Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szlankó István: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1964-1980)

3. kép: „Munkaértekezlet" a táborban, 1981 számot, matracokat, nagyobb sátrakat, műszereket is vigyünk magunkkal. Főként az új barlang felfedezése után volt erre szükség. Pl. a barlang lezárásához ajtót készítettünk és a beállításához hegesztő készüléket kellett a helyszínre szállítani. Ugyancsak ez tette lehetővé a barlangi telefonhálózat kiépítését. A sok kábelt, készüléket kézben, hátizsákban nem tudtuk volna felvinni. Az utóbbi években pótkocsis teherautót kell fogadni a tábori felszerelés szállításához. A jobb megközelítési lehetőség megváltoztatta az élelmezésünket is. Az első években ki-ki maga főzött, így mindenki megtanulhatta az egyszerűbb ételek elkészítését. A későbbiekben áttértünk a konzerv ételekre, amit itthon, előre megvásárolt a táborvezető. Ez főként akkor jelent könnyebbséget, amikor hosszú barlangi műszak után a csoportok késő délután, elfáradva, éhesen érnek vissza a táborba. A konzervet csak melegíteni kell. Az egyéni produkciókra rendszerint a vacsora készítésekor kerül sor. Néha „össznépi" főzést rendezünk. Ennek csúcspontja a töménytelen mennyiségű mákos nudli, olykor halászlé. Megváltozott a tábornak a külső képe is. A terepszínű sátrak helyett ki-ki hozza magával a saját sátrát, akinek ilyen nincs, az beköltözhet a nagy iskolai jurtákba. A kollégiumi vaságyak kiselejtezése során sok habszivacs matracot kaptunk a tábor részére. Időközben az erdészet egy kis esőbeállót épített, asztalokat, padokat állított fel. Ezek jóval kényelmesebbé teszik a nomád életet. (3. kép) A tábor célja és nevelési lehetőségei Az állandó tábor, megőrizve a mozgótáborok célját, tovább bővítette profilját. A természetjárás, a nomád élet megismerése mellett szerepet kapott a természet részletesebb tanulmányozása, egy adott táj és az ott élő nép életének beható feltárása. Az egyhelyben táborozás lehetővé tette a természet személyes élményen alapuló megismerését. Nincs ennél jobb módszer az iskolában tanult elméleti anyag rögzítésére, valóságos, mélyen-gyökerező tudás kialakítására. Ez az odorvári kutató táborok legfontosabb célja. Az állandó emberi településektől távol (3-5 km-re) kialakított „lakóhely" különös testi és lelki erőkifejtésre ad lehetőséget. Az éjjel-nappali együttlét, az „egy kötélen lógás", a tábori élet apró-cseprő ügyei az önismeret és az emberismeret jó iskolái. A közösségben, a közösségért nem jelszó, hanem valóságos létfeltétel. A napi élet sok apró gyakorlati ismeretet, munkát igényel, amit a táborlakók együtt szereznek meg, együtt végeznek. Mindez nem a tanulás nehéz munkájának tűnik, hanem szinte szórakozásnak. Valóban, ez a tábor nem csak a természet, a tudo492