Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Novák László: Temetkezés és sírjelölés a Tiszazugban

s az 1680-as években, amikor kiűzték a törököket az ország területéről. A falvak sorra elnéptelenedtek itt is, lakosságuk biztonságosabb helyekre menekült. Az 1680-as években pl. sokan húzódtak a távolabbi Nagykőrösre Kürtről, Sasról, Ugrói, de Inokáról is, úgyszintén a Tisza túlsó partján fekvő Kecskéről, Vezsenyből, Várkonyból és Tószegről.

37 E hódoltsági területen is korán gyökeret vert a reformáció a XVI. század közepén.

38 Források hiányában, nem ismerünk adatokat a fejfaállítás szokására vonatkozóan. A falvak újranépesedése sem változtatott a vallási összetételen, homogén református közösségek élnek itt. Feltételezhetően, a fejfa- és lábfaállítás szokása a XVIII. század végétől terjedt el vidékünkön is. A közeli nagyobb mezővárosok, ahová a veszedelmes időben menekültek (Nagykőrös, Cegléd), nem hatottak az itteni fejfakultúra formakincsére. Míg az említett két mezőváros hatása kimutatható Abony, Tószeg, Várkony, Vezseny esetében, addig a református ükécskén, s a Tiszántúlon nem. A ceglédi, körösi, kecskeméti gombfák stílusfejlődése a XVIII—XIX. századforduló idején mehetett végbe, tehát abban az időszakban, amikor az Edictum Tolerantiae (1781) után a fejfaállítás nagyobb mérvű lendületet vett a református helységekben. A Tiszazug s közelebbi-távolabbi környékén az igen egyszerű, oszlop alakú fejfák típusa alakult ki, melyek fejrészét homlokeresz teszi változatossá, ahová a jellegzetes szomorúfűz díszt vésték (11-14. kép). A tiszazugi falvakban korábban gazdagabb formaés motívumkincsű fejfák voltak a jelenleginél. NÓVÁK József Lajos a századforduló idején igen változatos fejfaanyagot talált és dokumentált Tiszakürtről és Tiszainokáról (15-17. kép).

39 Kétségtelen, hogy a fejfák akkori díszítettsége őrizte a XIX. század végi népművészeti felvirágzás hatását, hiszen alig fél évszázad alatt oly lényegesen leegyszerűsödött a díszítésmód, hogy hihetetlennek tűnik a mívesebb régi.

40 A Tisza túlsó partján Tószeg, Várkony és Vezseny falvakban a tiszazugitól egészen más jellegű fejfakultúrát ismerhetünk meg: a gombosfák világát. Tószegen az antropomorf fejfák nagyon szép egyedei bukkannak fel, de a gombos díszítésűek dominálnak, akárcsak a másik két helységben (18-21. kép). A három falu fejfa-anyaga a szomszédos Nagykőrös, Cegléd és Abony fejfakultúrajával mutat rokonságot. Érdekességként kell megemlíteni, hogy Tiszakécske már eltér ettől az állapottól, fejfái a Tiszántúl egyszerűbb faragású fejfáihoz hasonlók. Ez az egyszerűbb típus századunk első felében hódított teret a Tiszán inneni falvakban is. Jól megfigyelhető ez a tendencia Vezsenyben, ahol a szép faragású gombos fejfákat kezdte felváltani az egyszerűbb díszítésű fejfatípus (22. kép). A padmalyos vagy pandalyos sírokba temetettek számának megfelelően állíttattak fejfát: rendszerint kettőt (ha csak az egyik oldalba temettek, mint pl. Sason), vagy hármat (a harmadik testet középre helyezték, mint pl. Inokán is). A temetkezés rendje csupán a fejfák felirata alapján állapítható meg (név, kor, nem, halálozás dátuma). 410 11. kép: Házaspár fejfái (bal oldalba az embert, jobb oldalba az asszonyt temették). Tiszasas. Nóvák László felvétele, 1980. A fejfaállítás kapcsán szükséges megjegyezni, hogy a reformátusok illendően eltemették az öngyilkosokat is a temetőben, fejfát állítva nekik. Tiszakürtön annyiban tértek el, hogy a vízbe fúltakat (kivált ha nem helybeli volt az illető) rendszerint a temetőárok partján temették el, de sírjelet neki is állítottak. Míg a Tiszán inneni helységekben nem, a Tiszazug falvaiban, Inokán, Kürtön, Sason, Ugon (akárcsak a felsőbb Tisza menti helységben, mint pl. Tiszaszöllősön, Tiszaderzsen, Abádszalókon, Tiszaburán) megtalálható a temetés másik lényeges kelléke, a lábfa. Egyegy halottnak egy fejfát és egy vagy két lábfát állítanak. A tiszazugi lábfák egyszerű, vastag hengeres faoszlopok. Tiszakürtön nyolcszögletűre faragták a bognárok. Tiszainokán előbukkan gombos faragású is (23. kép). A fejfák viszonylag széles körű elterjedésével szemben a lábfák ritkább jelenségnek számítanak. A DunaTisza közén nincsen meg, de Erdélyben (Szilágyság, Sóvidék, Torda környéke, Fekete-Körös völgye), Somogyban (pl. Szenna), Zemplénben (pl. Pusztafalu, Magyarbőd), s más helyeken előfordul.

41 A lándzsás temetkezéshez kapcsolódóan a lábfaállítás szokása is archaikus szokásnak tekinthető a magyarság körében,