Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Tálas László: Újabb XVI. századi éremkincsleletek Szolnok megyéből

35. . Ferdinánd (1526-64) dénár 36. . Ferdinánd (1526-64) dénár 37. . Ferdinánd (1526-64) dénár hamis 38. . Ferdinánd (1526-64) dénár 39. . Ferdinánd (1526-64) dénár 40. . Ferdinánd (1526-64) dénár 41. . Ferdinánd (1526-64) dénár hamis 42. . Ferdinánd (1526-64) dénár 43. . Ferdinánd (1526-64) dénár 44. . Ferdinánd (1526-64) dénár hamis 45. . Ferdinánd (1526-64) dénár 46. . Ferdinánd (1526-64) dénár 47. . Ferdinánd (1526-64) dénár 48. . Ferdinánd (1526-64) dénár 49. . Ferdinánd (1526-64) dénár 50. . Ferdinánd (1526-64) dénár 51. . Ferdinánd (1526-64) dénár 52. . Ferdinánd Erdély (1526-64) dénár 53. János Zsigmond (1540-71) dénár A három, viszonylag kis területről előkerült éremlelet alapján a XVI. század második felének a területre jellemző gazdasági és pénzforgalmi viszonyokra következtetéseket csak mértéktartásai vonhatunk le, még akkor is, ha N. Kiss István többször idézett munkája alapján elég jól ismerjük a három község lakosságának gazdasági helyzetét, társadalmi összetételét. Ennek előrebocsátása ellenére mégis vannak olyan jellemző vonások, amelyek figyelemre méltóak. Mindhárom lelet, - de a Szolnok megyében eddig előkerült éremkincsek, pl. Szajol, Alattyán, Jászalsószentgyörgy, Túrkeve stb. - falvakból kerültek elő. Ez jelzi a termelőerők fejlődését, a falvak lakói árutermelésének fokozódását, azt, hogy szélesebb tömegek kapcsolódtak be a pénzgazdálkodásba. A XVI. század végén a falvakban a török hódoltsági területen is megindult a paraszti árutermelés, kereskedelem és ez lehetővé tette a falusi lakosság gazdasági helyzetéhez és lehetőségéhez mért pénzfelhalmozást. A háborús eseményeken, a bizonytalan belső viszonyokon túl a XVI. századi éremleletek viszonylag magas számát, de nem túl nagy értékét ez is érthetővé teszi, magyarázza. A török hódoltság alá került, vagy ezzel közvetlen szomszédságban lévő határterületekről elmenekült a lakosságnak az a rétege - a nemesség, a gazdagabb kereskedők, kézművesek -, amelynek volt anyagi veszíteni valója a bizonytalan közállapotok miatt. A hódoltsági területen maradt jobbágyság, árutermelő parasztság és kereskedő réteg tagjai közül kerülhettek ki a XVI. század második felében sem túl nagy értékek, de mégis anyagi egzisztenciát jelentő éremkincsek elrejtői. A leletek nagyságából - a tiszaroffi lelet töredékessége ellenére is - következtethetünk tehát egykori tulajdonosaik gazdasági erejére, társadalmi helyzetéC.III.40. H.935. K-B 1554 91 db C.III.40. H.935. K-B 1555 89 db C.III.40. H.935. K-B 1555 3 db C.III.40. H.935. K-B 1556 87 db C.III.40. H.935. K-B 1557 66 db C.III.40. H.935. K-B 1558 45 db C.III.40. H.935. K-B 1559 1db C.III.40. H.935. K-B 155? 10db C.III.40. H.935. K-B év? 9 db C.III.40. H.935. K-B év ? 4 db C.III.41. H.936. K-B 1559 26 db C.III.41. H.936. K-B 1560 19db C.III.41. H.936. K-B 1561 8 db C.III.47. H.942. C-liliom 1527 1db C.III.53. H.948. H-P 1552 2 db C.III.58. H.953. N-C 1554 3 db C.III.58. H.953. N-C 1555 4 db C.III.58. H.953. N-C 1556 2 db R.8. U.16. N-P 1556 1 db * re, és az árutermelésbe való bekapcsolódásuk szerény mértékére. A pénzleletek korabeli értékét csak becsülni, de pontosan megállapítani nem lehet, már csak azért sem, mert ebben a században gyakran változtak a különböző veretek árfolyamai, ezüsttartalma, egymáshoz való viszonyuk, és a három részre szakadt ország egyegy részében is más és más volt az értékviszony, a pénz tényleges értéke. 1541 után a három országrészben a pénzforgalom, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok lehetősége és iránya is eltérő volt. E korból előkerült éremleletek azt bizonyítják, hogy a hódoltsági Magyarországon keveredett leginkább a két másik országrészben is forgalomban lévő pénz, sőt bizonyos megszorítással a külföldi pénzek is. Ezt valamelyest igazolja az, hogy az 1561-es évszámmal záruló kunhegyesi lelet - amelynek elrejtesi időpontja a terület hódoltsággá válásával megközelítően egybeesik - viszonylag nagy száma ellenére is csak magyar anyagot, míg a másik két később elrejtett kincslelet már külföldi pénzeket is tartalmaz. Figyelemre méltó, hogy közöttük döntő súlyban vannak a Magyarországtól E-ra eső területek pénzei; lengyel, litván, porosz, danzigi, rigai, és cseh pénzek, D-ről a Balkánról került pénz a három lelet egyikében sem található, néhány darab török akcse egyetlen leletben a fegyvernekiben található. A viszonylag nagyszámú lengyel pénzek előfordulása a két századvégi leletben alátámasztja azt a megállapítást, hogy „a XVI-XVII. századi viszonyok az ország nagy részének, főleg Erdélynek szinte kizárólagos kereskedelmi partnerévé Lengyelországot rendelte. A szoros és intenzív lengyel- magyar kereskedelem pénztörténetünkben is mély nyomokat hagyott".

8 226