Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Madaras László: A jászapáti Nagyállás úti avar temető - Újabb adatok az avar kori csontlemezes tegez történetéhez
fedelének maradványa), s ezzel egyidőben jól kirajzolódott az oldalfal deszkamaradványa is (3. kép: 4). Néhány sírban nagy ácskapocs alakú koporsókapcsokat találtunk (31., 48., 85., 97., 121., 129.). Különösen jól megfigyelhettük ezt a koporsót a 85. sírban. Az ebben nyugvó fiatal fiú csontváza bolygatatlan volt, ennek ellenére mindkét alsó lábszárcsontja hiányzott. A koporsó szélessége a koponyánál 53,5 cm, a lábaknál 40,5 cm, magassága 33,7 cm. A váz felszedése után a sírgödör alját megnyesve három elszíneződést találtunk, melyek egy-egy „lemélyítés" nyomainak bizonyultak. Kettő sírban - mindkettő erősen feldúlt - a csontváz körül, illetve a sírgödör alján fehér lepedéket figyelhettünk meg (74., 77.). Valószínűnek látszik, hogy vagy a gödör aljára terítettek le gyékényből (?) készült szövetet, vagy esetleg be is fedték vele a halottat (2. kép: 1.). A 8., 12., 33., 40., 66., 69., 87., 107., 139., 141., 149., és 151. sírokban a csontvázak nem a megszokott és általános helyzetben feküdtek. Ezek is háton fekvő, nyújtott helyzetben kerültek ugyan elő, azonban a csontok helyzete alapján valószínűnek látszik, hogy a halottakat vagy nagyon szorosan becsavarták valamibe a temetéskor, vagy pedig összekötözték őket. Ezeknek a vázaknak közös jellemzője, hogy a felkarok a bordacsontok fölé csúsztak, a lábszárcsontok is szorosan egymás mellett kerülnek elő, a 66., 87., és 141. sírokban pedig a medencecsontok is egymás felé közelítenek. Az így eltemetett halottak között találunk kifejezetten gazdagokat (8. és 139.), de akad közöttük melléklet nélküli is (151. sír). Vannak közöttük férfiak (33., 40., 66., 139., 141.), nők (8., 12., 69., 87.) és gyermek is (149.) A 66. sírban koporsónyomokat figyeltünk meg, s itt megtaláltuk a sírgödör két végén a „lemélyítéseket" (4. kép: 1.) A jelenséget már Móra Ferenc fényképen rögzítette 16 , legutóbb pedig Garam Éva írta le a kiskörei temető kapcsán 17 . SÍRRABLÁSOK A feltárt 180 sírnak a felét valamiképpen megbolygatták. A sírrablásokkal kapcsolatban három megállapítást tehettünk: 1. A rablás női és férfisírokat egyaránt érintett, gyermeksírt szinte sohasem, vagy ha igen, akkor a gyermek mellett minden esetben gazdag mellékletek maradtak ránk a rablás ellenére is. 2. A sírok minden esetben gazdagabbak az átlagosnál, szegény vagy átlagos mellékletekkel ellátott halottat nem bolygattak rablók. 3. A rablás egyetlen célja temetőnkben a sírba betett nemesfém vagy különlegesen értékes tárgyak megszerzése volt. Ezt a megállapításunkat csak alátámasztja az, hogy szinte csak véletlenségből maradt meg a 28. sírban a két arany varkocsszorító, vagy a 74. sírban az arany gömbcsüngős ezüst karikás függők. A rablókat viszont egyáltalán nem érdekelték a véretekkel díszített övek, a reflexíjak, vagy a szépen faragott csontlemezekkel díszített tegezek (5. kép: 13). A halottrablók egyes esetekben - ha szabad ezt így megfogalmazni - „rendkívüli szakszerűséggel" dolgoztak. A 48. sír csontvázának bolygatásakor a koponyát úgy emelték ki, hogy a felsőtest csontjai in situ maradtak, s a medencelapátokat (nyilván az övvel együtt) úgy mozdították ki a helyükről, hogy a combcsontok és az alsó gerinccsigolyák nem mozdultak el. A 135. sírban, ahol csak az alsó lábszárcsontok maradtak a helyükön, a feldúlt váz csontjait szépen elrendezve rakták vissza a gödörbe. A két combcsontot tették alulra, mégpedig úgy, hogy a forgórészek kerültek a térdkalács helyére, ezekre azután rárakták a hosszúcsontokat, majd a bordákat és a medencelapátokat, s végül mindennek a tetejére a koponyát (5. kép: 4.). Aligha tévedünk nagyot ha megkockáztatjuk azt a feltételezést, hogy ilyen „tökéletesen szakszerű munkát" csak fényes nappal és nagy helyismerettel lehet végezni. Természetesen a bolygatások nagy része nem így történt, hanem mint azt ásatási megfigyeléseink igazolják, a fosztogatók egyszerűen kiásták a sírokat másodszor is, majd a csontokat teljes összevisszaságban visszadobálták a rablógödörbe, s betemették azt. ÜRES SÍRGÖDRÖK Öt sírban nem került elő sem régészeti, sem antropológiai anyag (20., 34., 38., 126., 173.). A 173. sírban a gödör méretei alapján feltételezhető, hogy egy csecsemő nyugodhatott, csontváza pedig az idők során teljesen elenyészett. Hasonló sorsra jutott a 152. kettős sír gyermekváza, melyből mindössze koponya tenyérnyi darabját tudtuk feltárni a felnőtt nő jobb oldalán. A -84 cm mélységű üres 38. sírba később -29 cm mélyre egy gyermeket temettek el (3. kép: 4). A 20., 34. és a 128. sírok méreteikben és mélységükben semmiben nem tértek el a temető többi temetkezésétől. Az ilyen üres sírok az újabban feltárt avar temetőkből szinte sohasem hiányoznak 18 . PADKÁS SÍR A 102. sír mindkét oldala mentén mintegy 60-65 cm magas 18-30 cm széles padkát találtunk. A sírgödör már foltjának megtalálásakor elütött a többi sírtól, hiszen szélessége megközelítette a 130 cm-t. A sírban fekvő halottat kirabolták, a csontok között mindössze egy vascsatot és késtöredékeket találtunk. KETTŐS SÍROK Három sírban (100., 109., 152.) két-két csontvázat találtunk. A 152. sírban a felnőtt nő jobb felkarcsontja mellett néhány piciny koponyatöredék mutatta a csecsemőt. A 100. és 109. sírokban két-két gyereket temettek. A 100. sírban a két leánygyermek arcát egymás felé fordították a temetéskor, a nagyobbik nyakába fekete dinnyemaggyöngyökből álló nyakláncot helyeztek. A 109. sírban is csak néhány szem gyöngyöt találtunk. A SÍROK TÁJOLÁSA A temető teljes feltárása előtt nem lehet a temető tájolási rendszeréről érdemben beszélni. A sírok tájolási adatai alapján megállapítható, hogy ÉNY-DK a fő irányítási tengely. A sírgödrök és a halottak egy kivételtől eltekintve megegyező tájolásúak. A 151. sírban a 169
