Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Novák László: Temetkezés és sírjelölés a Tiszazugban

16. kép: A XX. század eleji formakincset őrző tiszazugi fejfákhoz hasonló fejfák Öcsödről. Nóvák László felvétele, 1979. 17. kép: Fejfák a lezárt temetőrészen. Öcsöd. Nóvák László felvétele, 1979. 414 18. kép: Tószegi fejfák a nagykőrösi Arany János Múzeum „Fejfák a Duna-Tisza közén" c. kiállításában. Nóvák László felvétele, 1980. de léte a Kárpát-medencében újabb jelenség. Csak a református temetőkben fordul elő, így feltételezhetően elterjedésük időben a fejfákéval azonos. Az eddigi kutatás bizonysága szerint a lábfa tulajdonképpen a sírba tűzött koprsóvivő rúd, illetve annak fejleménye a díszített változatai.

42 Jól bizonyítja ezt a recens példa Siklódról. A temetkezés módjának megváltozása (nem rúdon, hanem Szent Mihály-lován, illteve kocsin vitték a halottat, főleg a síkvidéken; a hegyvidéken továbbra is a rúd maradt funkcióban) járult ahhoz, hogy a lábfák eltünedeztek a sírról, illetve impozánsabb mérettel és díszítettséggel „önálló életre kelt", azaz a fejfához hasonlóan töltött be sírjelölő funkciót a lábfa. A tiszazugi lábfák ez utóbbi megállapítást erősítik meg. Ahogyan a fejfa, úgy a lábfa sem őrzi már a koporsószállítás emlékét. Összegezés Tanulmányom egy viszonylag kis földrajzi táj, a Tiszazug temetkezési szokásaira, illetve a sírjelölésre irányította a figyelmet, ahol a fejfák és lábfák egyaránt megtalálhatók. Mindez kapcsán szükségesnek tartottam azt, hogy a harci-vitézi temetkezési ceremóniát kultúrtörténeti keresztmetszetben áttekintsem, mert ezáltal a szokás gyökereit feltárhatjuk. Tehát, a katonai temetési pompa (úgy a nomád népeknél, mint a középkori lovag társadalom esetében) során vonultatták fel a harci jelvényeket, fegyvereket (zászlók, kardok, lándzsák, illettve kopjak), amelyek a sírjelölés kellékeivé váltak, azaz sírjel mellékletekként funkcionáltak. A főúri temetkezés mellett, a magyarság kiváltságos, katonáskodó népcsoportjai (mint a székelység) őrizték leg-