Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Fettich Nándor: A bánhalmi avar leletekről

mintáról akkor azt tartottam, hogy azt fából faragták ki. Fafaragás nyomát véltem a nagysurányi szíjvég egy részletén látni. Ugyanakkor a szíjvég oldalán jól látható szövetlenyomat okát nem kerestem. A pozitív segédmintának ezt a származtatását László Gyula, nagyon helyesen, tévesnek nyilvánította. Szerinte a pozitív mintát kétségtelenül faragták, de nem fába... Ugyanis „a zökkenésnyomok, amelyekből a keményebb rostok irányára következtethetnénk, sehol sincsenek. Egyébként sem bírja el a fa a finom vékony részek kifaragását törés nélkül" (Fólia Arch., VIII. 1956. 111.) 1. Eszerint a pozitív segédminta fából való faragásának feltételezését végleg el kell vetnünk. László úgy oldotta meg a kérdést, hogy fa helyett szerinte puha fémbe, ólomba, vagy ónba vésték és faragták a pozitív segédmintát, ezt homok- vagy agyagburokba ágyazták, majd e burokból kiolvasztván azt, helyébe forró bronzot öntöttek. Öntés után a burkot széttörték, ezért nincs két egyforma, egy öntőmintából származó szíjvég, ezért nincs öntővarrat... Az avar bronzöntés kérdésének ez a megoldása éppen olyan hibás, mint a fából faragott segédminta feltételezése. Ónból vagy ólomból éppen olyan nehéz faragni, mint fából, ha ugyan nem még nehezebb, mert a lágy fémek rendkívül szívósak s ezért finom, áttört minták kifaragására alkalmatlanok. Ezért nem is faragnak ezekből pozitív segédmintákat. De más ellentmondások is merültek fel László megoldásával szemben. László csak a nagyszíjvégekre gondolt, az ellenpróbát pedig elhanyagolta. Nem vette figyelembe, hogy ugyanabból az öntőszekrényből gyakran több azonos darabot is öntöttek, ha akartak, az „öntőszekrényt" tehát nem törték szét. Bánhalmán például az 1. kép 3 . alatti griffes veretből hat darab egyforma öntvény van, a 8 alattiból három, a 2. kép alattiból négy azonos darab. A csüngőtagokat külön öntötték, minden esetben több példányban. Az öntőminta tehát nem lehetett egyszekrényes, hanem kétszekrényes. Nem áll az az állítás sem, hogy nincs öntővarrat. A Pilismarót-Basaharc 151. sír övgarnitúrajában előforduló nagyszíjvég szélén megvan az öntővarrat, mert hanyagul reszelték le; azonkívül jól látható ezen, hogy a két szekrény kissé eltolódott egymástól. Két azonos nagyszíjvég tehát nem azért nem létezik, mert a negatív öntőszekrényt széttörték volna, vagy mert nem tudtak volna önteni két azonos példányt. A gyakran előforduló duplalemezű szíjvégek esetében különben is két azonos szíjvéglapot öntöttek. Ellenben azért nincs két azonos nagyszíjvég, mert egy garnitúrához csak egy nagyszíjvég tartozik, egy másik öv számára pedig egészen új garnitúrát kellett készíteni. Egy-egy garnitúra számára több azonos darabra volt szükség, éspedig övveretből 6, vagy sokszor 1015, vagy még több azonos darabra, kisszíjvégből rendszerint 3, vagy 4 darabra, lyukvédőből 3-4 azonos darabra volt szükség és mindezeket egy munkafázisban meg is öntötték. E tényállás figyelembevételével jutunk el ahhoz a rendkívül nagyjelentőségű tényhez, hogy sorozatot ugyan tudtak önteni és egy garnitúrán belül alkalmazták is a sorozatöntést, másik övhöz azonban nem akartak, vagy nem volt szabad ugyanazt a sorozatot felhasználni. Más szóval tehát minden övhöz külön kellett az összes sorozatokat és a nagyszíjvéget az összes munkafázisok végigcsinálásával elkészíteni. László Gyula elméleti megoldása azért is hibás és hiányos, mert - mint az én korábbi hibás megoldásomnál is - a többször előforduló szövetlenyomat kérdése nála megoldatlan maradt. Az avar bronzöntés technikai kérdésével Erdélyi István foglalkozott behatóbban. Jánoshidai avar temető, Budapest, 1958, c. munkájában külön fejezetet szentelt e kérdésnek (69-73. o.). Mivel az Iparművészeti Főiskolán kísérleteket is végzett s ezek során maga is „újraöntött" egyes jánoshidai véreteket (72. o.), megállapításai különösen figyelemre méltók. Hiányossága az, hogy az összes műveleteket a kezdettől fogva nem végezte el, hanem csak az utolsó műveletet: ez esetben a megadott jánoshidai egyes darabok megismétlését kísérletezte ki, nagyon helyesen: homokos kétszekrényes öntéssel. Figyelmét nem kerülte el a textillenyomat egyes avar öntvényeken. Ezt azonban azzal magyarázta, hogy „a szövettel a mintát vastagították meg, hogy ezzel vastagabb öntvényt kapjanak" (72. o.) A pozitív famodell, gipsz- és ólommodell lehetőségét nem vetette el, de ezek feltételezésében és a textillenyomat kérdésében nem hozhatott olyan eredményt, mint a kétszekrényes homokos öntés megállapításával, mert kísérleteit fára, ólomra és textil segédeszközre nem terjesztette ki. Legutóbb Lumir Jisl (Prága) foglalkozott a szibériai aranyak öntési technikájával, s mivel azok hátsó oldalán több esetben található textilnyomat, erre a körülményre is különös tekintettel volt és avar bronzöntvényeink parallel esetét is érintette (Památky arch., Lll, 1961, 297-305. p.) Hivatkozva P. W. Meister megállapításaira új megoldást javasol ebben a kérdésben, megoldását azonban csak hipotetikusnak tekinti, ő is végzett gyakorlati kísérleteket, de az összes műveleteket kezdettől egészen a befejezésig ő sem végezte el. Mindazonáltal megállapításai tanulságosak, és Erdélyi István kísérletével kiegészítve közel hoznak bennünket az avar bronzöntés menetének rekonstruálásához. Jisl kétszekrényes öntés mellett foglalt állást, mint Erdélyi is. A szövetet, mint segédeszközt az öntésnél nem agyagvastagítással, hanem ellenkezőleg, anyagkíméléssel magyarázta. Az eredeti viaszmodell lehetőségét is számbavette, de ennek törékenységére hivatkozva elvetette azt agyaggal próbálta megoldani a kérdést. Helyesen ismerte fel, hogy nemcsak szövetet, hanem - ahol az öntvény hátsó oldalán textil lenyomat nem látszik - vékony puha bőrt (szarvasbőrt) alkalmazhattak. Mindazonáltal ezek szerepe nem egészen világos nála. Ilyen előzmények után fogtam hozzá az avar bronz (arany)-öntés egész menetének rekonstruálásához, felhasználva a magam, valamint mai bronzöntők és ötvösök tapasztalatait is (Baumgarten J., dr. Fettich György). Az eredményt következőkben foglalhatom össze. Az avar övveretek öntésénél egy eljárás volt alkalmazásban, ennek azonban két változata létezett, aszerint, hogy milyen öntvényt akartak: 130