Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
utak jelölését tartja fontosnak, de - szerencsére - teljes részletességgel mutatja Szolnok belterületét. Külön értéke a térképnek, hogy a lakóházakat pirossal jelzi mindenütt, még a város szélén is, de a - várost északról és nyugatra övező - szérűskerteket és bennük lévő gazdasági épületeket mindig zöld színnel jelöli. így plasztikusan mutatja a város települési szerkezetét, hiszen első pillanatra elkülöníthatők a lakóházak az egyéb rendeltetésű épületektől. Vizsgáljuk meg a település szerkezetét, amely a középkorban kialakult várat és kamaravárost körülveszi. A hídtól kiinduló főutca mentén látszik a sűrűn és rendszertelenül épült Tabán, félszigetként benyúlva a Zagyvába. Mellette nyugatra húzódik a Katonaváros tömbje, rendezett utcasorokkal a Főutca és a tőle északra húzódó Nagykereszt utca (ma Ady Endre út) által határolva. Ennek folytatásaként fejlődött tovább a város többé kevésbé rendezett utcahálózattal a Xavéri Szt. Ferenc kápolnán túlra, a Koszorú utca környékéig, amely résznek Burgyin volt a neve. A Kamaravárostól nyugatra szélesebb utcák alakultak a Tanácsház környékén a Főtérre nyílva. A mai Táncsics u. - Magyar u. és a Ság vári út és a Főtéren lévő piac már a városközpont kialakulását jelzi, vagyis azt, hogy a város katonai jellege és a Kamaraváros gazdasági-politikai szerepe mellett a város súlya is nagyobb szerepet kap. A belterület nyugati része a Petőfi utca - Gábor Áron tér vonaláig sűrűn és kanyargós utcákkal beépült. Közte jól felismerhető az ívesen hajló, szélesebb Mária u. (ma Május 1. u.) A belterület határát mintegy kicövekelik a szárazmalmok, amelyek a lakóépületek és a szérűskertek érintkezésvonalán szinte körülfogják a várost. Nézzük tehát a szárazmalmok elhelyezkedését, amelyet a térkép fogaskerék-jellel tüntet fel, legtöbbször 2-2 állt egymás mellett, de volt egyedül álló is. A város nyugati szélén a Gábor Áron téren 1 db, a Kazinczy utcában 2 db, az Aradi utcában 1 db, a Petőfi utca sarkán 2 db, Xavéri Szt. Ferenc-kápolna közelében 2 db, a mai piacnak az Ady E. úti szélén 1 db, a Jókai u. Ady E. út találkozásánál 2 db és a mai Domus Áruház térségében 1 db. Megfigyelhetjük, hogy a szárazmalmok a jól megközelíthető utak mentén voltak elhelyezve, ahol nagyobb szabad tér állt rendelkezésre, hogy ott a búzát hozó kocsik elférjenek. Ugyanez magyarázza meg 2 db szárazmalom elhelyezését bent a városban, a Rőtökör kocsma melletti téren (ma Hősök tere) a főutca mentén. Elhelyezésük gyakran két utca végénél kialakult, rendszerint háromszög alakú téren történt, ahol két oldalról is megközelíthető volt a malom. Szemléltető példa erre az Aradi u. sarkán lévő malom, amelyről John Paget könyvében rézmetszet is található, (lásd a 7. képen.) A gazdasági kertek, a szérűskertek a város északi és nyugati részét foglalták el. Nagy udvarokat magába foglaló tömbjeinek határvonalát széles utcák és terek jelölik. A Katonaváros szérűskertje a város északi részén terült el, neve Kondoros. A város nyugati szélén volt a szérűskertek másik része, a Nagyváros. Voltak-e kertek, zöld területek a város belterületén vetődhet fel a kérdés. Térképünk erre is választ ad, mert ezeket is zöld színnel jelzi a lakóterületen belül. Közreadott térképrészletünkön - színes nyomat hiányában - kissé nehezebben ismerhetők fel ezek, de szürkébb színük a fekete nyomattól mégiscsak megkülönböztethető. A vár közepén a parancsnok háza körül, meg a vártemplom mellett találunk kerteket. A Kamaraváros levegősen beépített területén található a legtöbb kert, amelyek a sótisztek házait övezték. A mai Táncsics u. és Magyar u. közti udvarok jórészét zöld színnel kertként tüntetik fel. A Tisza-parton a sótiszti lakások és a nagyméretű kolostorkert jelenti a legnagyobb zöldterületet. Kisebb zöld foltot találunk még a Főtér közepén, a Tófenék utca térségében, valamint a mai Ságvári út és Sütő utca Főutcát érintő részén. Jól látható a térképen a Tisza kanyarulatánál kialakult ipari negyed születése. A volt Ferences-kolostor mellett vezet a Só út, amely a Bűgén (ma Meder út) keresztül hosszú hídon halad át és jut el a Szál hivatal hoz (Floss Amt), ahol a tutajok szálfáit árusították, ill. dolgozták fel. A Tisza-parton továbbhaladva elérjük a Szt. János várost, a zsindelycsinálók, famunkások lakhelyét. Ettől délre a Kincstári Téglaégető (Zigel Ofen) terül el. A Szálház, illetve Szálhivatal nyugati szélén találhatók a mai Iskola utca házsorai és a mellette délre vezető Tószegi út. Ettől nyugat felé a Körösi út mentén az új temető látszik, kerítéssel körülvéve. A másik térkép Szolnok határának gazdasági térképe 1819-ből (4. kép), Markmüller József munkája, az Országos Levéltár gyűjteményében 12 . A nagy méretű színes kéziratos térképet Botár Imre használta először Szolnok XVIII. századi gazdaságát elemző munkájában 1941-ben, 13 az akkor használatban volt kétfordulós határhasználati rendszert részletezte. Újabban Károlyi Zsigmond és Nemes Gerzson dolgozta fel vízügyi vonatkozásait. A nagyméretű térkép jobb felső sarkában olvashatjuk a „Praesentem Ichonographiam de Terreno Camaralis Oppidi Szolnok Cum massali universorum Tenutorum distinctione concinnatam..." hitelesítő záradékot, melynek dátuma: „Signatum in oppido Szolnok die 5 Julii 1819." S az aláírók közt találjuk Markmüller József, Heves és Külső-Szolnok megyei mérnök nevét is. A hitelesítő záradék magyar szövege: „Szolnok Kamaraváros határáról készült jelen ábrázolást... hitelesnek ismerjük el." A térkép első megtekintésekor feltűnik, hogy milyen kicsiny Szolnok határa. A Conterminium Praedii Szanda, Alchi, Paladits latin megjelölés arra utal, hogy a Tiszán túl, a Zagyva balpartján túl és délnyugatra a kórház térségén túl szomszédos nagybirtokok határolják, nyugatra pedig Abony község és északra Rékas község birtokaival határos. A térképünkön ábrázolt területet nagyobb részt a mai Ugar nevű határrész képezi. A térkép jobb alsó sarkában szín- és jelmagyarázat az Ugar szó jelentését is megvilágítja. Az eredeti térképen a különféle rendeltetésű földek más-más színnel vannak jelölve, de hogy ezek a színek megkülönböztethetők legyenek, számokkal is azonosíthatóvá teszik 235
