Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Cseh János: Adatok az V—VII. századi gepida emlékanyag egységéhez - Függelék: Erdély V—VII. századi gepida lelőhelykatasztere

CSEH JÁNOS: ADATOK AZ V-VII. SZÁZADI GEPIDA EMLEKANYAG EGYSEGÉHEZ Függelék: Erdély V-VII. századi gepida lelőhelykatasztere Jelen munka

1 áttekintést kíván adni az V-VII. századi gepida településtörténetről és a népcsoport települési körzeteit fedő emlékanyagról. A leletekből kiválasztott legfontosabb tárgytípusok összegyűjtése, lelőhelyjegyzékek és elterjedési térképek készítése a mód, amely a három gepida települési tömb - az Alföld, Erdély és a déli területek: Szerémség-KeletSzlavónia és Észak-Szerbia-Olténia - kapcsolatát, az emlékanyag egységét dokumentálja. Az összeállítás megkülönböztetett figyelemmel fordul Erdély

2 felé, amely gepida megszállásának és benépesítésének első évtizedeiben hatalmi centrum, a későbbiekben a Tisza-vidék mellett a népcsoport másik fontos lakóterülete volt, hogy végül topográfiai keretét jelentse egy késői emlékanyagnak. A dolgozathoz függelékként V-VII. századi erdélyi gepida lelőhelykataszter és elterjedési térkép (XXVI. térkép) tartozik. Az V. századi - hun kori és részben azutáni - gepida települési körzetnek a fölső-tiszavidéki-nyírségiérmelléki területre való lokalizálását az emlékanyag körülhatárolásával Csallány Dezső

3

, Kovrig Ilona

4

, Joachim Werner

5

, Bóna István

6 és Kiss Attila

7 kutatásai tették lehetővé. A korszak leletei néhány temető - Biharkeresztes-Ártánd, Valea lui Mihai/Ermihályfalva - és férfi temetkezés - Ghenci/Gencs, Oradea/ Nagyvárad, Oros(?), Valea lui Mihai/Érmihályfalva mellett elsősorban női sírokból - Andrid/Érendréd, Berea/Bere, Beregvidék (Beregovo/Beregszász), Debrecen, Dindesti/Érdengeleg, Gávavencsellő/Vencsellő, Ghenci/Gencs, Barabás (Kosino/Mezőkászony), Mád, Oradea/Nagyvárad, Szamostatárfalva, Székely, Tiszalök, Záhony, Zalkod stb. - származnak. A Kárpát-medencei hun hatalom összeomlását (454) követő politikai-etnikai átcsoportosulás egyik legfontosabb mozzanata a gepida településterület áthelyeződése és ezzel együtt kiterjedése volt, amely egyrészt Erdély

8

, másrészt a Közép- és Alsó-Tiszavidék megszállását és betelepítését jelentette. A két irányba történő etnikai elmozdulás különösen jól adatolható a Nyírség-Érmeilék és Erdély között (pl. az egyélű kardok és a tömör poliéder gombos fülbevalók esetében). A hunok és szövetségeseik, valamint a keleti gótok elleni harcokban (454 és 469) fontos szerepet vállaló, megnövekedett presztízsű, ambiciózus Gepidia további déli irányú expanziójának eredménye a Szerémség-Kelet-Szlavónia megszállása volt, ahol az első és a második gepida korszakban (473-504 és 536-567) hatalmi centrum - Sirmium/ Sremska Mitrovica - alakult ki. Az utóbbi évek kutatásai alapján a VI. század középső évtizedeire eső észak-szerbiai és olténiai települési körzet figyelhető meg. A leírt folyamat eredményeként stabilizálódó gepida településterület

9 klasszikus V-VI. századi emlékanyaga (temetők: Archiud/Mezőerked, Békésszentandrás, Biharkeresztes-Ártánd, Bocar, Brateiu/Baráthely, Cápu§u Mare/Nagykapus, Cipáu/Maroscsapó, Fíntínele/Füzkút, Galatji Bistrijei/Galac, Ghirbom/ Oláhgorbó, Hódmezővásárhely-Gorzsa, Hódmezővásárhely-Kishomok, Iclod/Nagyiklód, Kétegyháza, Kiszombor, Kormadin-Jakovo, Lechinja de Mure§/Maroslekence, Magyarcsanád-Bökény, Moresti/Malomfalva, Rákóczifalva, STnmicláu§/Bethlenszentmiklós, Szentes-Berekhát, Szentes-Kökényzug, Szentes-Nagyhegy, Szolnok-Szanda, Szolnok-Zagyva-part, Szőreg, Tiszafüred, Törökszentmiklós stb. - telepek: Battonya, Berea/Bere-Ciume§ti/Csomaköz, Biharea/Bihar, Biharkeresztes-Ártánd, Brateiu/Baráthely, Cipáu/ Maroscsapó, Eperjes, lernut/Radnót, More§ti/Malomfalva, Porumbenii Mici/Kisgalambfalva, Seica Miőa/ Kisselyk, Sfíntu Gheorghe/Szentgyörgy-Cipáu/Maroscsapó, SínmicláusVBethlenszentmiklós, Soporu de Címpie/Mezőszobor, Szarvas, Szelevény, SzolnokZagyva-part, Tiszafüred, Tiszaszőlős stb./ más germán területekhez hasonlóan az V. század második felében bontakozott ki elsősorban a fémművességben - ezen belül különösen a fibuláknál - és a kerámikában jelentkező változásokkal összefüggésben. A települési régiók kapcsolata - amelyet a Maros

10 és az Alsó-Tisza vonala biztosított - a leletek alapján az VVI. század fordulója körüli évtizedektől a VI. század középső évtizedeiig terjedő korszakban volt a legszorosabb. Amíg azonban a Tisza-vidéken és a déli területeken a gepida-langobard harcokat (547-567) és az avarok föltűnését (558-567) követő politikai-etnikai átrendeződés lezárta ezt a klasszikus emlékanyagot, addig Erdélyben éppen a VI. század második felében indult egy a virágzó, több irányból érkező jelenségekkel - korai avar és al-Duna-vidéki bizánci - színezett késői gepida kultúra

11 (Bandu de Címpie/Mezőbánd, Bistrija/Beszterce, Brateiu/Baráthely, No§lac/Marosnagylak, Tírgu Mure§/Marosvásárhely, Unirea-Vere§mort/Marosveresmart, Valea Largá/Mezőceked). A gepida szállásterületet fedő emlékanyag azonos jelenségeit, egységét reprezentáló huszonöt lelőhelyjegyzék (1-25. lista) és elterjedési térkép (l-XXV. térkép) öt csoportba rendezhető. Az első csoport két, egymástól meglehetősen távol álló jelenség - a II. Theodosius (408-450) érmek és a torzított koponyák - lelőhelyeit foglalja magában. A második csoport a fegyverzethez tartozó leleteket, a harmadik csoport a viseleti tárgyakat, ül. az ékszereket, a negyedik csoport a használati tárgyakat, az eszközöket és a szerszámokat tartalmazza. Az ötödik csoport a kerámia három ti29