Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
őket. A jelmagyarázat egyúttal az egyes földterületek rendeltetését, gazdasági hasznosításukat is feltüntetik. A latin szöveg magyarul: 1. Első forduló szántóföldjei. 2. Második forduló szántóföldjei. 3. Döghát nevű rét. 4. Kenderföldek. 5. Legelők. 6. A város belterülete. 7. A vár és a tutajok őrzésére szánt terület. 8. Libalegelő és vásártér. 9. Vízzel borított terület. 10. Esős években szintén vízzel borítva. 11. Országutak és dűlőutak. A jelmagyarázat 1. és 2. pontjából kitűnik, hogy a szántóföldeket kétfordulós rendszerben használták a korra jellemző általános gyakorlat szerint. Az egyik forduló területét őszivel vetették be mindig, a másik pedig ugarnak maradt. Az ugarnak hagyott rész 1/8-át azonban tavasszal kukoricával vetették be. A viszonylag kis határnak mennyiségi adatait, amely a térkép bal alsó sarkában található, négyszögölekből magyar holdakra átszámítva adta közre Botár Imre 14 . Egészítsük ezt ki a ma használatos hektár adataival. 1. Az első forduló a szelei úttól a Zagyváig) 4 822 378 D-öl = 4018 m. hold, 1 734 ha 2. A második forduló (a szelei úttól Paládits felé) 4 863 411 D-öl = 4052 m. hold, 1 749 ha 3. A Döghát nevű rét (hozzá f. darabok) 589 033 D-öl = 490 m. hold, 211,5 ha 4. Kenderföldek a Paládics mellett 262 591 D-öl = 218 m. hold, 94 ha 5. Kenderföldek a Szelei út mellett 147 120 D-öl = 122 m. hold, 52,6 ha 6. Malomszögi legelő 1 825 177 D-öl = 1 540 m. hold, 664,7 ha 7. Legelő Paládics mellett 533 816 D-öl = 444 m. hold, 192 ha 8. Libalegelő és vásártér 185 877 D-öl = 154 m. hold, 66,5 ha 9. A város belterülete (gazdasági kertekkel) 667 718 D-öl = 556 m. hold, 240,5 ha 10. A tutajok őrzésére és eladására szánt hely 247 617 D-öl = 206 m. hold, 89 ha 11. A vár egészen a Zagyva-partig 25 491 D-öl = 21 m. hold, 9 ha 12. A szelei út a rékasi határtól a városig 52 044 D-öl = 43 m. hold, 18,5 ha összes terület 14 222 273 D-öl 11 864 m. hold 5 120 ha A térkép jól mutatja, hogy a szántóföldnek használt két fordulót sem lehetett teljes egészében mezőgazdasági hasznosításra fordítani, hiszen az 1. fordulónál bellvizek borítottak 391 holdat, áradáskor víz borított még 357 holdat, s az átvezető utak is igénybe vettek 63 holdat, mindösszesen 811 m. holdat, ami azt jelenti, hogy árvizes években az 1. fordulónál csak 3207 m. hold, azaz 1384 ha volt használható mezőgazdasági termelésre. A 2. fordulóból árvizes években - a fenti számítás szerint-3257 m. holdon azaz 1406 hektáron termelhettek. A fentiek azt mutatják, hogy a gabonatermesztésre használható szántóföld nem volt elegendő, és árvizes években még rosszabb volt a helyzet. A legelők területe sem volt elégséges az állatállomány számára, ezért a környező nagybirtokokból, pusztákból és kamarai birtokokból kellett rendszeresen bérelni nagyobb területeket (Alcsi, Szent Iván, Szanda stb.). A mezőgazdasági hasznosításra rendelkezésre álló határ szűk volta kényszerítette a lakosságot, illetve annak jórészét arra, hogy a Tisza-part mentén elhelyezkedő sóraktárakban, a szál vontatásnál, illetve fafeldolgozásnál keressen munkalehetőséget. Éppen ezért nézzük meg, mi olvasható le a térképről e vonatkozásban. A város belterülete - beleértve a szérűskerteket is 783 m. hold, azaz 338 hektár. A belterület határvonala megegyezik a 3. képen bemutatott térképen látható szérűskertek külső vonalával. Mai térképre vetítve így rögzíthetjük: a Zagyva jobb partjáról indul, a Zagyva vasúti hídtól kissé délebbre nyugatra fordul, a Csokonai, Thököly és a Dimitrov utcán át a főútra ér. Innen a József A. és a Hunyadi utca vonalában eléri a Mártírok útját, az Ószolnoki pályaudvart. Onnan már kezdődik az ipari terület, amely a Tisza-parton végig, a hídig húzódik. A város életében jelentős szerepe volt a sószállításnak, tutajozásnak, fafeldolgozásnak. Ehhez a kincstári hivatalok 206 m. holdat, azaz 89 hektár területet foglaltak le végig a Tisza jobb partján. A Tisza-hídtól kezdve három sóraktár (Salis Depositoria) látható a térképen a Kamaraváros területén. A Ságvári körút tiszai végénél (az egykori Molnár u.) a Domus Braxatoria a Sörfőző házat jelzi a Műszeripari Szakközépiskola építkezéskor bontották le az akkorTűzoltó laktanyának használt épületet). A Molnár utca tiszai végénél a folyóban hajómalmokat jelez a térkép három sorban, lépcsőzetesen egymás után. 6+4+4 a hajómalmok szama itt. Ezért is nevezték a vízimolnárokról az itteni utcát Molnár utcának. Itt jegyezzük meg, hogy lentebb a Tisza-kanyarban két sorban újabb 6+3 hajómalmot találunk. A város alatt tehát két csoportban 23 db hajómalom működött, egészítsük ezt még ki azzal a 3-5 hajómalommal, amely a Tisza szandai kanyarulatánál, az ún. Sárnyaknál őrölt. A fentiekben már ismertettük a városban lévő szárazmalmok elhelyezését, számszerint 14 db-ot. Tegyük teljessé még a Malomszögnél 1811-ben épült vízimalommal, s így teljes képet nyerünk Szolnok malomiparáról: 28 hajómalom, 14 szárazmalom és 1 vízimalom. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a hajómalmok a téli időszakban nem őrölhettek, de a vízimolnárok kiváló ácsok lévén - akkor sem tétlenkedtek. A város délnyugati részén, a Tisza mellett a tutajok őrzésére szánt körülkerített terület a Portus vagy Szálház található 7-essel jelölve. Tőle nyugatra, az új teme237
