Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szlankó István: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1964-1980)

mányos kutatás elemi módszereinek megismerését szolgálja, hanem az értelmes szórakozást, az aktív kikapcsolódást is. Mindezt olyan romantikus környezetben és körülmények között, amit a mai mindennapok, a mai iskola nem tud nyújtani. A végeredmény pedig valami olyan érték, ami semmi mással nem pótolható: valóságos élményeken nyugvó kötődés a haza egy tájához és annak embereihez, ez pedig a hazaszeretet építőköve. A táborok tudományos és pedagógiai eredményeinek van még egy varázsa. Az alábbiakban bemutatott eredmények a szó nemes értelmében vett közösségi alkotások. Huszonkét éve a tanárok és a diákok sokaságának érdeklődésből, önzetlenségből, sok-sok munkából összegyúrt műalkotása. Ennek sokszínűségét kíséreljük meg összefoglalni és olvasóink figyelmébe ajánlani. Az odorvári kutató tábor huszonkét éves munkájának egyik legérdekesebb területe a pedagógiai tevékenység. Nyilvánvaló, hogy az itt folyó nevelőmunka csak kiegészítője lehet az iskolai és a családi nevelésnek. A résztvevők az első időktől kezdve az iskola jól tanuló, szorgalmas és jó magaviseleű diákjai voltak. Bár a fenti kritériumok még nem garantálják, hogy valakiből jó „odoros" lesz, de az önállóan végzett munkához és a tábori fegyelemhez szükség van ezekre a feltételekre, melyek alapján kiválasztjuk a táborozókat. A tanulók első tábora, a válogatás ellenére is kísérlet. A két hét eldönti, hogy „odorossá" válnak-e, vagy nem. Nem mindennapi létfeltételek között élünk. Távol a településektől és a „civilizáció áldásai"-tól. Sátrakban alszunk, ugyan szivacs derékaljon, de ha kellőképpen nem árkoltuk körül, akkor aláfolyik a víz, vagy ha valami hozzáér a sátor tetejéhez, akkor befolyik az eső. A „fürdőszobánk" a „természet lágy ölén" egy forrás (4. kép), ahol 6-8 °C-os víz csordogál a hátunkra. Az árnyékszék fölé a fák borítanak árnyékot (de naponta fertőtlenítjük, tehát higiénikus). A szemetet szigorúan osztályozni kell és elhordani a szintén naponta fertőtlenített szemétgödörbe, különben kellemetlen „lakótársaink" érkeznek ganajtúrók, darazsak és legyek képében. A legelemibb emberi szükségletek kielégítése érdekében 10-100 métereket kell tenni. Étrendünk annyira változatos, amennyire a magyar konzervipar és a tábori pénztár lehetővé teszi. (Az utóbbi évek áremelései kissé megviselték anyagi erőforrásainkat.) Mielőtt megennénk ebédünket, fát kell vágni, tüzet rakni és a konzervet megmelegíteni. Nincs naponta friss kenyér, de van olykor eső, hideg, a tűz körül füst. Aki ezekben a körülményekben csak a civilizáció hiányát éli meg, az nem fog újra jelentkezni; aki átéli a romantikáját, az együvé-tartozás élményét, a természet és különösen a barlang varázsát, titokzatosságát, az évekig idejár. Felnőttként a családját is elhozza. A táborba jelentkezők nem csak a körülményeket választják, hanem különböző feladatokat is, az előre meghirdetett témákból. Lehetnek barlangászok vagy dolgozhatnak a felszínen. Az utóbbi időben, 1971-től, a Hajnóczy-barlang feltárása óta a barlangászat a leg494 népszerűbb. A barlangban végezhetik a feltárást (ez a legizgalmasabb), különféle méréseket (térképezés, speleoklimatológiai mérések), geomorfológiai és üledéktani vizsgálatokat és megfigyeléseket. A felszínen lévők foglalkozhatnak biológiai, néprajzi, geomorfológiai, meteorológiai stb. vizsgálatokkal. A kiírt témákban vagy tanár, vagy végzett diák segíti a tanulókat. Ezekből a munkákból gyakran készül dolgozat az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre. Különösen biológiából készült sok pályamunka, mert ebből a tantárgyból a versenykiírás lehetőséget biztosít az önálló megfigyelések feldolgozására. Különböző pályázatokra is készítenek dolgozatokat tanulóink. Gyakran egyetemi és főiskolai szakdolgozat is készül az itt gyűjtött anyagból. A tudományos kutatás módszereinek megismerése, a természetszeretet, a közös tevékenység gyakorta segíti a tanulókat a pályaválasztásban. Az elmúlt huszonkét évben kb. 350-400 tanuló vett részt a táborokban. Közülük 35-40 fő pedagógus lett, egynegyedük biológia vagy földrajz szakos tanár. Ezentúl szép számmal találhatunk körükben agrárszakembert és geológust. Akiknek nem ad pályát az odorvári tábor, azoknak is sokat jelent. Megismerkednek egy kemény, de nemes hobbyval, a barlangászattal, megszeretik a természetet, megtanulják becsülni a természet szépségét, értékeit. Megtanulják, hogy a műveltséghez az is hozzátartozik, hogy milyen az ember viszonya a természethez. Észreveszik a természetben a szépet, a harmóniát, a tudományos érdekességet. Belátják és értik a környezetvédelem szükségességét. A szabadidő hasznos eltöltésének olyan formáit ismerhetik meg tanulóink, amelyek a mi vidékünkön nem elterjedtek: barlangászat, természetjárás, sziklamászás. Az „odorosok" nem csak magnóra, kazettára költenek, hanem hátizsákra, túracipőre, sátorra, kirándulásra is. „Szipózás" helyett a nap jelentős részében tiszta levegőn, az egész szervezetet igénybevevő tevékenységet folytatnak. A természettel való együttélésük csak úgy lehetséges, ha megtanítjuk a tanulókat a természet védelmére. Ez a felszínen és a barlangban egyaránt szükséges. A kutatási területünk a Bükki Nemzeti Park szigorúan védett területe. Ide csak úgy kaphatunk táborozási engedélyt, ha a szigorú természetvédelmi előírásokat betartjuk. Élő növényeket nem gyűjtünk (a terület szigorúan védetté nyilvánítása óta), nem tépjük le, a legapróbb természetátalakítástól is óvakodunk. Táborhelyünknek évek óta kialakult rendje van, amit a táborozás idején szigorúan őrzünk. A tábor elején és végén igen nagy körzetben patikatisztaságot teremtünk. Az utolsó üvegdarabot, cigarettacsikket és minden természetidegen anyagot összeszedünk. Sajnos az utóbbi időben a gondatlan turisták és a néhánynapos vadkempingezők után is takarítanunk kell. Különösen szigorúan védjük minden töréstől, szennyeződéstől a barlangot. Ennek köszönhető, hogy közel tizenöt év után is eredeti szépségében találhatjuk, ahogy a természet többezer éves folyamatai létrehozták. A különös tábori életkörülmények új színeket kölcsönöznek az emberi kapcsolatoknak. A mindennapok-