Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport

sek, mert kicsücsöklött a határ Ágotánál. Ott folyik el a Berettyó. Vitatkoztak rajta, hogy az Karcaghoz, Püspökladányhoz vagy Nádudvarhoz tartozik-e." Egyik török kori mondánk alapja is ez a per. Györffy István „A lőzérhalmi esetként" közli, Szűcs Sándor pedig a „Bengecseg halma"-hoz köti.

19 A török kor emléke a történeti tudatban igen erősen él. A népmesei elem, a 7-es szám a Magyarországra való betelepülés után e korhoz kötötten is megismétlődik: 7 faluból állt Karcag, 7 ember alapította Karcagot. A 7 mellett még előfordult a 9 és a 13 település emlegetése is. Név szerint azonban leggyakrabban csak négyet tudnak felsorolni: Karcag, Magyarka, Asszonyszállás, Bocsa. Ezek a török korban elpusztult kun falvak a mai Karcag határában. Az 1558. évi összeírás, mely nagyjából a Mohács körüli állapotot tükrözi, a következő helységeket sorolja ide: Bocsa, Magyarszállás, Karcagújszállás, Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Ködszállás.

20 Bár a karcagiak mai névmagyarázata irreális, mégis közöljük őket. Figyelemre méltónak találjuk bennük azt, hogy mindben harcaik emlékét őrzik. Asszonyszállás: „Azért lett Asszonyszállás, mert az embereknek el kellett menni a háborúba. Az asszonyokat odavitték. Csak asszonyok voltak ott, meg gyerekek. Körül volt vízzel és olyan mély volt ez a víz, hogy a ló hátán is átcsapott." Karcagtelke: „Ott volt egy kis település: Kardszag. Karddal verekedtek még akkor, nem atommal. Ott nagyon megverték az idegen népeket, akik megtámadták őket." Egy másik elbeszélés szerint „Kardszagnak azért nevezték, mert teli volt ilyen kovácsolós emberekkel. Itt gyártották a kardokat... itt köszörülnek élesre minden kardot... Az egész város ilyen köszörűs kardszagú lett." „A temető helyén telepedtek meg, de ezt a területet tűz pusztította el, úgy települtek át a mai területre." Ködszállás: „Onnan kapta a nevét, hogy a tatárok elől menekültek a kunok. Ez volt a szállásuk, itt mindent megtermeltek, azonkívül jól el tudtak rejtőzködni. Mindig nagy köd volt." Magyarka: „Azért kapta ezt a nevet, mert volt egy halom, úgy hittak, hogy Gyászmagyarka. Azt a halmot elődeink hordták össze. Mikor jött az ellenség, odahurcolták a holmijukat, hogy a tűz el ne érje. Kétszer ígettík le a halmot." A szájhagyomány szerint néhány földrajzi név éppen azért keletkezett, mert a törökök ott tartózkodtak. Pesthy Frigyes kérésére Varró László főbíró 1864-ben közölte: „Törökbori ér, Törökbori halom, Törökbori telek - hol máig is láthatók bizonyos téglaépületek maradványai; a monda szerint bizonyos Bori nevű török csapat vezéréről neveztetvén el."

21 Adatközlőink pedig ilyen névmagyarázatot adnak: „ Törökbor Bócsán van. A törökök itt vótak 100 esztendeig. Ott van egy kút, onnan ittak a törökök. Nem itták a bort, csak a vizet. A magyarok pedig bort ittak." A történeti irodalom szerint a Bor helynév Hegyesbor nevében már egy 1400. évből való oklevélben is szerepel. „Ebből kiderül, hogy a Bor helynév, amely Törökbor nevében is él, valaha annak a Bor főúrnak a szállása volt, akiről a Bor vagy kaIán nemzetség nevezte magát." Bor Szent István-kori birtokos volt.

22 A Tatárülés határrész nevének eredetét mindenki a tatárokhoz kapcsolja, ami a Nagykunság esetén a törököket jelenti. Különböző névmagyarázatok élnek. „Ott vonultak végig a tatárok." „Egy évig ültek itt a tatárok. Ki akarták csalni az embereket Apaváráról." Kimnach Ödön a század elején pedig így jegyezte fel: „Állítólag mielőtt a tatárok elpusztították volna Karczagot, ezen a helyen tanácskoztak."

23 „A karcagiak a nádasokba menekültek, mikor a tatárok bejöttek, mert rabszíjra fűzték vóna őket." A menekülést elsősorban a nádasokba való rejtőzésként fogalmazzák meg. „A törökök valójában nem űzték el teljesen a népet, mert azok a mocsárba menekültek, s a törökök nem tudtak utánuk menni. így mikor elmentek a törökök, akkor visszajöttek a mocsárból." „Csordás sziget, Lente sziget, Kovács sziget, nagy és kis Büszke sziget; mind megannyi szigetek voltak, 's neveiket a tatárjárás alatt bennök magukat meghúzott egyénektől nyerték monda szerint" - közölte egy évszázaddal ezelőtt a karcagi főbíró.

24 „Nagyapámtúl úgy hallottam, hogy mikor a tatárok szíjjelugrasztották, elpusztították a nyóc vagy kilenc falut a karcagi határon, hát bemenekült a níp a Berekbe. De bementek utánok, oszt ott is nagyon kevés ember maradt meg, mert lekaszabolták meg elhajtoták űket." „Aki el tudott búni, az maradt meg. Nímely rísze, hallottam az őseimtől, a dudvakazalba bútt." Úgy tudják, hogy az első visszatelepülő barátja fejét Ködszálláson egy fűzfabokor alatt vágta széjjel a tatár. „A török vót az úr, ílte a várost, az egísz országot. Kivetették az adót, hogy erre a napra ennyi marhát, juhot, búzát és bort kell beadni. Az mindegy vót nekik, honnan kerítik elő. Az emberek elmentek a Nagyrítbe, míg meg nem szokták a törököket." „A törökök ide csak adót szedni jártak. Nem maradtak sokáig itt." Századfordulói lejegyzésből tudjuk a Kunlaposról, hogy „Míg a Berettyót nem szabályozták, itt nagy nádas terült el. Ez a nádas volt legterjedelmesebb s legjáratlanabb a határban s ezért, ha ellenség, vagy egyéb veszély fenyegette a kun lakosokat, ide rejtették feleségüket, gyermekeiket s egyéb drágaságaikat."

25 A határ ingoványos részébe való bujkálást, a falvak felperzselését monda is őrzi. Ketel vitéz címen irodalmi feldolgozásban maradt ránk.

26 Szűcs Sándor Apavára címen közli legújabb könyvében az 1950-es években gyűjtött mondát.

27 Felvetődik a kérdés: az Apavárába menekülő karcagiakat megmentő Ketel vitéz és Bene Erzsébet történetét a nép ajkáról vette írója vagy a helyi irodalomból terjedt el? A Zádor és Ágota története mellett ma a legismertebb a „Ketel vitéz". Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a Zádor és Ágotát H. Tóth Imre már elemezte, mely szerint Új Péter, majd a további feldolgozások révén terjedt el ez a történet. „Új Péter idejében nem volt olyan egységes, egészet alkotó népi szóbeli hagyomány, amely alapján a költő az egész Zádor és Ágotát megírhatta volna. Lehettek azonban egyes határrészekhez fűződő, az eredetet magyarázó szóbeli hagyományok."

28 A Ketel vitéz elemzése során megállapítottuk, hogy az országos események bemutatásában a szerző Gyárfás István könyvére támaszkodik: a mo349