Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
B. Szatmári Sarolta: Avar temető- és telepásatás Tatabánya-Alsógalla mellett
pen. 10 Ez igen jól kiegészíti a korábban csak részletében megmenthető temetőrészt Oroszlányban. • • Amíg az építkezések elsősorban a temetők sírjait bolygatták meg, illetve főként ezt voltak képesek észlelni csak a földmunka során, addig a terepbejárások inkább a telepek cserépanyagát fedezhetik fel. így az esztergomi múzeumba került avar sírleletek számát a topográfiai munka eredményeként szinte meghaladta a telepjelenségek száma. 12 A temetők és telepek kutatásában számos feladatunk van tehát a megyében. III. A tatabányai nem teljesen feltárt, vagy eleve töredék temetők mellett újabb lehetőséget teremtett az Alsógalla és Felsőgalla fölött a hegyoldalban épített autósztráda munkálatainál előkerült sírok további kutatása. A temető leletmentésével egy időben megkeresett telep mentése után lehetőség van mindkettő teljes tervszerű feltárására. A temető 300 sírja véleményünk és a temető eddig megállapítható határai alapján a felét jelentheti az egész sírszámnak. Leletei és a telep eddig előkerült objektumainak leletanyaga közötti összefüggés is jól körvonalazható. 13 LELŐKÖRÜLMÉNYEK, A LELŐHELYEK EGYMÁSHOZ VISZONYÍTOTT HELYZETE: 1978-ban a sztráda-építés során az agyag kitermelésénél a gépek sírokat bolygattak meg. Az előkerült sírok anyagát sajnos a gépkezelők ki is szedték, de szerencsére az anyagot sikerült a múzeum számára megszerezni. A sírok számára pedig a térképre berajzolhattuk. A temető így teljesen feltárhatóvá vált. 1978-79-ben az útépítés miatt 251 sírt kellett sürgősen feltárnunk. Időközben terepbejárással megkerestük a telep helyét is, amelynek egy része a településről a sztrádára vezető bekötő út kijelölt helyére esett. így a temető mellett 1979-ben közel 6000 m 2 területen is leletmentést végeztünk a telep mentésére. Mindkét ásatási terület dombos vidéken, azaz jelenleg erdőkkel borított hegyek közelében, egy patakocska két partján helyezkedik el. A temető egy domboldal fennsíkján, a telep vele szemben, a patak túlsó partjának DK-i lankás, szélvédett oldalában, a víz közelében volt. A köztük levő távolság 230-250 m. A telepről a temető területe jól látható és viszont. Mindkét helyre agyagos, márgás, kemény, kötött talaj a jellemző. A temető területére elég erős ÉNy-i széljárás jellemző, míg a telepet ettől a magas dombtető védi. A temető: 1978-79-ben csaknem 200 sírt már előre ledózerolt területen mentettünk. Ezek közül a sekélyebbre ásott sírok csont anyagának is nagyon sokat ártott a gépek súlya. Az átlagosan mérhető mélységek 100-250 cm-ig terjedtek. A nagy számú sír kibontását a leletmentéskor asztalra bontva végeztük, ezzel a módszerrel nem vehető olyan könnyen észre a koporsó nyoma, amely talajunkban egyáltalán nem maradt meg. A sírok aljának fejnél-lábnál való mélyítését az utolsó ásatási szezonban csaknem minden esetben észleltük, amely Tomka Péter vizsgálatai szerint szintén koporsó meglétére utal. Ugyancsak megfigyelhettük néhány esetben a teljesen bolygatatlan sírban a koponya leesését. 14 A sírok közül 93 volt bolygatott, tehát az eddigi sírszám 31%-a. Ezek nagy részénél a lábak a helyükön maradtak, és a felső test csontjait dúlták fel, csak a rablás miatt. Ha elfogadjuk azt a véleményt, hogy a rablás célja főként a nemesfém volt, 15 temetőnkben a bolygatott sírokban a bronz, veretes öveket is nagyon tönkretették és valóban főkéin A \as largyukat, munkaeszközöket hagyták csak a sírokban. Egyébként bolygatatlan sírban nem találtunk koponyát, egy bolygatott sírban viszont hármat is, és egy sír nélküli gödörben egy koponyát fülbevalókkal. Egy esetben ástak külön árokkal egyszerre két sír felső részére, mintegy összebontva őket. A sírok irányítása többségében 38°-40°-42°-kal tér el É-tól Ny felé. Ez tulajdonképpen ÉNy-DK, melynek szokása általánosabb a későavar temetőknél. Ennek a szokásnak a magyarázata nem egyértelmű. Kovrig Ilona szerint ez az É-D változatának tekinthető. 