Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

már kora reggel a Váci út hosszában kocsi kocsi hátán és a gyalogosok ezrei sietnek és szoronganak a Pályaudvarban, hogy legalább a látványban gyönyörködjenek, ha már nem lehetnek résztvevői az utazásnak. Az állomás ünnepi díszbe öltözött, a háromszínű zászlók vidáman lobogtak a reggeli szélben. Két hatalmas feldíszített obeliszk a ki- és bejáratnál nyújt felülmúlhatalan élményt. A vasút alkalmazottai fekete frakkban, ezüst bojtokkal,... katonaság, polgárőrség, rezesbanda. Kb. 800 résztvevője van az utazásnak, ámbár csak 600 személyt vihetne... 1/4 9-kor szállt be István főherceg kíséretével az állami kocsiba és a 16 vagon is megtelt. A virágokkal ékesített István és Monok mozdonyok voltak Fulton tűzokádó paripái, amelyek a vonatot mozgásba hozták, és vidáman előre tovább... 1/2 12-kor Szolnokot, az utazás célját elérték. A szolnoki felvételi épületben, amely ugyanazon stílusban, de sokkal nagyobb méretekben épült, mint a váci állomás, a földszinten két szobát István főherceg számára bebútoroztak. Ott üdvözölte őt Heves vármegye küldöttsége és Almásy Pál első alispán tartott odaillő beszédet. A vendégek egy rövid időre a Tisza partjára lementek, ahol egy gőzös horgonyzott, amellyel gróf Széchenyi István meghívására a Tisza-szabályozási munkák megszemlélésére rövid kirándulásra indultak fölfelé a Tiszán. Ezalatt a pályaudvarban a fából faragott mozdonycsarnokot egy óriási étteremmé változtatták. A lombbal és virággirlandokkal körülfont tartóoszlopok barátságos látványt nyújtottak. Hátul, ahol egy magasított tér szolgált a főherceg és az előkelőbb vendégek részére a császár és az elhunyt nádor képe díszelgett. Az oldalfalakon az ember különböző vármegyék címereit láthatta díszes ékítményekkel. Az alsó csarnokban állt két párhuzamos hosszú asztal, amelyen a többi meghívott vendég részére a Vasúttársaság gazdag villásreggelit tálalt, állófogadásként. A falatozás egy órakor kezdődött. A Turszky gyalogezred zenekara közben vidám zenét szolgáltatott. Az asztaloknál az ember álarcosbálban érezhette magát. Egyházi és világi ruhák, nemzeti viseletek, fekete frakkok, mindenféle uniformis és a nyelvek sokfélesége, mint egykor Bábel tornya körül, német, magyar, szláv, angol, francia, olasz: könnyen arra a gondolatra csábítanak és ebben meg is erősítenek, s a kint rögtönzött néptáncok is hozzájárultak a bentiekhez. A vidámság ennél mulatságnál általános volt. Az ízletes ételek, pompás italok és a gyors kiszolgálás nem hagyott semmi kívánnivalót... A tósztokban sem volt hiány. István főherceg egy órakor otthagyta az asztalt és ezer áldástól kísérve folytatta körútját Jászberény felé. Az ottmaradottak két órakor kaptak jelzést a visszaindulásra..." A pazar 13. kép: „A magyar vasút: A szolnoki állomásépület" című metszet a Tiszai pályaudvart ábrázolja, előtérben az egyemeletes Indóházzal; mögötte a fedett facsarnok, mely alá a vonatok begördülhettek. A csarnok oszlopai közt a háttérben megfigyelhető a ma is meglévő, fából készült földszintes raktárépület. A Tiszán gőzhajók, hajók, kiépített rakpart. Az Indóháztól jobbra a fűtőház egyemeletes épülete, egy hozzáépült csarnokkal a javítandó mozdonyok számára. Tlic uugarifiK' (Sifcnbalili 5>aS StatiuuSqcbatitf <u «2}clnef 257