Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Selmeczi László: Kaposvári Gyula 70 éves

KAPOSVÁRI GYULA 70 ÉVES Sokan vagyunk szerte az országban olyan értelmi­ségiek, akik indíttatásunkra gondolva jó érzéssel, s büszkeséggel valljuk, hogy hivatástudatot, ügyszerete­tet, városszeretetet Kaposvári Gyulától tanultunk. Oly­kor megragadott, olykor vitára ingerelt, de mindig nyo­mot hagyott bennünk sziporkázó, ötletekkel teli, állan­dóan az újat kereső szelleme, vibráló egyénisége, a város és a megye történetére, művelődéstörténetére, irodalmi életére, művészeti emlékeire, talán mindenre vonatkozó s kiterjedő, lexikont helyettesítő fantaszti­kus emlékezőtehetsége. Kaposvári Gyula századunk nagy értékmentő, intéz­ményeket alapító, tudományt szervező és a tudomá­nyos ismeretterjesztést megalapozó muzeológus ge­nerációjának a tagja. Tudásszomjjal teli életét kisisko­lás korától kezdve a könyvek, az olvasmányélmények határozták meg. A MÁV-mérleglakatos fia földrajz-ter­mészetrajz-néprajz szakos egyetemi hallgató korában, 1940 tavaszán - nemsokára fél évszázada lesz ennek - kötött tudat alatt életre szóló szerződést a mai me­gyei könyvtár és megyei múzeum elődjével, Szolnok Megyei Város Közkönyvtárával és Múzeumi Gyűjtőhe­lyével. Az itt kutatott, Szolnok településföldrajzát elem­ző szakdolgozat elkészítését egyidőre megakadá­lyozta a katonai behívó, a katonai szolgálat, a front, a sebesülés, majd a hadifogság, ahonnan 1946 kora nyarán került haza és szerelt le. A szeptember, mintha nem telt volna el közben hat év, újra a szolnoki könyvtárban találta, ahol oly sikerrel nyújtott önkéntes segítséget a veszteségek megállapí­tásában és a megmaradt könyvállomány rendezésé­ben, hogy a város polgármestere 1948. április 1-jétől megbízta az intézmény vezetésével. A városi könyvtár megnyitását követte a múzeum Hild Viktor és dr. Ba­logh Béla őslénytani, régészeti, történeti és numizmati­kai gyűjteményén alapuló anyagának számbavétele, raktári rendjének kialakítása. Az 1948-49-es polgári forradalom és szabadság­harc centenáriumi ünnepségeinek keretében 1949. március 5-én, a szolnoki csata százéves évfordulóján nagyszabású történeti kiállítást rendezett, s ezzel a múzeum is nyilvánosságot kapott. Az évfordulóra meg­jelent a Szolnoki csata című munkája, amely Szolnok 1848-49. évi történetét mutatta be. Ezt követően 1949. május 1-jétől nyert kinevezést a múzeum és könyvtár vezetőjévé, s a tanári pálya helyett végleg eljegyezte magát a közgyűjteményekkel. Kaposvári Gyula idejekorán felismerte, hogy a Kö­zép-Tisza-vidék központjában fekvő Szolnokon múze­umi gyűjtőhelyből a szó szoros értelmében vett múzeu­mot szervezni csak oly módon lehet, ha a megyére jel­lemző múzeumi feladatok minden ágára figyelmet for­dít, s a másutt történetileg kialakult gyűjteménytípusok valamennyijét igyekszik megalapozni. 1946-1950. között a könyvtár és a múzeumi gyűjtő­hely tevékenységét párhuzamosan irányította. Felbe­csülhetetlen kulturális értékeket mentett meg a zúzdá­tól. A Szolnoki Papírgyárból tizenháromezer kötet 7

Next

/
Thumbnails
Contents