16 Tomka Péter szerint etnikai különbséget is jelenthetnek a tájolási eltérések, s esetleg utalnak egy népesség eredeti lakóhelyének jellegére. 17 Bakay Kornél véleménye az általa feltárt avar és magyar temetők megfigyelései alapján az, hogy a sírok tájolási iránya nem a felkelő naphoz igazodik, hanem a sírgödrök helyének napnyugtakor való kijelölését jelzik. 18 Az eltéréseket ebben az esetben az évszakok módosíthatják. Ha ezt nem is igazolja teljesen temetőnk, mindenesetre sírjainak több emberöltőn át való azonos tájolása ellentmond minden korábbi kronológiai megállapításnak. Magunk is biztosabbnak vesszük a földrajzi tényezők, esetleg még az uralkodó szélirány figyelembevételét is. Az antropológiai vizsgálatok elvégzése előtt nem reális a nemek elkülönítése. Teljesen biztos a gyermeksírok száma: 60. A leletek alapján biztosan férfisírok száma 43, a női síroké 76 volt. 1 ? Lovassír vagy lósír a temetőben még nem került elő. 3 esetben találtunk kettős temetkezést, melyből kettő azonos időben eltemetett férfi és nő, egy a gyermekéhez később temetett nő sírja volt. Három sírban nem találtunk koponyát, egy bolygatott sírban 3 koponya is volt. A sírok 26,3%-ban került elő halotti torra utaló állatcsont. Ezek vizsgálata még nem történt meg, megfigyeléseink szerint sertés, marha, szárnyascsontok is előfordultak. Szokás szerint lábnál vagy fejnél kerültek elő. (A csont hiánya a többi sírokban esetleg színhús sírbahelyezéséből is származhatott.) Viszonylag kicsi a sírbahelyezett edények száma, mindössze 25 sírban került elő edény. Ezek közül egy sírban (167. sír) a fejnél és a lábnál is volt edény. Csak egy sírban került elő vasabroncsos kisvödör maradványa. Tojáshéj férfi, női, gyermeksírokban is volt, 14 sírban és nem egyértelműen a legszegényebb sírokban. Volt olyan gyermeksír, amelyben 4 tojás maradványa is előkerült. (263. sír) 20 A temető leletanyagának jellege, a sírok elhelyezkedése, szóródásai, az üresebb foltok alapján a temetés az É-Ny-i oldal felől haladt inkább D-i irányba. Bár a széleken helyenként megfigyelhetők késői sírok is, de ez szórványos, azt mondhatjuk, hogy a temetés a telephez közelebb eső dombperemen kezdődött és haladt felfelé a dombtető felé. Viszonylag jól elkülöníthető máris a temető legkorábbi, középső és késői szakasza. A relatíve legkorábbi sírok elhelyezkedése „csoportos", a középső és késői síroké inkább soroshoz közelít. A továbbiakban összefoglalóan ismertetjük egy-egy kronológiai csoport jellemzőit, kiemelve egy-egy különösen jellemző lelettípust vagy sírt. A legkorábbi sírcsoport jellemzői női sírok esetében a nagygömbös ezüst és bronz fülbevalók. Ezek nagyon szép színes, dudoros, szemes gyöngysorokkal, a korai időszakra jellemző tűtartókkal, csonttárgyakkal fordulnak elő. A temető egészében, de a korai sírcsoportban is megfigyelhető volt a tarsoly viselése. Értékeiket, amelyek sokszor bizánci csatok, római törött fibulák, de csonteszközök, kések, orsógombok is, övről lelógó tarsolyaikban viselték a nők. Ezek minden esetben szépen körülrajzolhatóan egy csomóban kerülnek elő. Egyik tarsolyból egy vastag bronzlánc is megmaradt, amely szintén fontos a kormeghatározáshoz. (165. sír) 21 A korai női sírok szép példái a 117-es és 169. sírok, amelyeknek ezüst ül. bronz nagygömbös fülbevalóit, szemesgyöngyeit és fonatos csontfaragványait közöljük. Fontos korhatározó leletcsoport a 167. sír anyaga. Fiatal gyerek, derekán egy téglányos vascsat, egy sárkányos csat 22 a korai férfisírok jellemzőiként ismert 1-3 szemesgyöngy 23 68
