Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken
tartalmú fésűmotívummal, 68 ikonográfiailag tehát két lényeges alkotóelemből áll. A mondanivaló plasztikus, reliefszerű megfogalmazásával viszont a rákóczifalvi ábra egyedülálló az edények oldalán általában bekarcolt vagy bevésett technikával megrajzolt alakok között. Az urnán feltartott karú emberalak látható, a fej jelölése nélkül. A törzsét három függőleges plasztikus léc fejezi ki, a feltartott karokat pedig két párhuzamos, szögletesen formált borda szimbolizálja. Alul az alak kilencágú fésűmotívumban végződik. Az edény szemközti oldalán ezzel teljesen megegyező dombormű található. Banner János említett tanulmányában utal arra, hogy a fésűmotívum az edények oldalán önállóan is előfordul, ahogy ezt a Patay Pál által közölt tököli urna is bizonyítja. 69 Érdemes azonban kiragadnunk a rákóczifalvi kép másik részletét is, nevezetesen a feltartott karok ábrázolását. A Nagyrév-zsidóhalmi edényen, annak díszítéséhez kapcsolódva, szimmetrikus elhelyezésben - mintha egymás tükörképei lennének - két hasonló minta látható. 70 Ugyanilyen motívum tűnik fel az újdombóvári ökörhalmi típusú edény két oldalán, egy tószegi töredéken és a Gyula-törökzugi edényen. 7 ' A mokrini temető 40. sírjában talált tál nyakán ezekkel rokon ábrák sorakoznak fríz-szerűen, az egyiken a fej jelölését is felfedezhetjük. 72 A könyv szerzői csak az utóbbit tartják biztosan emberalaknak, a többi értelmezésében megoszlanak a vélemények, mivel lehetségesnek tartják, hogy oltárt jelképeznek. 73 A rákóczifalyi relief alapján most már bizonyosra vehető, hogy ezek is feltartott karú emberalak szimbólumai, amelyben nem törekedtek a teljes alak megformálására, csak a mondanivaló szempontjából lényeges részlet hangsúlyozására. Nyilván nem véletlen, hogy csak az egyik rajzon tüntették fel az alak fejét, ennek magyarázatához azonban az ábrázolásokat motiváló gondolat, a mögöttük meghúzódó szellemi háttér megelevenítésére lenne szükség, melyre itt nem vállalkozom. Csak arra a közismert vallástörténeti tényre hivatkozom, hogy a feltartott karok a legkorábbi időktől a mai napig a hódolat és imádat kifejezői. 74 A „fésűember"-ábrázolásnak vucedoli díszítéstechnikával készült különleges változatával találkozunk a mokrini temető 282. sírjának edényén. 7 $ A gazdagon díszített korsó vállán egy üres mezőben feltűnik külön a fésű-motívum, mely azonban nem fejeződik be a fésűfogakat lezáró vízszintessel, hanem középen két függőleges vonalban folytatódik a képmező keretéig, ezzel mintegy kifejezve, hogy a megfogalmazni kívánt mondanivalónak még nincs vége. A korsó alsó felén két egymás melletti négyszögletes mezőben egy-egy mágikus ábrát látunk. A jobb oldaliban megtalálható „fejjel lefelé" a feltartott karú emberalak. A fésűmotívummal való tartalmi összefüggéséről a rákóczifalvi relief ismeretében nem lehet kétségünk. 76 Képi szétválasztásuk magyarázatát adni nehéz lenne, de egy adat segítségével talán közelebb kerülünk a megoldáshoz. A fölső és alsó képmezőket az edény hasán vízszintes zónában körbefutó cikk-cakk minta választja el, ez teljesen azonos a 40. sír említett tálján lévő díszítéssel, s amelyről N. Tasié feltételezi, hogy folyót szimboli100km 21. kép: Lelőhelytérkép. I. Szolnok-Szőlősi halom, 2. Tószeg, 3. Rákóczifalva, 4. Szajol, 5. Törökszentmiklós, 6. Fegyvernek, 7. Újbög, 8. Tiszaföldvár, 9. Tiszainoka, 10. Szelevénv, 11. Kunszentmárton Pl. 21 Distribution of the sites. 56
