Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Siklódi Csilla: Kora rézkori telep Tiszaföldváron

A vízipockok vizsgálata hasonló módszerrel a csapadékmennyiség változását mutatja. Ez az úgynevezett „Avrikola humiditás", amely 8500-7000 B. P. és 4000-2000 B. P. közt ad maximumot, a minimum pedig 5000-4000 B. P. és 1500-1000 B. P. között van. A két görbét összevetve megállapíthatjuk, hogy az eneolitikum kezdetén hűvös, száraz időjárás volt a Kárpátmedencében. Az ukrajnai talajrétegtani vizsgálatok is azt mutatják, hogy a korai Cucuteni-Tripolye rétegek a folyókhoz nagyon közel, a mai tavaszi áradás vízszintjénél 1-2 m-rel alacsonyabb szinten találhatók, tehát nagyon száraz időszaknak kellett lenni.

66 A természettudományos adatokkal teljesen megegyező eredményre jutott V. Vadász Éva Kalocsa környéki kutatásai során.

67 Itt a különböző kultúrák telepeinek gyakoriságát vizsgálta az egyes magassági szinteken (folyóteraszokon), és ebből következtetett a korszak klimatikus viszonyaira. Ezzel a módszerrel is sikerült kimutatni a neolitikum végén, az eneolitikum elején egy szárazabb klímát, mint amilyen a Körös-kultúra idején is volt. Az öntözést nem alkalmazó mezőgazdaságban egy ilyen éghajlati változás fokozott hatású volt. Ahhoz, hogy a megváltozott viszonyok között is biztosítani tudják a megnövekedett lakosság minimális szükségletét, olyan földterületeket kellett keresni, ahol a természetes nedvesség elegendő a gabonatermesztéshez. A nyári szárazságok idején a hiányzó nedvességet a löszfennsíkok alacsony talajvízszintje nem tudta pótolni. Csak olyan talaj volt alkalmas, amely azon kívül, hogy megfelel a termesztett növény szükségleteinek (víztartalom, ásványi összetétel), a korabeli technikával is művelhető, és az állatállomány számára is megfelelő legelőt kell találni a környéken. A legjobb, egész évben táplálékot nyújtó területek a folyók mellett lévő talajok, amelyek elég nedvességet tárolnak a száraz nyári hónapokra is, de művelésre alkalmatlanok, mert túl kötöttek, vagy mert árvízkor víz alá kerülnek. Hazánkban a nyári zöldár levonulása után már nem érik be az ekkor elvetett gabona, nem lehet szó árasztásos művelésről sem. Nyári legeltetésre viszont kiváló ez a terület. A megtelepedésre legmegfelelőbbek minden szempontból a folyók magaspartjai, és az ártérből kiemelkedő félszigetek voltak. Ha a környező területeket víz borította is az év egy részén, ezek teteje és oldala optimális viszonyokat nyújtott a földműveléshez. Ezeken a területeken a talaj nagyon termékeny, laza szerkezetű, könnyen művelhető. A magas talajvízszint szárazságok idején is biztosítja a gabona növekedéséhez szükséges nedvességet. A kedvező talajviszonyok nyújtotta előnyöket a természetes növényzet csak tovább fokozta. K. Kösse vizsgálatai szerint a Körös-kultúra telepeinek 79%-a a galériaerdők zónájába tartozott.

68 Az erdős sztyepp vegetációs övezetben csak a telepek 17%-a volt, de akkor sem a sztyepp közepén, hanem az ártér közelében. Talán nem követünk el hibát, ha a klímaviszonyok hasonlósága és a két korszak lelőhelyeinek gyakori egybeesése miatt a tiszapolgári kultúrában is azonos megoszlást tételezünk fel. A galériaerdőkben a földművelés csak irtásos-égetéses módszerrel oldható meg. Régészeti és néprajzi adatokból tudjuk, hogy az így megtisztított szántóföldek viszonylag rövid időn belül kimerülnek, egy ideig pihentetni kell, újabb területeket művelés alá vonva. Ez magyarázata lehet annak, hogy miért nem keletkeztek a tiszapolgári kultúra időszakában többrétegű telepek. Összefoglalva az elmondottakat, igyekeztünk megvizsgálni minél több szempontból, hogy mik lehettek a meghatározói a tiszapolgári kultúra neolitikumhoz képest megváltozott életmódjának. Ennek a komplex folyamatnak a pontos magyarázatát azonban csak a mainál jóval több megbízható adat birtokában lehet megadni. Történelmi párhuzamok alapján tudjuk, hogy egy virágzó gazdasági-társadalmi forma megváltozása legtöbbször nem egyetlen összetevő eredménye. (Esetünkben kizárhatjuk az erőszakos, kívülről jövő hódítást.) Bizonyos körülményekhez alkalmazkodott gazdasági formában egy-két tényező kedvezőtlenné válása még nem okozza szükségszerűen az egész rendszer bukását. Ez az állapot, a gazdaság stagnálása a hanyatló periódus jellemzője, ami azonban nagyon hosszú is lehet. A változáshoz az szükséges, hogy a gazdasági élet mérlege a negatív oldalra billenjen, ami általában több együttesen ható komponens eredménye. A neolitikum végén ezek a következők lehettek: 1. A tiszai-herpályi kultúrák teli-rendszerének, mint gazdasági-társadalmi formának, lehetőségei nagyon korlátozottak hazánk területén. A Kárpát-medencében nincs mód az őskori módszerekkel történő öntözéses gazdálkodásra, de kisebb gazdasági fellendülés öntözés nélkül is létrejött. A megnövekedett népesség eltartása ebben a rendszerben csak egy bizonyos mértékig volt lehetséges, aztán az öntözés hiányát csak a rendszer jelentős átalakításával lehetett pótolni. 2. A neolitikum végén az éghajlati viszonyokban változás - szárazodás - történt. 3. A basatanyai temető sírjainak mellékletösszetételében kimutatott különbség

69 magyarázata egy keleti népesség megjelenése lehet, amely azonban még nem volt népvándorlás. Ezek eltérő életmódja szintén a teli-rendszer felbomlását gyorsította. 4. Az ember természetátalakító tevékenysége - az őstulok kiirtása - szükségessé tette a hiányzó feltétel mesterséges pótlását, az állattenyésztés növelését. Természetesen a felsoroltak mellett egyéb okok is közrejátszhattak a változásban. Ezeket meghatározni, eddigi ismereteinket pontosítani csak új, az eddigieknél nagyobb területeket, esetleg teljes telepeket feltáró ásatásokkal és a természettudományok fokozottabb bevonásával lehet. Ebben a sorban csak egy kis láncszem volt a tiszaföldvári leletmentés, de az itt előkerült anyag sok új szemponttal gazdagította a tiszapolgári kultúráról kialakult nézeteinket. 26