Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában

Szatmárnémetiben nem megfelelő a hangulat. Három óra múlva Dénes Sándor, majd őt követőleg Kacsóf János is jelentette, hogy Szatmárnémetin kitört az ellenforradalom. Utóbbi politi­kai megbízott beszámolójában azt is közölte, hogy letartóztatá­sa után több küldöttség követelte a kivégzését, s hogy ez nem történt meg, azt Hautzinger Gusztáv századosnak köszönheti. (Hautzinger az 1. székely dandár vezérkari főnöke volt.)26 A székely hadosztály e nap este Huszt-Sárköz-Erdőd-Ki­rálydaróc-Tasnád-Magyarcsaholy-Széplak vonalig vonult vissza. Liptai Ervin a székelyek súlyos vesztességeire vonatkozó jelentéseket túlzottaknak minősíti, az őket benyújtó politikai megbízottakat pedig erélytelen és befolyásolható embereknek. Ez a megállapítás megfelel a valóságnak. Az viszont tény, hogy a románok mindenütt számbeli és anyagi fölényben vol­tak. A másnap reggel de. 8 órakor kiadott összefoglaló jelentés szerint a csúcsai fronton ellenséges behatás nem is volt, nyilván­valóan az ellenség terepnehézségek miatt arcban nem támadott. Papp Béla politikai megbízott Szatmárnémetiből jelentette, hogy a helyzet rosszabbodása miatt sürgős intézkedést kér, hogy Szatmárnémeti, Nagykároly, Debrecen és Nagyvárad ösz­szes szervezett munkásai álljanak fegyverbe, különben Szatmár­németi, Érmihályfalva, Nagyvárad és Nagykároly sorsa meg van pecsételve.27 A Hadügyi Népbiztosság április 18-tól kezdődőleg kilenc zászlóaljat és négy üteget rendelt különböző helyőrségekből a román frontra, közte három nemzetközi zászlóaljat. Ezekből egy, a székely hadosztálytól független hadműveleti csoportnak kellett alakulnia Érmihályfalva, esetleg Nagykároly környékén, amely a gyülekezés befejezte után ellentámadásba volt átmenen­dő. A parancsnok a székely hadosztályprancsnokság által volt kijelölendő, vezérkari főnöknek pedig Nagy Vilmos századost jelölték ki. Nagy Vilmos azonban nem fogadta el a megbízást, mivel a frontra rendelt csapatokban nem bízott és a már fron­ton levő nemzetköziek csúcsai futásáról is tájékozódva volt. Egy előrelátható kudarc ódiumát nem akarta magára vállalni. 28 Április 18-án a székelyek Királyháza-Szatmárnémeti­Nagykároly-Érmihályfalva vonalára vonultak vissza. Dr. Nagy Vince volt belügyminiszter, akkor szatmári lakosként Kratoch­vil politikai tanácsadója azt vallja, hogy a székely hadosztály parancsnoka egyik látogatása alkalmával jelezte, hogy nem so­káig bírják tartani a románok ellen Sikárló-Csucsa vonalát. Fo­kozatos, lassú visszavonulást kénytelen elrendelni, Szatmárné­metit kiürítik. 2 9 A székely hadosztályparancsnokság ezen a napon Szatmár­németiből Mátészalkára érkezett. Az 1. székely dandár körleté­ben Kocsordnál és Szamosdobnál volt erős harc. Itt a fegyveres román lakosság által hátba támadott székelyek csak egy mocsá­ron át, helyenként mellig érő vízben tudtak visszavonulni, de géppuskáikat is megmentették.-™ A 24. dandárcsoport balszár­nyát Nagymajténynál erős román lovasoszlop megkerülte és át­törte, mire Nagykároly városát harc nélkül kellett föladni. A 21. dandárcsoportot a 7. román hadosztály erős tüzérséggel üldözte Érmihályfalva felé. Királydarócnál a 11/21. zászlóalj súlyos veszteségeket szenvedett. Debrecenben 510 vörösőr (volt rend­őrök) megtagadta a frontra rendelő parancs teljesítését és föllá­zadt. Az éppen Debrecenben tartózkodó, osztrákokból álló 2. nemzetközi ezreddel szabályos utcai harcokban kellett őket le­fegyverezni. Az idevonatkozó jelentést aláíró politikai megbí­zott vezérkari tisztet kért Debrecen város védelmének megszer­vezésére, egyúttal közölte, hogy Maniu Gyula, a nagyszebeni Consiliul Dirigent anyját, nővérét és vejét Szilágysomlyóból túszként Debrecenbe hozták azért, mert Kun Béla szüleit a ro­mánok elhurcolták. (Maniu és Kun Béla családtagjait májusban ki is cserélték - szerző). A debreceni ellenforradalmi megmozdu­lás hatására letartóztatták az Erdélyi Katonai Kerületi Parancs­nokság összes tisztjeit. A 39. dandár északi csoportjánál a Rév­től keletre, Királyhágó közelében levő Magura 915 magaslat, amelyet nemzetközi zászlóaljnak kellett volna védeni, majdnem harc nélkül került a románok kezébe. A 101. dandár legénységé­nek fegyelme züllött, erőszakkal bevagonírozták magukat és Békéscsaba felé jönnek vissza. A 6. hadosztály jelentése a ro­mán lakosság gerillaharcáról, saját csapatok visszaözönléséről beszél. Az ellenség gyorsan nyomul előre, mert lovassága van és gyalogságot kocsikon szállít. Egyedül megbízható a volt vasúti nemzetőrség. 