Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

vetve mutatják be az eredeti tárgyakat az Emirtázs M. Kazanski által jól ismert- kiállításában. Az egyoldalúságban, a dolgok leegyszerűsítésében rejlő veszélyt illusztrálja az is, hogy a francia szerzőpáros egyetértőleg említi: Z. A. L'vova és A. I. Semenov szerint az MPival azonos kardtípusok szolgáltak volna előképül a Közép-Duna vidékén talált kardok avar készítéséhez.

256 A nehézség ott van, hogy ez időrendileg lehetetlen: az MP-i leletet ui. senki sem keltezi a 7. sz. köJEGYZETEK 1 Jelen cikkem három, különböző időkben és helyeken megjelent írásom magyar változata, vö. Bálint (1978), (1980); Zur Identifizierung des Grabes von Kuvrat. Acta Arch. Hung. 36 (1984) 263-269. A IV. rész itt jelenik meg először. Egymástól meglehetősen eltérő témáikat a fenti címben megjelölt problémakör foglalja össze s a szerzőjük azon kísérlete, hogy az avar kor régészetét a korabeli kelet-európai sztyeppévei egységben kezelje. Ez utóbbi közelítésmód - magunk is Keletről jött nép lévén - a népvándorláskorral foglalkozó magyar régészet számára a megszületése óta természetes volt. Azt szeretnénk, ha a kelet-európai és közép-ázsiai nomádok kutatásánál más országokban is hasonlóan vennék figyelembe az ottani kora középkori leletek számban is legfontosabb párhuzamait: a Kárpát-medencei emlékeket és az utóbbiak viszonylag pontos kronológiájából fakadó történeti tanulságokat, melyeket a magyar kutatás több évtizedes munkával ért el. Több évvel ezelőtti nézeteim az újabb olvasmányok, tapasztalatok és szakmai beszélgetések hatására természetesen nem mindenben egyezhetnek meg a maiakkal. Ahol ez elkerülhetetlen volt, régi jegyzetem végére kisebb kiegészítéseket fűztem. Köszönetet mondok Bóna Istvánnak, aki mindhárom cikk lektoraként baráti tanácsokkal volt segítségemre. 1 a Köszönetet mondok Annié Caubet-nak és Dafydd Kiddnek, akik az 1975 őszén a Louvre-ban és a British Museum-ban végzett anyaggyűjtésem sok gonddal és szívélyességgel segítették. Halával tartozom mindazoknak, akik fényképek megküldésével támogattak: M. M. Deneck (Musée Guimet, Párizs), Helmut Nickel (Metropolitan Museum, New York), Abegg-Stiftung (Siggisberg). Köszönettel gondolok Czeglédy Károly professzorra és Kovács László kollégámra a velük folytatott konzultációkért. 2 Département des Antiquités Órientales, MAO 423 lelt. sz. 3 P. Amiét: Antiquités parthes et sassanides. La Revue du Louvre 17 (1967) 275-279, Fig. 5,15. 4 3 db itáliai és 1 db iráni magángyűjteményben: Ghirshman 308, további 2 db Svájcban és 1 db New Yorkban: H. Nickei: About the Sword of the Huns and the „Urepos" of the Steppes. Metropolitan Museum Journal 7 (1973) 1-3, 7-8. kép, 1 db Tokióban: Tenri Sankokan Museum. Exhibition of Ancient Asian Art. Catalogue, Tokyo 1966, No.161; 3 db a British Museum-ban: a Western Asistic Antiquities kiállításán, 21. tárló 3-5. sz. (Az egyiküket az ÉNY-iráni Amlesh-ből származónak mondják, ez közölt: R. D. Barnett-J. E. Curtis: 127, LIX. t. a.); s egy zepe előtti időre - a kora avar kardok túlnyomó része viszont minden kétséget kizáróan abból az időből szár• mazik.

257 Nem J. Werner „védelmére" kívántam kelni, hanem MP és Kuvrat azonosságát tartom valószínűnek. Ezt persze lehet vitatni, de csakis tudományos módszerrel és a teljességre törekedve. Bálint Csanád rövid kard egy New York-i magángyűjteményben van, Id. Nickel id. mű Fig. 18-19. 5 R. Ghirshman látja azokat madártollnak s ebből messzemenő vallástörténeti következtetéseket von le, Ghirshman 309-310. - E díszítés - mely részben a hun kori „halpikkely-mintára" is emlékeztet - jó távol-keleti párhuzamait Id. A. Wakou-M. Junichi: Imbrication Patterns on the Ancient Swords from Japán and Korea (kivonat) Matériái Culture 33 (Tokyo 1979) 1-25. 6 A szászánida kardok fajtáit, viseletüknek a forrásokon keresztül való bemutatását Id. G. A. Tiracjan: Utocnenie nekotoryn detalej sasanidskogo vooruzenija po dannym armjanskogo istorika IV v. n. é. Favsta Buzanda. in: Issledovanija po istorii kul'tury narodov Vostoka. Moskva-Leningrad 1960, 474-486. 7 W. Trousdale: The Long Sword and Scabbard Slide in Asia. Smithsonian Contributions top Anthropology 17 (1975)84. Fig. 84. 8 I. I. Smirnov: Vostoőnoe serebro. Sankt-Peterburg 1909, XXXIII. t.; F. Sarre: Die Kunst der altén Persien. Berlin 1923, 112; K. Erdmann: Die sassanidischen Jagdschalen. Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen 1936. Fig. 16; N. Zabelina-L. Rempel': Sogdijskij vsadnik. Taskent 1948,12,15; A. V. D'jakonov: Zivopis' drevnego Pendzikenta. Moskva 1954, 137; Ghirshman 297, 306; a rajta levő felirat javasolt feloldása alapján VIII. sz. közepinek gondolja. E. Herzfeld: Postsassanidische Inschriften. Arch. Mitt. Irán 4 (1932) 147-152; a tál nomád jellegét helyesen hangsúlyozva, készülését túl későre teszi Haskins 345. - A tál részletes elemzése: V. P. Darkeviő: Hudozestvennyj metall Vostoka VIII-XIII w. Moskva 1976, 5759.. 9 M. C. Ross: Catalogue of the Byzantine and Early Medieval Antiquities in the Dumbarton Oaks Collection. I. Washington 1962, XXI. t. 18. 10 Mavrodinov 127. szerint levágott fejet szimbolizál, Ghirshman 305. apotropáikusnak tartja. - Bajelhárító rendeltetésűként tartja számon a kutatás a hunkori, emberi fejet ábrázoló, préselt lószerszámdíszeket is. 11 A szentesi múzeumban őrzött temető anyaga közöletlen. Hasonló, emberfejes csörgő: I. Erdélyi: A jánoshidai avar kori temető. Rég. Füz. II. 1 (1958) XXIII. t. 1, Z. Cilinská: Slawisch-awarisches Gráberfeld in Nővé Zámky. Archaeologica Slovaca Fontes 7 (Bratislava 1966) XXXVI. t. (175. sír) - A teljessség igénye nélkül, további hasonló darabokat gyűjtött össze M. Comsa: Őstliche Elemente im Karpaten-Balkan-Raum im 7.-8. Jh. Arbeits- und Forschungsberichte zur sáchsischén Bodendenkmalpflege, Beiheft 17 (1982) 25. 7. kép 8-10, 12, 13, 16. 107