Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
szik a salétromfőzőnek tulajdon háza, kertje, a salétrom pajtával együtt. A napkeleti oldal felé lehet néhány átsoknak és molnároknak sorban lévő tsinos házikójikat szemlélni. Ezeken kívül még épségben áll a várbeli Káplánnak (aki a helybeli klastromhoz tartozik) kitsiny, de igen tiszta s tsinos hajléka és kertetskéje; zöld pázsit borítója a várnak földjét, annak jeléül, hogy kevés embertől tapostatik..." Gorove leírásának nyomán szinte sorbajártuk a szolnoki vár belsejét, amelyből napjainkra semmi nem maradt, csak a Bástya utca házsora néhány öreg háza idézi „a napkeleti oldal ...tsinos házikójikat." Mindezt megszemlélvén a vár közepéről szemünkbe tűnik a vár legrégibb, legpatinásabb épülete: „A valahai Török Moschea, melly már messzéről látható, mind a mellett, hogy nagy részébe faragott kövekből volt össze rakva, a Tiszára néző oldalán több repedéseket szenvedvén, a folyó felé kidőlni készült, melly miatt több ízben betsukva állott. A két egymás mellett lévő, de most befalaztatott régi gothus formájú és a vízre néző kő ajtók azt a gondolatot támasztják a vizsgálódóban, hogy a pogányok a gyakori fördést és tisztulást fő vállásbeli dolognak tartván, innen a Tiszára jártak le, vagy ott megförödvén előbb, úgy jöttek be a Moscheába Mahometet dítsérni. - A többszöri elégése között kerek boltozatja (Kuppel), mellynek nyomai vagy lábai a belső falakon még látszanak, lerogyott vagy leszedett, most annak helye tsak deszkákkal van beborítva. - Volt jobbkéz felől, amint arról most is élő némelly öregek emlékeznek, egy faragott kőből épült metsetje is, vagyis török formájú , fedetlen kerek s keskeny tornya, de ez eldüledezett. - Alapját, mellyen állott, lehet a templom ajtaja mellett most is még látni. A templomnak fentebb érdeklett déli, s meghajlott oldala a jövő tavaszkor széljel fog szedettetni és egy úttal a templom meg fog nagyobbíttatni, így az utolsó török régiség is hajdan formáját el fogja veszteni. - Régi építményei közül még tsak a kis boltozatos ajtó vagyon még a déli részen, amellyen keresztül a föld Bástyák alatt a Tiszára le szoktak járni, mellynek mélysége, avagy fala vastagsága negyedfél ölnyi." Gorove László szakszerű műemléki leírásának beillő adatait néhány kiegészítéssel tegyük teljesebbé. A Moschea név magyarul mecset vagy dzsámi, a kisebb mérete miatt Szolnoknál a dzsámi megnevezés a helytálló. A „gothus formájú kőajtók" esetében a gótikus építészethez hasonló, de az izlám művészetben használt szamárhát ívű megjelölésről beszélhetünk. A vízre néző, kidőlni készülő fal két ajtaját feltehetően a fal szilárdítása miatt kellett befalazni. A jobbkéz felől említi Gorove a kerek, fedetlen, keskeny tornyot, mecsetnek nevezvén, ma minaretnek mondanánk. Gorove ennek már csak az alapját látta a templom ajtaja mellett. Ez az ajtó a templomnak a nyugati oldalán volt a minaret mellett. Gorove megállapításait azért is látjuk szakszerűnek, mert a saját szemével látható építményeket nemcsak precízen számbavette és leírta - ezt annyival is inkább tehette, mert évekig tartózkodott a városban -, hanem saját megfigyeléseit kiegészítette az ott élt öregek adataival - a minaret, a puskaporos torony, a vár kapujának lebontása, - és így fejlődésében mutatja be a vár környezetét. Érdemes vizsgálat tárgyává tenni azt a rézmetszetet egy céhlevél felső részéről, amely Szolnok feudális kor végi ábrázolását tárja elénk a Téglaházaktól, Szt. János várostól kezdve a Várig bezárólag, azt a részt, amelyen a város iparforgalmi jellege legjobban kitűnik. A kép mérete 18 x 46 cm, rézmetszet nyomással. Jelezve jobbra lent: „Sam. Lenhardt se.Pest". A szolnoki panoráma alatti szabaduló levél szövegét nyomdai szedéssel és nyomással készítették űrlapszerűén, hogy a személyi adatok beírásával az okmány hiteles legyen. A 6. képen látható céhlevélen 40 az „Asztalos és pintér egyesült céh" viaszpecsétje látható 1827. július 23-i keltezéssel. Jobbra lent Gother István fő céhmester aláírása. Nevével már találkoztunk a vártemplom berendezéseinek asztalos munkáinál. A rézmetszet készítési évét könnyen behatárolhatjuk 1824-27 közé. Az 1827-es évvel keltezett a céhlevél, tehát ez a felsőhatár. Szerepel rajta már a vártemplom, amelyet 1824. okt. 31-én szenteltek fel, a rézmetszet ennél hamarabb nem készülhetett. így minden bizonnyal 1825 vagy 1826-ban készíthette Lehnhardt Sámuel a szolnoki céhek részére. Ugyanis más céhek is felhasználták ezt a rézmetszet céhleveleik díszítésére és hitelesítésére. A metszet bal felső sarkában Szolnok város címeres kerek pecsétje látható 1761-es évszámjelöléssel, ami arra utal, hogy 1825-26 között még használatlan volt. Felirata latinul: „SIGILLUM x OPPIDI x SZOLNOKIENS". A jobb felső sarokban a Szolnoki Királyi Sóhivatal köralakú címeres pecsétjét találjuk. Latin körirata: „SIGILLUM. REGII. OFFICII. SZOLNOKIENSIS." A nyomtatott szövegben „Szolnok Korona Mezőváros" megnevezés szerepel németül: „Kron-Cameralische Marktfleckén Szolnok". A tiszai panoráma részletezését kezdjük a „napkeleti oldalon," ahol a Zagyva két ága és a Tisza által képezett sziget közepéből emelkedik ki az 1824-ben épült új vártemplom, körülötte apróbb házak, mindegyike jól látható, bizonyságául annak, hogy nincsenek már meg a felmagasodó földfalak és -bástyák, amelyek eltakarhatnák azokat. A Zagyva ásott ágán keresztül a város felé fahíd vezet egy szabadabb térre, ahol az Immaculata elnevezésű Mária-szobor emelkedik. A Tisza-hídtól balra a három hatalmas sóraktár épülete magaslik közvetlenül a parton. A sóraktárak bejárataihoz öt lépcső vezet a jól kiépített partról, hogy a sótömbök szállítása a tutajokról könnyebb és minden vízálláskor megoldható legyen. A sóházak mögött közvetlenül a Kamaraváros többi hivatali és lakó épületei tömörülnek. A Kamaraváros bal szélén bekanyarodó kiépített töltés a hajdani városfalat védő egykori vizesárok torkolatát jelzi. A sóraktáraktól balra lévő magasabb ház a Sóhivatalhoz tartozó ún. dicasterialis épület. A háttérben a Xavéri Szt. Ferenc-kápolna, amelynek tornyát 1810-ben építették 41 . A parttól kissé bentebb a Sörfőző ház. Előtte a Tiszában egy hajómalom jelzi, hogy oda nyílt ki a Molnár utca (ma Ságvári krt.). 242
