Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága a reformkorban
a miskolci és az egri fazekascéh hatására, továbbá arra is, hogy a füredi fazekasok Mezőcsáttal egyszerre kezdik készíteni a mázasedényeket, mely stílusában erős csati és debreceni hatást tükröz, de ez nem idetelepült mezőcsáti származású fazekas személyével magyarázható. 11 Kresz M. beszámolóiból tudjuk, hogy a Néprajzi Múzeum anyagában 1962-ig mindössze négy butykoskorsó volt. Ekkor egy, majd 1967-ben további hat, füredi butykoskorsó került a Néprajzi Múzeumba, közülük három az 1830-as években készült, korábban, mint bármely más, addig ismert füredi cserépedény. 12 A korai, évszámos edények sorát a tiszafüredi múzeum 1833-as, 1843-as és 1849-es butykoskorsója, a karcagi múzeum 1837-es céhkorsója, a Déri Múzeum 1847-es miskakancsója, debreceni magángyűjtemények 1841-es és 1844-es butykoskorsói, 1835-ös kulacsa, kunmadarasi magángyűjtemény 1840-es miskakancsója és tiszafüredi magángyűjtemény 1848-as butykoskorsója egészíti ki. Több korai, datálatlan, de bizonyíthatóan múlt század eleji stílusjegyeket felsorakoztató darab került elő a különböző gyűjteményekből. Ezek a kerámiák más megvilágításba helyeztek néhány olyan mezőcsáti cserépedényt is, melyeket eddig csak a korai, füredi darabok hiánya miatt tartottak csatinak. Ezek egyike az az 1833-as miskakancsó, melyet Györffy István gyűjtött Tiszaszőlősön, továbbá egy szintén festett évszámú, 1835-ös miskakancsó. Ide sorolhatjuk a csati anyag között nyilvántartott, négykaréjos rozettával díszített komaszilkét is. Szerintünk ezek a kerámiák szintén füredi műhely korai darabjai. 13 Az előkerült korai kerámiák azt a feltételezést támasztják alá, hogy már a múlt század húszas éveiben, az eddig stílusteremtőnek tartott ifjú Nagy Mihály munkássága előtt is készítettek Tiszafüreden kiemelkedőbb művészi színvonalú mázaskerámiákat. Az egyházi anyakönyvek és a céhiratok áttekintése a tárgyi anyagból adódó feltételezéseinket megerősítette. Fazekas Márton, akit többször csak Márton mester néven említ a református anyakönyv, már 1740-től, különböző családi események kapcsán gyakran szerepel a matrikulában. 14 1791. január 9-én a halotti anyakönyv Juhász István fazekas 7 esztendős fiának, Mihálynak haláláról értesít. 15 Korábbi munkánkban a református anyakönyvekben fellelhető fazekasok, illetve fazekasdinasztiák adatait már ismertettük. 16 Időközben a katolikus anyakönyvek áttekintésére is lehetőségünk nyílt, mely némileg módosította korábbi véleményünket. Míg a református fazekasok a miskolci nemes Otrokócsy Károlytól és a mezőtúri Bezerédi Varga Istvántól eltekintve tiszafürediek, addig a katolikusok minden esetben jövevények, akik céhes kapcsolatokkal rendelkeztek, s 1815-1840 között települtek meg Tiszafüreden. Feltételezhetően jelentős szerepet játszhattak nemcsak a mázazás, hanem a díszítőelemek kialakításában is. Kapcsolataik a stílusban megmutatkozó igen erős debreceni és mezőcsáti hatás ellenére Miskolchoz és Egerhez kötődtek. 1815 körül költözött Tiszafüredre a hejőcsabai születésű Fitzere János, aki a miskolci fazekascéh iratai között 1809. január 30-án mint szegődtetéséért és szabadulásáért 4 Ft-ot fizető legény szerepelt. 17 Ezután hosszabb ideig nem találjuk nyomát, legényként dolgozhatott Nagy András fazekasmester műhelyében, aki 1810 körül Tiszapolgáron élt. Fitzere János a megözvegyült, nála 14 évvel idősebb fazekasnét, Korponai Katalint feleségül véve nyithatott önálló műhelyt, s 1815. május 29-én, Julianna nevű leánya keresztelésekor már Tiszafüreden lakott. 18 1838. január 17-én halt meg, 47 éves korában. 19 Nagy András és Korponai Katalin házasságából született 1810-ben Polgáron a kezdetben nevelőapjánál, Fitzere Jánosnál, majd önálló műhelyében valószínűleg több legénnyel dolgozó Nagy Antal. Miskolcon dolgozott egy ideig legényként; a fazekascéh legénylajstromában 1829. november 22-én a rozmaring virágnév választásával szerepelt. 20 A céhnek 1828-1829-ben fizette a kántorpénzt, de 1830-ban már nem „ajánlotta magát a Becsületes ifjúság törvényére". 21 Családi kapcsolatai a miskolci fazekascéhhel erősek; nevelőapjának testvére, Fitzere Mihály a céh tagja, de anyja is miskolci fazekascsaládból származott. Nagy Antalnak szignált munkája nem maradt fenn, mégis az a véleményünk, hogy a tiszafüredi stílus kialakításában Fitzere Jánoshoz hasonlóan igen jelentős szerepet játszhatott. Fiatal kora és betelepültsége ellenére a falu társadalmának megbecsült tagja, komoly egyházi tisztségviselő. Ez megállapodott vagyoni helyzetére utal, mely mindenképpen mesterségbeli tudásával, illetve műhelyének nagyságával állhatott kapcsolatban. Fiatalon, alig 35 éves korában halt meg, 1845-ben. 22 A jelzett időben két egri származású fazekas települt át Tiszafüredre, Pál Ferenc és Kós János. Nemes Pál Ferenc Egerben született 1804-ben. 23 1840-1843 között követhető nyomon - házasságkötése és fia születése révén - tiszafüredi működése, ahol önálló műhellyel feltételezhetően nem rendelkezett, hanem esküvői tanúja, Nagy Antal fazekasmester műhelyében dolgozhatott. 24 Nevével a miskolci fazekascéh legénylajstromában is találkozunk, ahol 1825-ben a gyöngyvirág nevet választotta magának. Ugyanitt 1826 novemberében 30 krajcárt fizetett kundschaft)ának kiváltásáért. 25 Kós János 1811-ben született Egerben. 26 A mesterek sorába csak házasságkötése révén lépett, amikor az 1845-ben elhunyt Nagy Antal özvegyét, Skuldt Rózáit 1849-ben feleségül vette. 27 Előtte valószínűleg a fiatalon elhunyt mesternél dolgozhatott. Stílusban azonosítható munkája neki sem maradt; 1870-ben halt meg. 28 A tiszafüredi fazekasság a múlt század első felében egyéb miskolci kapcsolatokat is mutat. 1826-tól követhetjük nyomon 1849-es haláláig nemes Otrokótsy Károly, miskolci születésű fazekas működését, aki feltételezhetően Otrokócsy Istvánnak, a miskolci fazekascéh egyik mesterének volt a fia. 29 A katolikus halotti anyakönyv 1841. december 2-án a 20 éves, miskolci fazekaslegény, Pap Ferenc haláláról tájékoztat, aki 1840ben a kukorica virágnév választásával szerepelt a miskolci legénylajstromban. 30 384
