Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Egri Mária: Chiovini Ferenc (1899-1981)

15. Piacozók 1956 Olaj, farostlemez 32,6x42 cm J. j. I.: „Chiovini F." Letét az Emlékkiállításon hatással volt rá. Egyrészt realista hagyományaival, másrészt környezetével. Az alföldi táj szürkéskék színei, légköri hatása kisebb színskálára szorították s festőket." Majd a cikkíró átveszi a szót, és kitér a festőművész legújabb képeire, „Az Alföld című, hátsó világítású, gémeskutas tájképét mutatja példának. Ezen kívül a tompa színösszhangban festett Halászok, az Alföldi táj, valamint az Aszfaltozok, Kubikusok és az Anyaság (kisgyermekét tartó parasztasszony) című festményeivel készülődik a nagy kiállításra..." 1952-ben ünnepelte a szolnoki művésztelep alapításának 50. évfordulóját. Erre az alkalomra jelent meg dr. Végvári Lajos, a szolnoki művészet történetéről írt könyve, s rendeztek nagy retrospektív kiállítást a művésztelep alkotóinak munkáiból az Ernst Múzeumban, majd Szolnokon is, a Damjanich János Múzeum ugyanakkor megkapott Kossuth-téri műemlék épületében. A közel másfélszáz alkotás között Chiovini Ferenc öt munkájával szerepelt. A festőművész nemcsak aktív kiállító, de szívvel-lélekkel résztvesz a fiatalok művészeti nevelésében is. Rajzolni tanít, képzőművészeti köröket vezet. Ha valakiben a tehetséget látja, szeretettel egyengeti útját a képesség kibontakoztatásától ha érdemes a Képzőművészeti Főiskoláig. Nem egy művész emlékszik vissza hálával Chiovini Ferenc segítőkészségére, biztatására, így Nagy István is, a telep egyik szobrászművésze, aki szintén tőle kapta az indítást. 1952 és 1962 között több művész fordult meg a szolnoki művésztelepen, akik hosszab rövidebb ideig tartó beutalással dolgoztak a kolónia e célra fenntartott műtermeiben. Köztük a Szocialista Képzőművészek Csoportjának kitűnő festőművésze, Háy Károly László is. Az 1955-ben rendezett szolnoki csoportkiállítás kapcsán a következőképpen nyilatkozik Chiovini Ferencről a Szabad Művészet hasábjain: a művésztelep legidősebb tagja, az egyetlen, aki már a telep előző - Fényes Adolf nevéhez fűződő - korszakában is itt dolgozott, aki személyében is képviseli a szolnoki hagyományok folytonosságát. Kiállított képei közül (egy történelmi kompozíció vázlata és a Budapesten is be469