Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

H. Bathó Edit: Adatok a Jászság XVIII-XX. századi táncéletéből

rengző erőszakoskodásoknak és törvényes Elöljáróiknak vakmerő meg támadásoknak érdemlett büntetésül mind a hárman Katonának adatni, azon esetre pedig, ha valamelyik be nem vétetne, azon be nem vétetett kemény 60 pálcza ütéssel, érzékenyen meg fenyíteni, Végre az általok megszúra Takáts Jósef gyógyítására tett 6 fr 12 Kr. költségeit, úgy a fájdalom szemvedésére ugyan annyi summát, öszvességgel 12 fr 24 koronát meg téríteni átallyában köteleztetnek!"

25 A gyakori tiltó rendelkezések ellenére azonban a kocsma még hosszú ideig, egészen a XX. század közepéig helyet adott a táncnak, mulatságnak. A kocsmai táncolást, valamint a házi mulatságokat eddig csupán levéltári dokumentumok tükrében vizsgáltuk, s általuk némi bepillantást nyerhettünk a XVIII—XIX. század táncéletébe. A továbbiakban a XX. század táncalkalmaival foglalkozunk, amelyek nemcsak az írásos források alapján, de az idősebb emberek emlékezetének segítségével is nyomon követhetők. Századunk közepéig a Jászság kisebb falvaiban, s nagykiterjedésű tanyavilágában a táncos mulatságokat továbbra is főként a kocsmákban tartották. Az állandó vagy hivatalos kocsmákban általában minden vasárnap délután és este volt tánc, amelyet jó időben kinn az udvaron, rossz idő esetén pedig a táncteremben tartottak. A legények már kora délután gyülekeztek a kocsma udvarán és „Juliska vagy Mariska gyere be!" kiáltással az utcán csoportosan sétáló lányokat is beinvitálták. A délutáni tánc - ahová a lányok egyedül, kíséret nélkül is elmehettek - rendszerint naplementig tartott. A vasárnap esti táncba azonban a lány már csak a szülei kíséretével mehetett vissza. Az esti mulatságok lehettek ún. boros bálok, amikor a belépődíjban benne szerepelt 1 liter bor is, de lehetett szabad ivászat is, amikor mindenki kedve és tehetsége szerint rendelt.

26 A kocsmai mulatságokban a zenét régen duda vagy tambura (a Jászságban így nevezték az asztali citerát), később, az I. világháború után már négytagú banda szolgáltatta: prímás, brácsás, bőgős és cimbalmos. A Jászság tánczenéje zömében új stílusú, csak elvétve találunk kanász- és dudanótát vagy régi verbunk dallamot.

27 A mulatság uralkodó tánca az 1950-es évekig a lenthangsúlyos lassú és friss vagy gyors csárdás volt, amit kis- és nagyugrósokkal tarkítottak. A századfordulótól kezdődően azonban már ott találjuk a foxot, a vansteppet, a keringőt és a tangót is. Táncközben általában csak ismerős legények kérték el egymástól a lányt „Cseréljünk pajtás!" vagy „Gyere mán no!" felkiáltással. Tánc végén a legény megköszönte a táncot és visszakísérte a lányt a helyére, így aztán „nem maradt rajta a fiún a lány."

28 Ha valamelyik legény megharagudott egy lányra, mert nem ment el vele az első szóra táncolni, akkor kitáncoltatta a kocsmából. Ez úgy történt, hogy a legény táncközben a leányt mind közelebb-közelebb vitte az ajtóhoz, s ott a végén kitaszította.

29 Jászszentandráson a sértett legény kilocsolta a leányt. Ilyenkor a legény fogott két borral teli literes üveget, odament a táncoló lányhoz, a feje fölött összeütötte az üveget, az összetört és a bor a leányra folyt. A zenekar ilyenkor rendszerint rázendített a Rákóczi-indulóra, s a lánynak szégyenszemre haza kellett mennie. Ám gyakran előfordult, hogy a megszégyenített lány barátai megtorolták a sérelmet, s ilyenkor sokszor nagy verekedés, bicskázás lett a vége.

30 A szervezett mulatságok, az ún. fogadott táncok idénye késő ősztől, farsang utolsó napjáig, húshagyó keddig tartott. A legtöbb bálát, táncos mulatságot természetesen farsang időszakában rendezték. Jászdózsán az ún. kardos báld nyitotta meg vízkeresztkor a bálidényt. Ilyenkor három legény, kezükben kardra tűzött almával, naranccsal, a fiatalok kíséretében a paphoz és a községházához mentek, s engedélyt kértek a bálok megkezdésére. A pap és a jegyző borral koccintott velük, s ezzel kezdetét vette a farsangi mulatozás. A tánc csak farsangtól húsvétig, a „nagyböjtben" szünetelt.

31 Az állandó kocsmahelyiségeken kívül az ún. kurta kocsmákban is gyakran tartottak mulatságot. A kurta kocsmákat általában a szőlősgazdák működtették, akik néhány hónapra borkimérési engedélyt kértek, s erre az időre nemcsak a borivásnak, de a táncnak, mulatságnak is helyet adtak. Jászszentandráson a gazdák rendszerint egy karóvégre erősített szalmacsóvát dugtak ki a házuk végén vagy a kerítésen, ezzel jelezve, hogy a kocsma megkezdte működését.

32 A nagyszabású, ünnepélyes, polgári bálok valamint a kocsmai mulatságok mellett a Jászság tanyavilágában és kisebb falvaiban egészen az 1950-es évek közepéig élénk maradt a házi bálok, a spontán táncalkalmak kötetlen kerete. A Jászság legtöbb falujában, pendzsomnak,

33 Jászapátiban, Jásztelken tamburának,

34 Jászladányban pocetának illetve búgónak

35 hívták azokat az engedélynélküli összejöveteleket, ahol énekeltek, játszottak, táncoltak, ha jó idő volt a tanya előtti gyepen, télen pedig a házban vagy az istállóban. Vasárnap délután, amikor a házkörüli munkával már végeztek, összejött a tanyai fiatalság valamelyik tanyán és sokszor hajnalig is eltáncoltak, elmulattak. A zenét citera (tambura), később harmonika szolgáltatta, de voltak olyan házak is, ahol dudaszóra táncoltak. Különösen ismert és kedvelt volt a jászapáti Decsi kondás, aki kutyabőrből készült dudájával járta a mulatságokat.

36 A tánc helyét az ilyen alkalomra már jó előre elkészítették, az udvart felsöpörték, az istálló földjét pedig beszórták törekkel és vízzel fellocsolták. Amikor az felszáradt, a tánctól hatalmas por keletkezett, s általában ilyenkor tartottak szünetet.

37 Ha megunták a táncot, különböző játékokat játszottak vagy kártyáztak. Az ilyen mulatságokon nem szedtek belépti díjat, ugyanakkor szokás volt a házigazdának néhány forintot adni. A citerásnak ugyancsak kikerült néhány fillér, hogy jobb kedvvel muzsikáljon. Gyakran előfordult, hogy nem is pénzzel, hanem tyúkkal, tojással, szalonnával, búzával fizettek a muzsikáért.

38 A Jászság a Felföldhöz közelítő, átmeneti terület, így tánckultúrájában is alföldi és palócos jegyek vegyülnek.

39 A pendzsomokban a század elején még a régi, hagyományos táncrendet táncolták, amely a kö422