Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

S. Püski Anikó: Mezőgazdasági (gyümölcstermesztési) eljárások feljegyzése egy kéziratos könyvben

vétlen ne élvezhessék; melyek pedig föföltételek minden fa és növénynél. - Ezeken fölül: A halom tetejére esik a szivgyökér az éltető, vagy hajszál-gyökerek pedig a halom oldalán kényelmesen és rendesen szétte (39. lap) hitethetnek, - mi fölötte lényeges dolog; - ellenben a gödörbe ültetésnél a gyökerek nem csak szét nem teríttethetnek söt gyakorta egyik a másikon keresztül-kasul fog feküdni, és egyik a másikat elöli. - De: Azt mondhatja valaki hogy ha a fa gyökere nincs jól befödve földdel a nap égető heve és a szárazság megöli. Itt a tapasztaláson fölül azon természeti igazságra kell hivatkozni ezen ellenvetés ellen, hogy minél inkább él vezheti egy növény a levegőt a föld porussain keresztül, (hiszen ezért kapálunk) úgy a nap éltető sugarait, - nedvet és esőt, annál vígabban tenyészik; Azonban: nem az mondatok ezzel, hogy a gyökereket napfényen hagyjuk, hanem a föntebbi ültetési mod által kellő mélységre fog és kell lennie a gyökerek földeli betakarásának. A fa elkészítése. Ha a helylyel vagy halommal készen vagyunk, az ültetendő fát kell szoros vizsgálat alá venni. Fő lényeg itt a gyökerek minősége (40. lap) mert a koronát szók szerint kell hogy idomítsuk... -Jelesül: Minél gyengébb a gyökérzet annál erősebb korona megvágás szükséges; és megfordítva, ha a gyökérzet erős és birja, - nem csak csekély k korona-vissza vágásra van szükség, hanem a teljesen kiképzett erős, egészséges, és szabályszerüleg kiásott fát megvagdalás nélkülis ellehet biztosan ültetni. A szabálynál eszmelánczolat folytán megemlítendő, hogy általános hiedelem a kertészeknél az, hogy vadgesztenye és diófákat nem szabad visszavágni, - és ezt a leggyakoroltabb kertészeknél is mint adomát láthatjuk. Ezen tétel csak annyiban fogadtatik el, a mennyiben a föntebbi általános elvvel megegyezik, azaz: ha a gesztenye, és diófa erős gyökérzettel bir, visszavágás nélkül ép úgy elültethető, mint bár mely más fa; ellenben: ha gyökérzete gyenge, vagy nem egészen tökélletes, bizony vissza kell azt vágni az ültetéskor, és nem csak baja nem lesz sőt csakis igy nyerhe (41. lap) tünk eredményt. A korona megvágás oka pedig az, hogy mivel a fában a nedv mindig fölfelé működik, a megvágás által ezen működés gátoltassék a gyökérzet javára; mert ha a gyökérzet gyenge és a korona erős, természetes, hogy a korona a gyökérképződéstől az erőt és életet elvonja. Általános elvül mondhatjuk tehát ki, hogy a gyökérzet szabályozza a korona visszavágását, vagy a megvágás minő fokát, mert (itt másfél sor saját kezű áthúzás!) ezek egymással arányban tartoznak állani, - és őrültség lenne erős gyökérzet mellett a fa koronáját végkép elpusztítani; de ép oly őrültség lenne gyenge gyökérzet mellett a koronát irgalmatlanul vissza nem vágni. A gyökerekkeli teendő. Mindenekelőtt a gyökereket megvizsgáljuk, nincsenek e beiszapolva, mely esetben a reá száradt iszapot le kell tökélletesen áztatnunk, mert azok a gyökerek pórussát belepik és igy a gyökerek működését meggátolják, mint valami vas-lemez. (42. lap) Ha a gyökerek tiszták, akkor mindenek előtt a sziv-gyökeret kell tövig simán éles eszközzel elvágni, - azután minden egyes gyökeret megvizsgálni, és a mely gyökér vagy zúzott vagytörött, az egészséges és elven részig határozottan még pedig igen éles eszközzel, - azért hogy a vágás után reczézett rész ne maradjon, hanem sima legyen, mert máskép a gyökér fenesedést fog kapni mi fölöttekáros. Nem mulasztható el minden gyökér-végei megtekintése, és a kiásásnál szakasztás vagy vágásnál szép simára az elevenig levágása; mi által egy részt a rothadás és fenesedés kerülhetik ki - másrészt minden gyökér tevékenysége ingereltetik, úgy minden a törzsöni kihajtás tövig levágása, hogy a nedveket a gyök és koronától el ne vonja. A fa elhelyezése. AzAz ekép koronájában, ugy gyökereiben elkészített fáról - a mennyire kivehető az, hogy ezelőtt melyik oldala (43. lap) volt északnak fordulva, ezen irány az ültetéskor is szigorúan megtartandó lesz. Ezután a fa a halomra helyeztetik, ugy hogy a szivgyökér simára metszett része a halom legtetejére essék, - a gyökerek pedig a halom oldalán szabályosan kiterittetnek; - ekkor porhanyó föld rázatik rá mind addig mig a gyökerek nemcsak jól befedetnek hanem a fa nyaka, meddig az előtt földben volt, egészen, sőt még feljebb is vagy két három hüvelyknyire belegyen födve. Midőn ez megtörtént, következik a beiszapolás, vagy is a fának törzsétől lefelé öntése vizzel-bőven, hogy a gyökereken levő föld sarat képezzen, ésigy a gyökereket és az azok közti hézagokat teljesen betöltse, nehogy üregek maradjanak, melyek penészt és rothadást idéznek elő. Sokan ez ellen azzal akarnak segíteni, hogy beiszapolás után a fát fölfelé húzzák, hogy a föld és sár alájok és közéjök hulljon a gyökereknek, de (44. lap) ezt veszélyes és káros is azért, mert ezen húzás által a nehéz vizes földdel megterhelt gyenge gyökerek elszaggattatnak. Beiszapolás után a porhanyó föld leszáll, - akkor ismét porhanyó földet hányunk a gyökerekre mind addig, mig minden veregetes vagy nyomás nélkül a föld önsúlya által a fa nyakát meddig az előtt állott be nem teli. Ezzel az ültetés befejeztetett. Néhány nap múlva meg kell az ültetett fát vizsgálnunk; és ha a föld annyira megszállott volna, hogy a nyak kin van azt ismét feltölthetjük. A gyenge és féltettebb fákat az által biztosíthatjuk, ha töve körül a területet meglocsolván, azt vékony szalma-boritékkal betakarjuk; ezáltal a nap melege és levegő nincs elzárva és a föld kiszáradása még is sok időre biztosítva van. Ezekből világos, hogy inkább két hüvellykkel ültessük magasabban, (45. lap) mint fél hüvellykkel mélyebben mint a fa ezelőtt állott; mert az első esetben gyökérhajtásokat nyerünk csak min könnyű segíteni: még az utolsó esetben az eredményt veszélyeztetjük. Az ültetésnél egyik fötekintetet érdemel azon elv, hogy a nagyon kora tavasszali ültetés veszélyes, mint például az akácz-fajoknál és mindenesetre elönyösebb 377