Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken

l.kép: Rákóczifalva-Kastélydomb. Temetőtérkép Pl. 1 Rákóczifalva-Kastélydomb. Map of the cemetery 2. kép: Rákóczifalva-Kastélydomb. 4. sír rajza Pl. 2 Rákóczifalva-Kastélydomb. Drawing of grave 4 lépről került ki a kultúra legnagyobb tömegű anyaga. Tompa Ferenc, kronológiája szemléltetéséül csak a reprezentáns anyagot közölte.

2 Patay Pál összefoglalásában is csak néhány jellegzetes darabnak jutott hely.

3 Közületien tehát a régi tószegi és a Nagyrév-zsidóhalmi ásatásokon talált leletek nagy része.

4 A leletanyag korszerű szempontok szerinti publikálásával csupán Márton Lajos 1876-1907. évi ásatásainak eredményei váltak hozzáférhetővé a kutatás számára.

5 Az 1973-74-es hitelesítő ásatásokon előkerült anyag feldolgozás alatt áll.

6 Bóna István 1963-ban megjelent tanulmányában a nagyrévi kultúra addig ismert síregyüttesei alapján állapította meg a kultúra belső időrendjét, területi differenciálódását.

7 Sem előtte, sem utána nagyobb leletegyüttesek közlésére nem került sor. Megfelelő és felhasználható összehasonlító anyag hiányában az újabb leletek történeti értékelése szinte lehetetlen.

8 Időszerűvé vált tehát, hogy a kutatásokat erről a holtpontról nagyobb mennyiségű leletanyagok publikálásával kimozdítsuk. A szolnoki múzeum régészeti gyűjteménye az utóbbi húsz évben újabb, nagyrévi kultúrába sorolható emlékekkel gazdagodott.

9 A leletmentések során feltárt síregyütteseket leszámítva, a megye különböző pontjain talált tárgyak előkerülési körülményei bizonytalanok. Ez erősen csökkenti forrásértéküket, közlésük mégis lényeges, mert a szórvány anyag egy része a nagyrévi kultúra már ismert temetőjéből (vagy településéről) származik, s így az adott lelőhelyre vonatkozó tudásunkat kiegészíti. Nem kevésbé fontosak azonban azok a darabok, melyek a kultúra településsűrűségére nézve újabb adatot szolgáltatnak. A leletanyag bemutatásánál és értékelésénél a hiteles leletegyüttesekből fogok kiindulni. Rákóczifalva-Kastélydomb A lelőhely a falu nyugati határán, a mai temető közvetlen közelében, tőle délre fekszik. Homokbányászás közben több sírt megbolygattak. A helyszínen ezért Csalog Zsolt 1962-ben leletmentést végzett. Gepida, avar, honfoglaláskori valamint a halomsíros kultúra rákóczifalvi csoportjának temetője mellett a kiásott felületen elszórtan a nagyrévi kultúra kilenc sírja is előkerült. A temetőtérképen csak a nagyrévi sírokat tüntettem fel (1. kép), leírásukat, rajzukat az ásatási napló alapján közlöm.

10 4. sír Baloldalon fekvő, gyenge megtartású váz, zsugorított helyzetben. Lábai hiányoznak, sírgödör nem rajzolódott ki. Tájolás: K-Ny 98°. A mellékletek a halott háta mögött helyezkedtek el. (2. kép) 1. Kisméretű, arányaihoz képest szélesszájú korsó, a nyakban lévő szalagfüllel. Világosbarna, fényezett. Lt. sz.: 63.4.2. (3. kép 6.) 2. Kisméretű, hasas korsó a nyakban kezdődő, vállon ülő szalagfüllel. Vállát vonalszerű, körbefutó árkolás hangsúlyozza. Szürkésbarna. Ltsz.: 63.4.1. (3. kép 7.) 11. sír Feldúlt sír. Kb. 40 cm mélységben mutakozott néhány emberi csont és egy tál töredékei (majdnem teljes), mellettük néhány cserép. Egy további tálacska is itt feküdt, szájával lefelé. 1. Kihajló peremű hasas korsó perem- és válltöredéke. Barnásszürke. Ltsz.: 63.4.5. (3. kép 2.) 2. Kisméretű korsó töredéke, a peremet a vállal összekötő széles szalagfüllel. Ltsz.: 63.4.5. (3. kép 3.) 3. Fordított csonkakúp alakú, vízszintes, belül kissé profilált peremű tál, kis alagútfüllel. Ltsz.: 63.4.3. (3. kép 4.) 4. Fordított csonkakúp alakú, vízszintes peremű csésze. Alja talpszerűen kiszélesedik. Pereme meghosszabbításában függőlegesen átfúrt nyúlvány. Sárgásbarna, fényezett. (3. kép 5.) Ltsz.: 63.4.4. 13. sír Szórthamvas. A hamvak között talpán álló korsó. Tőle északra miniatűr tál, mely a felszedéskor porrá mállott. 1. Kihajló peremű korsó, nyakán vastag szalagfül. A hason 3 ül. 2 függőleges plasztikus borda. Szürkésfekete, enyhén fényezett. Ltsz.: 63.4.10 (3. kép 1 a-b). 61. sír Urnás. Az urnán lefelé fordított tál, mely a felszedéskor megsemmisült. A sírrajz keletről készült, tehát az urnán lévő főmotívum pontosan keletre nézett. A sírgödör foltja nem rajzolódott ki. (4. kép) 1. Kihajló peremű, öblös urna. A hasvonal alatt ujjbenyomkodásokkal tagolt borda fut közbe. Alatta durva felületű, fölötte fényezett. Itt található az edény egymással szemben lévő oldalán a stilizált emberalakot ábrázoló relief, melyet alul a kompozícióba illeszkedő szalagfül zár le. A kettő közé eső mezőben szimmetrikus plasztikus díszítés látható. Ltsz.: 63.6.48. (5. kép 1 a-b) 87-88. sír Az ásatási napló szerint lehetséges, hogy a 87. sírként megjelölt edénytöredékek a 88. sír igen rossz megtartású, jobb oldalon zsugorított csontvázához tartoznak. Utóbbi tájolása É-D 3°. Ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy az edénytöredékek a váztól 50 cm-re, és nem ugyanolyan mélységben helyezkedtek el.

11 1. Kihajló peremű, fordított csonkakúp alakú tál töredéke a peremből kiinduló, vállra támaszkodó szalagfüllel. Vallanak törésvonala lekerekített. Szürke. Ltsz.: 63.4.11. (5. kép 2.) 34