Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunság szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

fölkelését [...] előleges országgyűlés nélkül, a melyen különben a felkelést tárgyalni kellene, az ország védelmére összehívhassa."

3 Csupán azt kötötték ki, hogy előzetesen vitassa meg a felkelés szükségességét az ország nádorával, prímásával, a dalmát, a horvát és szlavón bánnal. A törvény részletesen megszabta, kik és milyen módon kötelesek a felkelésben részt venni. A 14. § szerint „A jászok és kunok kerülete, valamint a hajdú városok is minden 3000 ft. jövedelmük után, mint ezt a legutóbbi segedelemre felajánlották, minden szükségesekkel felszerelt egy-egy lovast állítanak és tartanak el; nemkülönben állítandó katonaságuk számára a szükséges tiszteket választják és ellátják; ellenben az általános pénztárhoz való minden más hozzájárulás alól mentek leendenek."

4 A Jászkunságban élő nemesek, ha birtokaik a kerületeken kívül nem voltak, a redemptusokkal egyenlő kötelezettséggel bírtak. 1809. február 19-én Ferenc császár harcot hirdetett Napóleon ellen. Az osztrák seregek fővezére Károly főherceg lett. Szövetségeseket azonban nem sikerült szerezni, sem Poroszország, sem Oroszország nem csatlakozott. A franciák elleni háborúban a monarchia magára maradt. Az insurrectio meghirdetésére április 10-én került sor. A szervezkedés még alig kezdődött el, amikor május 13-án - Napóleon másodszor is elfoglalta Bécset. Május 15-én Bécsből bocsátotta ki híres proklamációját a magyar nemzethez, de annak már nem volt hatása a nemességre. Megindult a fegyverkezés, a felkelő csapatok szervezése. A jászkun insurrectio szervezése, költségei A Jász, Nagy és Kiskun Districtusok 1745-ben hozták létre az insurrectionális pénztárakat. A három kerület közös felkelési pénztárába a redemptus földbirtokosoknak, a redempcionális összegek arányában évi 5000 forintot kellett befizetni, annak reményében, hogy a nemesi felkelés meghirdetésekor könnyebb lesz a költségeket elviselni. Az 1809. évi első kivetés szerint a Jászkun Kerületre 287 insurgens kiállítása jutott. A keretet a nádor kérésére - hogy éppen egy divisio legyen - felemelték 350 főre.

5 A felkelőket szervezetileg a nógrádi ezredbe sorolták. 1809-ben egy felkelő lovasezred 3 osztályból, 6 századból állt. Egy századba 150 közhuszár, 6 tiszt és 20 altiszt tartozott. A nógrádi ezred első osztályát Nógrád megye, második osztályát Bács megye és a tiszai kamarai kerület, harmadik osztályát a Jászkun Kerület alkotta. A szervezésnél tehát 350 huszár felszerelését és a tisztek felszerelési költségeit kellett biztosítani. Egy tiszt felszerelésének költségei ló nélkül:

6 1 csákó 140 ft 1 mente 1 dolmány 300 ft 1 nadrág 1 lóding 40 ft 1 kard pusztán 50 ft 1 kardra való szíj és tarsolyszíj 32 ft tarsoly 60 ft nyeregszerszám 80 ft puszta nyereg és pokróc 26 ft reithozen 25 ft köpönyeg 100 ft ing 20 ft zsábrách 50 ft pár pak táska 100 ft privát szolgának nyereg és szerszám 60 ft pak nyereg 40 ft pokrócok, takarók 30 ft pár dupe 24 ft öv 30 ft pár pisztoly 50 ft összesen: 1257 ft A közhuszárok felszerelése Davidovics generális fő tár mester rendelete szerint a következőkből állt:

7 Lovak számára Tábori eszközök Ruházat Egy béleletlen egy kulacs szíjjal köpeny lópokróc egy pár nyaláb dolmány patkoló táska kötél nadrág egy pár szőr vászon abrakos süveg tarisznya tarisznya 2 pár fehér ruha fa nyereg egy abrakos zsák csizma egy pár pisztolytok terhelő és heveder egy pár kengyelszíj egy pár kengyelvas takaró hermecz szíjak szügyellő farmatring itató zabla szárastól kötőfék szárastól kantár zabla fokos kefe vakaró szerszámok A legtöbb gondot a felszerelés beszerzése jelentette. Az óbudai királyi katonai comissio, mely hivatott lett volna a felkelőket ellátni, alig rendelkezett valamivel. A hiányzó ruhákat ezért a jászberényi szabó és szűcs céh, a csizmákat a jászberényi csizmadia céh készítette el. Fehér ruhákról a helységek külön-külön gondoskodtak, s vagy a ruhát vagy annak árát adták az insurgensnek.

8 Egy-egy közvitéz kiállításának pontos költsége ma már nem állapítható meg. Az összeg helységenként különbözött, hiszen mindenütt igyekeztek felhasználni az előző insurrectiókból meglévő eszközöket. Sokan saját ruházatban és fegyverekkel indultak harcba. Ennek ellenére a verbuválásra és a katonák tartására fordított összeg tetemes megterhelést jelentett. Az ország közös concurrentális pénztárába - mivel kiváltságai szerint saját katonáit teljesen maga szerelte fel és tartotta - a Jászkunság nem fizetett. Természetesen így nem is várhatott onnan semmi segítséget. A 312