3i A Belényes-környéki események kapcsán kell megemlíteni, hogy Köröstárkány lakossága fegyveresen vett részt a falu védelmében a vörös csapatok oldalán. Amikor a Ra­soviceanu-különítmény Köröstárkányt elfoglalta, megtorlásul kirabolta és felgyújtotta a községet, a lakosság közt pedig vér­fürdőt rendezett, amelynek a helyi és nyégerfalvi lakosok közül 98 halálos áldozata volt. A vérengzésért a belényesi román ez­red volt a felelős, értelmi szerzője pedig a volt biharkristyóri, Szakota nevű jegyző, az említett ezred egyik tisztje.32 Az 5. vö­rös hadosztály ezen a napon a székely hadosztállyal való össze­köttetés felvétele végett Bilke, Dolha és Kerecke felé osztagokat tolt ki, Munkácson pedig két gyalogszázad, fél géppuskás szá­zad és a 7. sz. páncélvonat útrakészen állott. Április 19-én a Forradalmi Kormányzótanács „Veszélyben a forradalom!" felhívással elrendelte a magyarországi proleta­riátus általános mozgósítását. A vidéki városokban és a fronton népbiztosok közreműködésével népgyűléseket rendeztek, ame­lyeken közölték, hogy az orosz vörös csapatok már átlépték a bukovinai határt és hamarosan egyesülnek a magyar vörös had­sereggel. (Kun Béla a budapesti Munkástanács aznapi ülésén azt mondta, hogy az oroszok már Csernovic felé közelednek.) A hadügyi népbiztos pedig telefonon felhívta Kratochvil ezre­dest és tudtára adta, hogy a hadosztálya körletében előfordult ellenforradalmi események miatt forradalmi törvényszék elé fogja állítani és az ügy kivizsgálására megbízottat küld Szat­márra. Ez Sárói Szabó Tibor huszárszázados volt a Hadügyi Népbiztosságtól. Az akkori helyzet zavarosságára jellemző, hogy Szántó semmilyen intézkedést nem adott ki Kratochvil le­tartóztatása, vagy legalábbis szabadságolása ügyében, beérte azzal, hogy másnap Sárói-Szabót a hadosztályparancsnok he­lyettesévé nevezte ki. Sárói Szabó Tibor Szatmárra már nem ju­tott el, csak Debrecenbe, ahol átvette az Erdélyi Katonai Kerü­leti Parancsnokság vezetését.­1 ^ Ezen a napon az 1. székely dan­dár maradványai Csengeren, a 24. dandáré Nagyecseden, a 21. dandár töredékei pedig Érmihályfalva környékén gyülekeztek. Debrecenben az osztrák nemzetközi ezred két zászlóalja nem volt hajlandó tovább menni, parancsnokukat lelövéssel fenye­gették, katonái elszéledtek a városban. A 39. dandár balszár­nyán levő 1. nemzetközi ezred rövid harc után visszavonult, a déli csoportnál is fegyelmezetlenségre volt panasz. A nagyvára­di városi direktórium részéről Katz Béla közölte a Hadügyi Népbiztossággal hogy az ottani Munkástanács intézőbizottsága képtelennek érzi magát a város védelmére, mert a pánikszerűen menekülő csapatok a munkásság hangulatát megrontották. A 39. dandár parancsnoksága pedig azt közölte, hogy a Mun­kástanács átadta a hatalmat a volt polgármesternek és rendőr­főkapitánynak. 34 A vörös csapatok mind a királyhágói, mind pedig a belényesi védőszakaszról Berettyóújfalu felé visszavo­nulóban voltak. Az előbbi csoport teljes tüzérségét (12 löveg) a románoknak zsákmányul otthagyta Fugyivásárhelynél. A 6. vö­rös hadosztállyal szemben a 2. román vadászhadosztály Boros­jenő-Világos vonaláig ért, az 1. vadászhadosztály Máriaradnán álló dandára pedig előbbi támogatására Muszka felé volt elő­nyomulóban.35 A 6. hadosztály parancsnoksága elrendelte, hogy az 1/46. zászlóalj Makóról és a 11/46. zászlóalj Hódmező­vásárhelyről azonnal induljon a frontra a már ott levő hét zászlóalj megsegítésére, Maros mentén pedig biztosító szolgá­latban az alakulóban levő IV. és V/46, zászlóaljak maradjanak. A frontra rendelt zászlóaljakat a politikai megbízottak megsza­vaztatták, amelynek eredménye az volt, hogy a katonák többsé­ge megtagadta a parancs teljesítését. (Pogánytól bevezetett pra­xis.. .) A jelentés még kiemeli a 8. sz. páncélvonat önfeláldozó küzdelmét. 250

Next

/
Thumbnails
Contents