Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

legkorábbi a kunágotai", mivel „az arany övgarnitúra stílusa itt a legtisztább" (Marosi-Fettich 1936, 61, 35. j.). A Tótipuszta-Kiskőrös-Vágóhíd körrel érzékelhető rokonság illetve hasonlóság

17 ma is csábító, Garam Éva nemrég az előbbiekkel tartotta egykorúnak Kunágotát (Garam 1976, 144-145, 66. j.). A bonyolult probléma leegyszerűsített megoldásától

18 azonban érdemes óvakodni. Annyit valószínűleg megengedhetünk, hogy a kunágotai leletek földbekerülése aligha következett be a VII. század előtt. Ezt a keltezést támasztja alá - ha közvetve is - a Trezzo sull'Addaban 1976. őszén feltárt 1. langobard nemesi sír, amelyben a kunágotai aranyöv italo-bizánci rokonát Fokas 603-607. között vert, nem kopott solidusa keltezi (C. Calderini, in: Atti del 6° Congresso Internazionale di studi sull'alto medioevo. Spoleto 1980, 59-61,

1—II. t. és szíves szóbeli közlése, Trezzo, 1981. nov. 29-én). SZENTENDRE Az aranyban gazdag korai avar sírok

19 1871. augusztus 14-17. között az egykori nagy-kürti téglavetőn földkitermelés során egymás után kerültek elő és Rómer Flóris szavaival élve „nagy feltűnést okoztak". Rómer aug. 18-án, pénteki napon ment ki először a helyszínre, ahol két sír helyzetét nagyjából még sikerült rögzítenie. A legutoljára talált (harmadik) sír leleteit a Kalkbrennerei Aktién Gesellschaft-nál találta és lerajzolta. Aug. 21én, hétfőn Pomázra kocsizott a főbíróhoz, akinél az először előbukkant leletek voltak letétben elhelyezve, majd onnan a minden lakott helytől „félreeső" téglavetőhöz sietett s megegyezett a téglagyárak igazgatóival és bérlőivel, hogy ásatásokat kezd a helyszínen. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az aranyleletek hatására (s valószínűleg Rómer aug. 18-án felterjesztett kérésére) aug. 23. kelettel 20492. számon 1700 o(sztrák)é(rtékű) forintot utalt ki Rómernek, akit kiküldetési rendelvényben utasított: hogy a szent-endrei téglavetőn talált sírokat haladéktalanul vizsgálja meg, az ottan találandó régiségeket a hazai tudomány gyarapítására mentse meg, s e célból a helyszínen szakvezetés melletti ásatások történjenek. Végül kötelezte Rómert hogy a kutatás befejezéséről számot adjon és az eredményről kimerítő jelentést tegyen. Rómer nyilván már aug. 22-én értesült a kiküldetésről, mivel a rendelvény keletdátumának napján hajnali 5 órakor elindult a téglavetőre, ahol aug. 23-án, szerdai napon, Zsigmondy Gusztáv kir. mérnök asszisztálásával megkezdődtek az ásatások. Rómer a nap folyamán bekocsizott a szentendrei városbírósághoz, ahol Szebrenyi Imre városkapitánynál voltak letétbe és biztonságba helyezve „az aranyos ember" (=2. sír) sírjában talált ékszerek, - Szebrenyi nevét Rómer még aug. 18-án feljegyezte füzetébe. Az ásatások másnap, aug. 24-én egész nap folytatódtak s estére eredménytelenül végződtek. Erről Rómer így vall jelentésében: „A szándékos tudományos ásatásokkal rendesen járó eredménytelenség e Szent-endrei esetben is bekövetkezett", - e maliciózus bevezetés hallatlanul izgalmas, az egyetlen korabeli utalás arra, hogy Rómer és más múzeumi munkatársai már korábban is végeztek hitelesítő ásatásokat - majd, nyilván a kudarcot mentegetve, így folytatja: „a téglavetőn rendezett munkálatok bebizonyították, hogy az egymás mellett fekvő, aranytárgyakat tartalmazó temetési helyeken kívül, igen sok csontváz és agyagművek töredékei fordultak elő, a várt gazdagabb sírhelyekre pedig, jelenlétünkben sehol sem akadhattunk". A fogalmazás (szándékosan) ködös, nyilvánvaló, hogy semmiféle sírt nem találtak. Az „igen sok csontváz. . .töredékei" és az „agyagművek töredékei" egybetartoznak, egy őskori(?) telep cserepeiről és állatcsontjairól van szó s nem melléklet nélküli, csak éppen nem eléggé gazdag sírokról, ahogyan a jelentés a minisztériumnak sugallani próbálja. A homályos védekezés tovább folytatódik: „Mindazonáltal még most sem mondtunk le minden reményről, és mivel maguk a téglagyár bérlői egyes tárgyak beküldése alkalmával biztattak, hogy még talán valami értékesb eredményre számíthatunk, a fentnevezett összeg maradékát még a reménylett kutatás kilátása miatt mai napig visszatartani"... (1872, március 21). Rómer azért csillogtatja itt a reményt s hivatkozik a bérlők állítólagos biztatására, mivel a szándékosan visszatartott ásatási pénzből időközben megvásárolta a három sír leleteit a Nemzeti Múzeum számára.

20 Rómer feljegyzéseinek segítségével éppen előkerülésük 110. évfordulóján sikerült meghatározni a szentendrei avar sírok lelőhelyét. Erről itt annyit, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben a várostól, sőt a Pannóniateleptől is jóval délebbre volt. A kiszélesedő síkság peremén, a Dera-patak torkolatától délre, a budakalászi határ szomszédságában a Duna-parton sikerült Torma Istvánnak és munkatársainak a „nagy-kürti" téglavetők nyomaira rábukkanniuk. A lelőhely távol esik az egykori római castrumtól, jóval délebbre van, mint a longobardoknak a castrummal még úgyahogy kapcsolatba hozható temetője, sőt a Dera-patak torkolatánál ismert római hídfő-erőddel sem áll kapcsolatban. A szentendrei előkelő avarok saját aul-jukhoz viszonyították családi temetkező helyüket. Mivel Szentendrén sok korábbi és későbbi korszak lelőhelye esik a római castrumba és környékére, egy időben elterjedt az a kósza hír, hogy az avar „fejedelmi" sírok is Ulcisia Castra közelebbi körzetében láttak volna napvilágot. Ezt a - tudtommal soha le nem írt - vélekedést értette félre Csallány Dezső, aki kétfelé választotta a lelőhelyet. Szerinte a „Frauengrabfund" a „Römisches Lager"-nél került volna elő, míg másik - külön - lelőhelyként veszi számba „Szentendre-Nagykürtöt", ahol a kengyeleket és a kopját találták volna (Csallány 1956, 195, 889-890. szám), - ez tudtommal egyedülálló félreértés. Sajnos éppen a német nyelvű leletkataszterben... Rómer feljegyzéseinek köszönhető, hogy a sírokkal kapcsolatos alapvető jelentőségű tények tisztázódtak. Századunk középső harmadának régészeti irodalmában terjedt el, majd tétellé merevedett az a tévhit, hogy a szentendrei „sír" Ozorához és Igarhoz hasonló egyetlen „fejedelmi" temetkezés lett volna. Ezt a felfogást már a Rómer-jegyzetek előkerülése előtt határozottan cáfoltam, a leleteket három különálló sír mellékleteire választottam szét. A Rómer-iratok most bizonyítják, hogy 98