Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

Településtörténeti tanulmányunknak nem lehet feladata az 1848/49-es események helyi vonatkozásainak, lefolyásának közreadása, csak néhány kiemelt mozzanatra szorítkozunk, amit a társadalmi átalakulásból és a város stratégiai helyzetéből adódóan legfontosabbnak erezzünk. Szolnok lakosai a vasút révén a legfrissebb pesti eseménynek is még aznap tudói voltak, a vasutasok és az utasok a pesti forradalom lelkesedését is magukkal hozták. A Hist. Domusban a március 15-ét megelőző politikai fejlődés rövid összefoglalását is megtaláljuk:

91 „Múlt évi november 7-én megkezdetett országgyűlésen legtöbb tevékenységet fejtette ki Kossuth Lajos, Pest megyének követe. Ezen követnek köszönhetjük főleg alkotmányos átalakulásunkat: Magyar Cancellaria, Helytartó Tanács s felelős Minisztériumot. Ezekre igénylésünk Pozsonyban az országgyűlésen Martius utóbbi felében megtestesíttetvén... V. Ferdinánd a hon kívánatit aláírásával szentesíteni kegyeskedett. A független kormány megalakult... Nyertünk felelős Minisztériumot. Ennek elnöke gr. Batthyány Lajos, a többi Miniszterek tárcákhoz alkalmazvák e következők: Gr. Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár és Szemere Bertalan." A városi jegyzőkönyvek bejegyzései a lelkesedéstől átfűtve íródtak. 1848. márc. 22.: „Az előbbi évek sok és nagy csapása növelték népünkben is az elégedetlenséget, s csak egy szikra kellett még hozzá, mely a lángoló érzelmeket lángragyújtja. Megkezdődött jogaink és igazságaink érdekében... függetlenségi harcunk. S nem sok kellett Szolnok várassanak sem a biztatásból, hogy tényleges részt vegyen a mozgalomban, melyben a dicsőségnek bár véres, de annál magasztosabb útján tiszteletre és örök emlékezetre méltó nevet vívott ki magának..."

92 1848. márc. 24: „...az udvaron népgyűlés tartatván... Halasy Kázmér polgártársunk... népszerű szavakkal értésül adta az egybegyűlt közönségnek, hogy a pesti mozgalom idáig azt eredményezte, hogy szabaddá tétetvén a föld, szabad lesz a nép is, amely azt műveli. S leromboltattak a válaszfalak, melyek a magyar nemzeti egység valósulását, s ezáltal a mindnyájunkat forrón szeretett haza f elvi ragozását annyi századokon át lehetetlenné tették,... A hű képekben előtüntetett átalakulás nagyszerűsége az összesereglett több mint kétezer közlakosok által lelkes örömmel fogadtatván, Kovács Ignácz, Fülöp Ignácz, Bárányi Antal és Pethes János a főjegyzővel küldőitekül neveztettek, előterjeszteni a közrendtartásra felügyelő pesti választmánynak hazafiúi békés törekvés eránti rokonszenvünket, köszönetünket, az új kormánytagok eránti bizodalmunkat..."

93 Március 29.: „Már megjöttek a küldöttek, s a főjegyző jelenti igen sok nép előtt, hogy ...nemzetünk békés átalakulásának jótékonyságait nem egyesekre, nem egyes osztályokra, hanem a közös hon minden népeire és lakóira egyaránt kiterjeszteni törekszik,... mindenki házi körébe visszatérhet, napi foglalkozását örömmel folytathatja, mert csak mukás polgárok igyekezetek által virulhat fel e hon, mely most mindnyájunké lett..."

94 Az Országos Levéltárban talált rá Botár Imre egy üdvözlő iratra,

95 amelyet Szolnok város küldött az első magyar felelős minisztériumhoz megalakulása alkalmából. A szolnokiak a márciusi forradalom hatásától emberi méltóságuk megbecsülését várták inkább, mint az anyagi előrehaladást: „Tisztelt Nemzeti Kormány! Napok ezrei tűntek le az örök enyészetbe, századokon át eredménytelenül, a középkori földrendszer s keleti hadözön véres hulláma által az emberi méltóság teréről leszorított magyar nép oly kínos állapotra jutott,... a gondviselés és az európai események közrehatásával küzdelmeiket fényes diadalra, az emberi méltóság diadalára fölvergődtetni. Megadatott a képviselet s ezzel a szolgaság szégyenbélyegével meggyalázott milliók az emberek soraiba vétettek fel... Engedjék az egek, hogy idáig hirdetett üdvös elveikkel új pályájukon nemzetünk dicsőségét, javát megszilárdíthassák, legyenek továbbra is kegyes kiegyenlítői az érdekeknek, ápolói nemzeti egységünknek, s a szabad nemzetek felszabadításának. Városunkat, amennyiben az szerencsés fekvésénél fogva 13 ezer tisztán magyar ajkú lakossal, s ezek közt máris 800 műiparossal a gondoskodást az országos lelkesedés szempontjából érdemli, kegyes figyelmükbe teljes tisztelettel ajánlván Szolnok város Közönsége. Kelt Szolnokban, 1848. évi április 19-én tartott községi ülésünkből. Nagy István s.k. bíró. Elek György s.k. hites jegyző." Említettük, hogy a Pest-szolnoki vasút továbbvezetésének a munkálatai a Tiszántúlra tovább folynak. 1848. május 27-én levél érkezik a városhoz:

96 „Közlekedési Miniszter Gróf Széchenyi István Úrnak f.h. 9-én 87. sz. alatt kelt levele, melyben a tervbe lévő Aradi vaspálya vonal kijelöléséhez megkívántató előleges mérnöki munkák netaláni akadályának elhárítására, úgy annak egyenes kijelentésére, ha a határunkon átvonuló vaspályához szükséges földtér terheit hajlandók volnánk-e magunkra vállalni, városi közönségünk felkéretik, olvastatván; A Tisztelt Miniszter Úrnak megíratni rendeltetik, hogy ámbár községünk lakosai az országos vállalatokhoz közszükségekhez fedezéséhez tehetségekhez képest járulni hazafiúi feladatuknak tartják, addig azonban, míg a szükséges térmennyiség, melytül a kisajátítási összeg feltételeztetik, tudva nem lészen, pénztárunk jelen állapota miatt nem nyilatkozhatunk." Nemcsak az anyagi kérdések játszottak itt közre, hogy rögtön nem a beleegyező választ küldték, hanem izgatta a várost a vasút továbbvezetésének a pontos vonala és iránya. S nem véletlenül, mert a vasúti mérnökkel már volt vitájuk, hogy a Tisza-partot nem szabad elzárni vasúttal a várostól. 1848. jún. 27:

97 „... Mück Vilmos vasúti mérnök többszöri meginttetés után is a Tisza partján kezdé meg az Arad felé szándékolt vasút építését, a Tisza partján kerítést vonatott s már az oszlopokat ásatni kezdi, ennek meggátlására városunk érdemes főjegyzője emelte fel hatalmas szavát s a bitang foglalások ellen erélyes intézkedésre hívta fel a Tanácsot; 259