Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Egri Mária: Chiovini Ferenc (1899-1981)

14. Rákóczi hadait indítja 1953 Olaj, dekli 29,3x40,8 cm J. j. I.: „Chiovini F. 55" Letét az Emlékkiállításon Csak két épület rendbehozataláról van szó a sok kö- Bár hivatalosan csak az 1950-ben kiadott, minden zött és a művészek megint megmutatják, hogy érdé- egyesületi tevékenységet felülvizsgáló BM rendelet mes volt helyreállítani a „Szolnoki Művésztelepet", szüntette meg, jogaitól megfosztva a ráháruló vitás Chiovini Ferenc nemcsak szóval próbálta meg- kérdésekben nem dönthetett érdeme szerint. 1948-tól győzni az illetékeseket a telep rendbehozatalának a Szolnokon dolgozó művészek a Képzőművészek szükségességéről, de mint a megye újjáépítésének Szabad Szakszervezetének Szolnoki Csoportja néven egyik vezetője, az építés- és közmunkaügyi miniszter szerepeltek a megye területén, illetve a fővárosban által kinevezett főfelügyelő, a gyakorlatban is igen so- rendezett kiállításokon. így mutatták be alkotásaikat a kat tett nemcsak a művészkolónia, de az egész város, fenti művészek, kiegészülve a szintén Szolnokon, de a a megye háborús kárainak helyrehozatalával kapcso- telepen kívül lakó Baranyó Sándor munkáival 1948latosan. így került födél alá, vált lakhatóvá először ban a vármegyeház dísztermében és 1949-ben az négy műterem, majd hosszas huzavona, más jellegű Ipartestület székházában. felhasználás, különféle gazdák után 1956-ban, már Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást 1950-ben mint a Művészeti Alap tulajdona került végre mind a ti- rendezték meg a Műcsarnok termeiben. Első országos zenkét műterem eredeti rendeltetésének megfelelő ál- számvetése volt ez felszabadulás utáni képzőművélapotba. A telep rendbehozatalának ütemében költöz- szetünknek. Chiovini Ferencet is meglátogatja a Kis tek be a műtermekbe a Szolnokon lakó festőművészek Újság munkatársa, s az alábbiakban számol be a nemközül Chiovini Ferenc, Patay Mihály, Benedek Jenő és zeti tárlatra való készülődéséről. Először a művészt Botos Sándor. A felszabadulás utáni képzőművészeti idézi. „Szolnok Alföld-festői korábban is a realista műélet más, a régifői merőben különböző kéretek- között vészét melegágyát ápolták itt és most az idők szelleme indult. Gyakorlatilag már 1947-ben, utolsó nagy retros- rehabilitálja a reálista irányt. Deák-Ébnert, Biharit, Mépektív művésztelepi kiállításának megrendezésével el- szölyt az Alföld festőisége vonzotta, de bármilyen stívesztette szerepét a Szolnoki Művészeti Egyesület, lussal jött ide valaki, ha több ideig dolgozott itt, Szolnok 468