Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Szlankó István: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1964-1980)
nyoma is. Az alföldi gyerekek számára érdekesség a falu főutcáján végigfolyó patak az apró hidakkal, az udvarokban látható hidas-ólak, a hátit cipelő asszonyok, a kicsit palócos beszéd. (5. kép) Nagyon sokszor halljuk a faluból visszatérés után, hogy ezek az emberek kedvesebbek, közvetlenebbek, mint az otthoniak. Vajon csak mint vendégek érezzük ezt így? Az alábbi kis történet ehhez is és egy kiránduláshoz is kapcsolódik. 1966-ban vagy 67-ben egy hétfői napra tarkői túrát terveztünk. Vasárnap jobb étvágyúnak bizonyult a tábor az átlagosnál és hétfőre nem maradt elég kenyér. Veszélybe került a túra, hiszen útközben nem érintünk lakott helyet. Két élelmes fiúnak jutott eszébe, hogy megpróbálkozik a faluban. Elég későn indultak, sötétben értek le. Ahol világosságot láttak, bekopogtak. Két hátizsák kenyérrel tértek vissza. Ki egy szeletet, ki egy fél kenyeret adott. Húsz év után sem felejtettük el. 27 Minden évben szervezünk túrát a közeli Subalyukhoz. Leereszkedünk a Hór-völgybe az Odorvár szikláin vagy a jelzett turistaúton. Megnézzük az Oszlai-őrház melletti tájház kiállításait, ahol megismerhetjük a hagyományos házberendezést, a fakitermelő munka eszközeit. Pár kilométeres gyaloglás után érünk a Subalyukhoz. Ebben a felszakadt barlangban 1932-ben Dancza János vezetésével folyt ásatás, melynek során megtalálták a neandervölgyi típusú ősember maradványait és eszközeit. A barlang völgyre néző oldalnyílásán kinézve alattunk mészégető kemencéket láthattunk, kissé északabbra pedig a perpáci mészkőbányát. Ezeknek a működését a környék védetté nyilvánítása után megszüntették. (6., 7. kép) 3./ Ha több időnk van, a subalyuki túrát meghoszszabíthatjuk Cserépváraljáig. A Hór-völgy déli végénél keletre fordulva elérjük a Hidegkút laposát, ahol vulkáni tufába vájt istállót láthatunk. (8. kép) Felejthetetlen élményt jelent a Felső-szoros kőtengerén végigmenni, amely hazánk legmélyebb, riolitban kialakult szurdoka. Cserépváralja mellett a Mangótető oldalában alakultak ki azok a riolit-kúpok, amelyekbe kis fülkéket véstek elődeink. Ezek a világhírű kaptárkövek. 4./ Kisebb csoportokkal mentünk el az Eger melletti Nagyegedre. A Völgyfőházig az Odorhegy északi oldalán vezető utat választjuk. Innen a délnyugati irányú Törökúton kis szintkülönbségekkel érjük el a Várhegyet, ahol vaskori erőd maradványait tárták fel a régészek. Ide már közel van az úticélunk, a Nagyeged, amelynek kilátójából alig akartak lejönni a gyerekek. 5./ Leghosszabb túráinkat a Tarkőre vezettük. (9. kép) A Völgyfőház után az Oldal-völgyön keresztül jutottunk ki az Eger-Miskolc közötti műútra. A Vaskapu után letértünk az útról és azzal párhuzamosan haladva értük el az Imó-forrást, amelyből csak időszakonként jön a víz. Mi mindig száraznak találtuk. Ezután a Háromkő mellett felkapaszkodtunk a Bükk-fennsíkra, majd a Tarkő kopár szikláiról gyönyörködtünk a DélBükk panorámájában. A térkép alapján pompásan azonosítani tudtuk az útvonalunkon érintett helyeket. Kis kitérőt tettünk az Őserdőbe, ahol lábunk előtt hevert a magára hagyott természet, kidőlt, öles szálfák formájában is. A Hajnóczy-barlang morfológiai leírása A kellemetlenül szűk bejárat után - tszf.-i magassága 451,79 m a Balti-t. fölött - néhány méteres kuszodán, majd meredek lépcsőkön lehet lejutni a Niagarához, melynek réteglapmenti kialakulását jól szemlélteti a 11. és 12. kép. Innen két irányba folytathatjuk utunkat: Ny-ra a Háztetőn a Rom-terembe, vagy a Niagara 60°-os lejtőjén leereszkedve K-i irányban a Tánc-terembe juthatunk. A barlangnak ebben a részében jól láthatók a réteglapmenti kialakulás jellemző jegyei: - a barlang mennyezete és alja fokozatosan távolodik egymástól; - e részre jellemző a labirintusos szerkezet; - az Odorvárra jellemző ÉÉK-DDNy-i irányú és erre merőleges törésvonalak itt is kimutathatóak és a járatok is e kitüntetett irányokban képződtek. 16 (5. ábra) A Tánc-teremből továbbhaladva érjük el a Csodák termét. Ebben a kis tölcsérszerű üregben képződtek a barlang Nagy-terem, Lapos-terem vonallal záródó részének legszebb cseppkövei. Innen DK-i irányban aKuszodán „kúszva" érjük el az Alsó ill. Felső-füstös termeket. Nevüket a falaikon képződött fekete, füstszerű anyag miatt kapták, ami az egri Tanárképző Főiskola Kémia tanszékének elemzése szerint kalciumszulfátvaskarbonát 31 % CaC0 3 , 8,4 % Fe tartalommal. A debreceni ATOM KI REA-vizsgálata alapján feltételezhető, hogy az átlagostól eltérő mennyiségű tallium (TI) kénhidrogénnel alkotott csapadéka okozza az elszíneződést. A Kuszodán visszafelé menve a Csodákterme után, egy szűk átjárón jutunk be a Laposterem K-i végébe. Itt egy gyönyörű cseppkőóvoda fogad, legszebb közöttük az Amphora. A menynyezetről néhány mm átmérőjű, 1-2 cm-es heliktitek kínálják a szép látványt. A Nagy-terem felé csak kúszva haladhatunk, mivel a Lapos-terem - innen a név - átlagosan 50-80 cm magas. Az É-i falon sűrű kis csomókká -„sündisznókká"- összeállt kalcitkristálycsoportok díszlenek. A termet ÉÉNy-DDK-i irányú repedések szabdalják, melyek mentén cseppkőkerítések képződtek. A Lapos-terem Ny-i végénél csatlakozik az az út, amelyen a bejárattól Ny-ra indulva előbb a Rom-termet, majd kis kitérővel az Orgona-termet (13. kép) érintve jutunk el a Depóba. Az Orgona-terem nevét, a megkocogtatva szép hangokat adó drapériájáról kapta. A Depóból továbbmenve egy óriási, leszakadt sziklát megkerülve érünk a Nagy-terembe, melynek hossza 48 m, legnagyobb szélessége 14 m, magassága 5-8 m (6. ábra, 14. kép). A terem leg501
