Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Novák László: Temetkezés és sírjelölés a Tiszazugban

10. kép: Sírhantba szúrt koporsóvivő rudak, amelyek fejfa és lábfákként szolgálnak. Siklód, volt Udvarhely megye. Nóvák László felvétele, 1982. fogalmával azonos, nem csak az eljárás folyamatát jelöli. A fával történő felrovás sem a fejfa állítására utal. Feltehetően olyan faépítmény kerítette illetve takarta a sírt, mint amilyenek a XIX. században divatossá vált, rangos sírboltok vasrácsos kerítéssel és értékes sírkővel. A XVII. század végéről származó adatok is „temetésnek való fáról" árulkodnak, amelyet a körösiek - büntetés terhe alatt - kellett, hogy hordjanak az erdőről.

29 A legkorábbi fejfára vonatkozó adat Magyarországon Nagykőrösről ismeretes 1739-ből. Ekkor „fejéhez való fa" néven bukkan fel a fejfa, amelyet egy szolga sorú ember sírjára helyezett gazdája, aki temettetéséről gondoskodott. Fejefa, fejéhez való fa néven a század közepén már Kecskeméten is előfordul. Az 1770es években Nagykőrösön egy tekintélyes ember, városi nótárius sírjára állították, „mettzve" és „faragva", amely egy sírépítmény részét alkotta.

30 Hogy a XVIII. században már állítottak a protestánsok fejfákat, igazolják azok a hivatalos körrendeletek is, amelyeket II. József vallási türelmi rendeletének kibocsátása után fogalmaztak meg. Ezekben rögzítették, hogy a hatóságok kötelesek biztosítani minden vallásfelekezet számára a szabad vallásgyakorlást, s büntetést helyeztek kilátásba azok számára, akik a 408 protestánsok temetőiben a fejfák, főtől való fák elrontására vetemednének.

31 Hogy milyen sérelmes dolgok történtek, egy abonyi példával is igazolhatjuk. Az ellenreformáció következményeként 1740-ben támadás érte a katolikusok részéről a reformátusokat. Nagypéntek éjjelén a „Temetőnkre menvén az Epithafiumokat elhordták és feltüzelték' - jegyezte fel a praedikátor, örök emlékezetre.

32 Ez az adat rendkívül fontos a sírjelölés kérdése szempontjából. Nyilvánvalóan fejfákat irtottak ki a temetőből, amely ha forma tekintetben nem is olyan lehetett, mint a későbbi utódja, de „epitáfium", síremlék funkciót töltötte be. Tehát, hasonló jelenség lehetett, mint a nagykőrösi síremlék, azaz a fával felrótt sír. A fejfa, illetve fejfaszerű síremlék nyilván való stílusfejlődésen ment keresztül, amit díszítettsége fejez ki egyértelműen. Abonyban a fejfa „epitaphium", s a XIX. század során kapta a gombosfa nevet. Nagykőrösön is csupán fejefa, főtőlvalófa terminológia ismeretes a XVIII. századból, s az általánosan használt gombosfa név csupán a XIX. század első felében bukkant elő: jelezve a fejfa díszítésmódját, gombos ornamens elemeit.

33 A fejfaállítás szokása a XVIII. század végétől virágzott fel, de nem mindenütt Magyarországon. A XX.