Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Egri Mária: Chiovini Ferenc (1899-1981)

mutatott „Öreg színész" jól jellemzett arcképe szerepel még tőle) „Behordás" című festménye mutatja legjobban, hogy művészetében hogyan kapcsolódik ezekhez a hagyományokhoz és egyúttal a legjellemzőbben is képviseli Chiovini festészetét. A napsütötte, poros utcán haladó, megrakott szekerekkel eleven képét adja az alföldi nyárnak, a jászsági falu életének. Az Alföld magyar valóságának ez a közvetlen szemlélete valóban szervesen gyökerezik a szolnoki művészet régi hagyományaiban. De Chiovininél ez a valóság maga is azonos a régi valósággal, árnyalatát sem érezteti a falu életében azóta beállott nagy változásnak, és a festői megjelenítés is változatlanul őrzi még a művésztelep impresszionista korszakában kialakult alkotómódszert és előadásmódot..." A vidéken élő képzőművészek 1954-ben, az Ernst Múzeumban rendezett kiállítása kapcsán Oelmacher Anna éppen ezt a hagyományhoz kötődést emeli ki Chiovini Ferenc munkáiban, az Esti Budapest kritikájában."... A szolnoki művésztelep legrégibb tagja, Chiovini Ferenc tudja mire kötelezi a nemes hagyomány és úgy témaválasztásában (Piac, Tiszai kikötő, stb.), mint festői megoldásában egészségesen támaszkodik a nagy elődökre..." 1959-ben a festőművész gyűjteményes kiállítással mutatkozik be Szolnokon és Pécsett, a két város között induló kulturális kapcsolat egyik eseményeként. Chiovini Ferenc hatvanéves, a kiállítás közönsége nem18. G. M. portréja 1960 Olaj, vászon 60x50 cm J. j. I.: „Chiovini F. 960" DM tul. 20. Itatás 1967 Olaj, farostlemez 60x100 cm J. j. I.: „Chiovini F. 967" DM tul. 471