shannon - Weawer függvény mellett szól, hogy a faj - abundancia viszonyt jól jellemzi, nagyságát leginkább a legnagyobb gyakoriságú faj befolyásolja (Southwood 1984.), ami táplálék vizsgálati szempontból nem hátrány, mindemellett használata az irodalomban eléggé elterjedt. Értéke a 8. képlet alapján állapítható meg. A fajszám ós a diverzitás érték felhasználásával, a 9. képlet alapján számítható a kiegyenlítettség (Sasvári 1986.). A minták egyedi elemzése ós jellemzése után a vizsgálat következő fázisa a különböző időben-, illetve helyeken gyűjtött* anyagok összehasonlítása. A legegyszerűbb módszer a hasonlósági együttható képzése. Ez az eljárás eredeti formájában akkor lenne korrekten alkalmazható, ha azonos nagyságú területről, vagy azonos időszak alatt összegyűlt táplálékmintákat hasonlíthatnánk össze. Mivel az előző feltételek nem teljesülnek a módosított Sorensen indexet (10. képlet) egy relatív mutatóvá alakítottam át. Jelen esetben ugyanis a minta sem tér-, sem időbeli abszolút értékű alapra nem vonatkoztatható, hanem egy gyöngybagoly pár zsákmányszerző területén élő zoocönózis relatív mutatója. így a mintanagyság önkényesen megállapított, s ezért a számítások során az abundancia értékek alkalmazása helytelen lenne. Helyette a fajok relatív gyakorisága alkalmazható, ami elvileg független a minta nagyságától. Amennyiben a mintaelemszámot száz példányra korrigáljuk (százalékos gyakoriság) a feladat a 11. képlet szerinti formában adható meg. Értelemszerűen, az egyedszám arányok helyett a testtömeg arányokat felhasználva is elvégezhető a számítás. Az így nyert indexekből közvetlenül dendogram készíthető, ami megfelel a Cluster-analízis legegyszrűbb formájának. (A Cluster-analízis más módon is elvégezhető, ennek részletezése azonban a dolgozat kereteit meghaladja.) A hasonlóságvizsgálatok témakörébe tartozik annak a fontos kérdésnek a tisztázása, hogy mely minták reprezentálnak azonos táplálékbázist? A kérdést X 2 próbán alapuló homogenitásvizsgálattal lehet eldönteni. A próba elvégzése hasonló az elosztásvizsgálatnál ismertetetthez, mindössze annyi a különbség, hogy nem egy mintát ós egy elméleti elosztást -, hanem két mintát hasonlítunk össze. A számításokat a 12. képlet alapján kell elvégezni. Nagyszámú minta vizsgálata esetén szóba jöhet a szóráselemzés alkalmazása is, azonban a variancia instabilitásának veszélye miatt nagy lehet a hiba kockázata. Ennek elkerülésére Southwood (1984.) ismertet eljárásokat, magát az elemzést pedig Manczel (1983.) részletesen tárgyalja. A populáció változások elemzésére és előrejelzésére az azonos területről, különböző időpontokból származó minták nyújtanak lehetőséget. E vizsgálatok a trendszámítás témakörébe tartoznak. Az idősorok vizsgálata olyan összefüggés vizsgálat, ahol az idő - mint független változó függvényében analizáljuk egy zsákmány kategória gyakoriságának változását. Az idősor változása statisztikai értelemben több összetevőnek tulajdonítható. E komponensek az alapirányzat, a periodikus ingadozás és a véletlen ingadozás, amelyek az idősorok kialakulásában összefonódva jelentkeznek. A vizsgálatok első lépése a vonaldiagram elkészítése, azaz az adatok grafikus ábrázolása. Ezután vagy az analitikus trendszámítás-, vagy a mozgóátlagolás módszere választható. Az analitikus trendszámítás tulajdonképpen megegyezik a regresszió analízissel, ezért itt nem részletezem. A mozgóátlagok módszerével az idősor hullámzása mérsékelhető, a véletlen ingadozások kiküszöbölhetőek. Amennyiben a dinamikát kifejező átlag tagszáma meghaladja a periódus időszakainak számát, akkor a periodikus ingadozás is kiküszöbölhető. A mozgóátlagokat a megállapított tagszám alapján, sorban haladva, számtani átlaggal kell meghatározni úgy, hogy minden számításkor az előző számításban résztvevő értékek közül az elsőt el kell hagyni és az idősor következő tagját be kell vonni az újabb mozgóátlag-számításba. Például tehát háromtagú mozgóátlagok számítása y értékek idősorából: (yi+V2+y3): 3; (V2+V3+V4): 3; ... stb. A mozgóátlagok módszerével az idősor értékeiből újabb idősort képezve az alapirányzat-, illetve periodikus ingadozásai grafikusan vizsgálhatóak. A dolgozatban ismertetett, vagy említett módszerek csak tört részét teszik ki az elemzési lehetőségeknek. Elsősorban arra törekedtem, hogy a minta minél több szempontból történő elemzéséhez mutassak be lehetőleg egyszerű módszereket annak érdekében, hogy a vizsgálatok során a lehető legtöbb információ legyen gyűjthető a gyöngybagoly táplálkozásáról ós táplálékbázisáról. 14
