Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

Őbris. A várban épült új kápolnának felszentelése Nagyságos Nyéki Németh Sándor Cs. K. Gub. Tanácsos és Uradalmi Praefectus úr által a mai napra lévén elrendelve: Ezen a város történeteiben a legnevezetesebb helyet érdemlő Ünneplésnek illő szentelésére... a város által szinte ezen innep fényének nagyobbítására meghívott Járásbeli Tettes Megyebéli Tiszt Urak, szomszéd Tekintetes Földes Uraságok és Asszonyságok, Uradalmi Tiszt és szomszéd Bírák Urak jelenlétében, regveli 8. órakor elkezdődvén a felszentelésnek ... szertartásai..." - amelyet Szabad Félegyháza esperes plébánosa végzett majd az énekes nagymise közben a legelső prédikációt Fekete Antal kanonok, törökszentmiklósi plébános tartotta - .. .a Várnak és a helynek, ahol a kápolna áll, régi viszontagságos történeteit elevenen ábrázolván és a kápolna építésének kezdetét, folyamatját s végezetét kifejtvén, minden jót tevőkről, akik a kápolna felállításában eszközök és segédek voltak... háládatosan megemlékezvén..." „A mise alatt, még nem lévén orgona, helybéli kamarai Sómázsamester Svéger Lajos úr a maga fortepianóját a chorusra felvitetvén, azon Hebauer János szinte Sómázsamester, Klampaszky János Cameralis Chyrurgus, Durst Leopold vasáros és a Németh Társasághoz tartozó több muzsikus tagok segedelmével díszes muzsika zengedezésekkel az ájtatosságot fényesítette, nevelve az Innep fényét a helybeli Kamarai Sóház strázsálására rendelt katonaság is, aki a Templomban két sorba innepi öltözetben, felfegyverkezve... vala, a kápolna előtt pedig a helybeli egyforma öltözetű Németh Társaság, NS és vitézlő Pataki Homályossy Ferenc Cameralis áts mester úr vezérlése alatt a szt. misének főrészei közben puskalövésekkel tisztelkedtek, amelyek a Bástyára kiszögeztetett mozsarak durrogásai által viszonoztattak, a jelen lévők képzelődését a vár régi történeteire, ahol a hasonló fegyverek dörgései mindennapik voltak, édes örömmel visszaragadták..." Ezt követően az ünnepségre érkezett vendégek két helyen, a rendház refectoriumában és a „városnak úgy nevezett Fehérlő Vendégfogadójában hasonló víg ebéddel a város részéről fogadtattak, melly közben mind a két helyen, az úri vendégeknek Bozsó Antal úr ezen város első nótáriusa által az innep örökösítésére ezen cím alatt: Memória Castelli Szolnokiensis

33 [A szolnoki vár emlékezete] készített és sokszor tisztelt Praefectus úr Eő Nagyságának felajánlott deák versek nyomtatott példányban kiosztogattak ..." (5. kép) Szerencsére ebből a nyomtatványból egy példány az Orsz. Széchényi Könyvtárban fennmaradt. A latin nyelven klasszikus versmértékben írt nyolcoldalas ünnepi óda címlapján klasszikus tipográfiával cikornyás, barokkos bőbeszédű szöveget találunk. Betkowski Jenő, egykori kedves tanáromat kértem meg a magyarítására. „A SZOLNOKI VÁR EMLÉKEZETE az ugyanott emelt kápolna fölszentelése alkalmából nagys. Nyéki Németh Sándor úrnak,... a fentemlített kápolna bőkezű megteremtőjének ajánlja Bozsó Antal AA.LL. és a philosophia doktora és egyben Szolnok kir. kamrai városnak nótáriusa..." felirat található a címlapon. Korfestő jellege miatt érdemes néhány részletét kiemelni a pompázatos versnek, amely a kor történelmi felfogásában íródott. A bevezető sorokat latinul is közreadjuk: „Hunniadum Primo Scythica quo sede relicta Castra metu vacuo fixa fuere Loco, Lassatoque fűit peregrinas corpore sordes Fas mundare undis Flave Tybisci! tuis. Quo septem - vallum prisco de nomine Zounuc Dictum Belligeri constituere Duces. Jungitur hic placido damnosus Zagyva Tybisco, Atque comes longae sustinet esse viae. Munimen validum tria Saecula floruit ante, Turribus excelsis eminuitque suis. Isthinc finitimae Terrae omni Jussa dabantur, Nam caput hoc Zounuc exterioris erat..." Nézzük ezt a részt prózai fordításban: „Ahol a szkithiai szállás elhagyása után az első, félelemtől mentes helyen volt a magyarok biztos tábora, és a megfáradt testről le lehetett mosni az idegen szennyet hullámaidban, szőke Tisza. Ahol a vitézlő vezérek Zounok híres nevéről nevezett hét-bástyát alapították. Itt ömlik a csendes Tiszába a károkozó Zagyva, és hosszú úton igyekszik kísérője lenni. Hatalmas erősség virult először és emelkedett magas tornyaival. A szomszédos földnek innen osztották a jogot, mert ez a Szolnok a vidék feje volt..." Bozsó Antal lábjegyzetben Gorove Lászlónak a Tudományos Gyűjteményben megjelent „Szolnok vár viszontagságai" c. tanulmányára hivatkozik, amely szintén „a scythiai szállás elhagyásától" eredezteti Szolnok történetét. A történelmi századok említése után megfogalmazza: Persze nem lehet látni fénylő kapukat, tornyokat és szentélyeket és a félhold nemzetségének temploma sem maradt meg..." Akkor jött patrónusként „Németh Sándor, szeretett praefectus... Szólt és ígéreteivel így erős biztatást adott, amely már mintegy fél segítséget jelentett. Nyomban tömegesen álltak talpra a polgárok, a régi lebontandó szentély lebomlik, és hangyák módjára ide a munkához hordják a te köveidet, régi kápolna..." Költeményének befejező részében ismét a város jótevőjéhez szól a szerző: „... Dicséretedre bajosan lehet szavakat találni. Hervadozik, nem tulajdonok a költészet múzsája, hiányoznak a szokatlan lyra zengő húrjai... Amíg csak meglesz a Tisza kérges kezű népe, míg a kampós ekevas hasítja a földet, amíg virágok nyílnak a kertekben és örvendve legelészik a réten a nyáj, amíg a tagokat a vér habzó hulláma élteti, és ez a szellem mozgatja övéit, bensőnkbe lesz zárva mindez, ez lesz a történelemben a hála napja..." Bozsó Antal köszöntő versének lelkesült sorai közt megbújnak olyan várostörténeti részletek is, hogy a középkori szentélyt akkor bontották az egykori török mecsettel együtt. Mindkettőnek faragott köveit felhasználják az új építéséhez. A várkapu szétbontása után az újabb masszív kőépítmény eltűnése mutatja a várnak és épületeinek felszámolását. Nézzük meg, milyennek látta ezt a szemtanú Gorove László 1820-ban.

34 240