Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Poroszlai Ildikó: óskori lelőhelyek a Jászság nyugati felén

szerint a BD vége - HA időszakhoz köthető. A régebbi irodalomban az egész Hallstatt kort vaskornak nevezték, újabban a RHA1-A2 periódust a késő bronzkorba soroljuk, s csak a Hallstatt B-től kezdve beszélünk koravaskorról.

53 18 késő bronzkori lelőhelyet találunk a Jászság nyugati felén, melyeket két kivétellel a RHA-ba, az urnamezős korszakba sorolhatunk. A cserőhalmi késő bronzkori sírok, valamint a 61. sz. lelőhely a legfiatalabb pilinyi kultúrát (RBD) képviselik. A Jászság a korai Hallstatt korban három kultúra, az urnamezős, Kyjatice és Gáva kultúrák érintkezési területének határán feküdt. A leletanyag legszorosabban a Dunától keletre is megtalálható urnamezős kultúrához kapcsolódik. A területünkön felkutatott és a korszakra leginkább jellemző kerámiatípusok a következők: kihajló, facettált peremű tál, behúzott peremén turbántekercses díszű tál, ujjbenyomkodásos oldaltöredékek, kanellúrás díszű oldaltöredék, grafitos edények, beszurkált pontokkal kerített bütyökdíszes oldaltöredék. Az ilyen edényeket a Kárpát-medence nyugati és keleti részén egyaránt készítették a RBD-korszaktól kezdve. A legkorábbi turbántekercses díszű edények későpilinyi temetőkből kerülnek elő,

54 de megtalálható végig a HAkorszakban, az urnamezős, Gáva és a szlovákiai Cseke kultúrákban is. A korszak állattartó népességének telepnyomai végig a folyómedrek mentén sűrűsödnek. A szkíta kort négy jászfelsőszentgyörgyi lelőhely és egy szórványanyag képviseli. A kerámiatöredékek - a korszakra jellemzően - részben korongoltak, részben kézzel formáltak. A leletanyag között gyakori a behúzott peremű, simított felületű korongolt tálak töredékei. Hasonlóan gyakoriak a szkíta lelőhelyeken kézzel formált és ko1. kép: Jászberény-Szent Imre halom (26. lelőhely): Kelta bronz lábperec töredéke rongolt változatban egyaránt.

55 Egy behúzott peremű világosbarna korongolt tál belül megvastagított (gyűrűs peremtöredékéhez, melyen átfúrt kis lyuk is van, (IV. t. 2.) jó analógiát találunk a tarpai szkíta sírban.

56 A hevesi szkíta temetőben sem ritkák az élesen behúzott gyűrűs szájperemű, csonkakúpos, alacsony talpgyűrűn álló tálak.

57 A (69) lelőhelyről származó behúzott peremű, vékonyfalú, korongolt szürke töredék nyakán enyhén kidomborodó szalagdísz van. Ez szintén egyik jellegzetes díszítőeleme a szkíta bögréknek és tálaknak.

58 (IV. 1.1.) A kézzel formált kerámia zöme durva, sötétszürke vagy sárgás színű, ujjbenyomásos bordadísszel és bütyökdísszel. A korszak gyakori, ún. virágcserép alakú edényeinek töredékes darabjai lehetnek.

59 (IV. t. 10.) A III. század folyamán az Alföld szkíta kori népessége egyre szorosabb kapcsolatba került a nyugati irányból előretörő keltákkal, akik a LTC korszakban (i. e. Ill-ll. sz.) az Alföld északi részét is meghódították. Az öt jászsági kelta lelőhely is bizonyítja a terület megszállását. A lelőhelyek korszakonként nem egyenletesen oszlanak meg. Különösen feltűnő a középső bronzkori lelőhelyek hiánya. Valószínűnek látszik, hogy ez a mélyen fekvő mocsaras terület nem kedvezett a földműves kultúrák megtelepedésének. Ezzel szemben a rézkor és a késő bronzkor állattenyésztő népességének megfelelt ez a környezet, ahol az ártéri erdők kiirtásával jutottak legelőhöz és művelhető földekhez. Egy végleges településtörténeti kép kialakításához mindamellett a terület újabb bejárása lenne szükséges. 2. kép: Jászberény-Szent Imre halom (26. lelőhely): Kőbalta 18