Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)
községet olyan lendületesen törnek előre, hogy csak Jászdózsa előtt 2 km-re tudják a németek megállítani a rohamukat. 123 Még ezen a napon felszabadul Jászivány 124 és Jászjákóhalma.i25 November 14-én a szovjet csapatoknak nyugatról is sikerül áttörni a németek védelmét és bekerítik a Jászberényben lévő ellenséget, a Plijev csoport tovább folytatva előrenyomulását felszabadítja Jászdózsát. Fretter-Pico tábornok, mint a Hatvan -Gyöngyös irány felelős német parancsnoka kiadja a parancsot a Mátra lejtőin húzódó „Karola" állásba 126 történő visszavonulásra. 127 A Jászberényben bekerített németek és a támadó szovjet csapatok között súlyos harcra kerül sor november 15-én, míg végül is Zsdanov vezérőrnagy 4. gárda gépesített, valamint Alehin tábornok 27. gárda lövészhadtestei felszabadítják a várost. 128 Még ezen a napon felszabadul Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor. 12t) November 15-én estig a szovjet csapatok elérik a Heves dél, Jászárokszállás dél, Pusztamonostor, Tóalmás, Kóka terepszakaszt. 130 A szovjet főparancsnokság értékelve a 2. Ukrán front levékenységét, arra következtetésre jutott, hogy annak meglévő rői nem elégségesek Budapest elfoglalására. Ezért Malinovszkij marsall rendelkezésére bocsájtanak 200 db harckocsit és 40000 katonát. 1 ? 1 A front parancsnoka ezeknek az erőknek és eszközöknek a többségével feltölti Kravcsenko tábornok 6. gárda harckocsi hadseregét, 132 és előre vonja azt a front második lépcsőjéből Jászberény körzetébe a Budapest bekerítését célzó támadás sikerének továbbfejlesztése érdekében. 133 A Jászárokszállás térségében tevékenykedő Plijev lovas gépesített csoporthoz november 15-én estig szintén friss erők érkeznek. Másnap újabb támadás indul Jászárokszállás dél körzetéből Gyöngyös irányába. 134 Plijev tábornok katonái ezen a napon felszabadítják Jászárokszállást és kijutnak a Vámosgyörk, Jászárokszállás között húzódó megyehatárig. 135 Ezen a napon a Hatvan irányába támadó szovjet csapatok felszabadítják Jászágót 136 és estére elfoglalják a Zsámok észak-Jászfényszaru dél 6 km Csány délkelet-Boldog észak, valamint a Hatvan-Szolnok vasútvonaltól délre eső területet. 137 November 16-án most már Friessner tábornok az egész „Dél" hadseregcsoportra kiterjesztve adja ki a parancsot a viszszavonulásra a „Karola" védelmi állásokba. Miközben Plijev tábornok csapatai november 17-én már Gyöngyösön vívott súlyos utcai harcok árán felszabadítják a város, a 4. gárda gépesített hadtest csapatai a megye utolsó településéről - Jászfényszaruról 138 - űzik ki az ellenséget. Sumilov, Plijev, Kravcsenko, Zsdanov, Szviridov, Sava tábornokok katonái folytatták tovább előrenyomulásukat, újabb kemény küzdelmek, harci sikerek vártak rájuk, de a megyére 42 nappalon és éjszakán át folyó harcok után a béke csendje telepedett. Az utolsó 12 nap eseményeit, a harcok hevességét minden bővebb szószaporítás nélkül jellemezze a következő néhány számadat. Az itt folyó harcok során a német lövészzászlóaljak létszáma 100-200 főre apadt (ez durván 40-70%-os veszteség), a 9. határvadász dandár például elvesztette személyi állományának 60%-át. A legerősebb német páncélos hadosztályok 8, a többiek 4-5 db harckocsival rendelkeztek a harcok befejeztével, (ez jó megközelítéssel 45-75% veszteséget jelentett). A megye területén folyó felszabadító harcok eseményeinek végére érve feltétlenül indokolt néhány tapasztalati következtetés megtétele. Az ország politikai, katonai és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a harcok igen kiélezett formát öltöttek. Ez a megállapítás igaz az ország területén folytatott hadmüveletekre és igaz a megyén belül folyó harci cselekményekre egyaránt. Az ebben a térségben folytatott több, mint egy hónapos harctevékenységnek nem volt olyan napja, nem volt olyan órája, amikor a megye valamely pontján nem történt volna említést érdemlő esemény. Ezért a megye felszabadításának szakaszonként történő összefoglalása csak egy rendszerezésre törekvő tanulmány keretei között képzelhető el. A megye területén folyó harctevékenységek egyik - talán legfontosabb jellemzője - a dinamikusság, az események közötti szoros kapcsolat, a folyamatosság és a kemény szívós küzdelmek voltak. Az előzőből szinte egyenesen következik a második fontos jellemző vonás, a nagyfokú manőverezés, a gyors átcsoportosítások, törekvés a térbeni és időbeni tényezők leghatékonyabb hasznosítására. Ebben a tekintetben is a 2. Ukrán front parancsnoksága kiemelkedően oldotta meg a feladatát. Az ország felszabadításának megindulásakor a főcsapás irányának németeket megtévesztő és helyes megválasztásával, a harcok súlypontjának folyamatos változtatásával a front parancsnokság magas mesterségbeli szaktudásról tett tanúbizonyságot és így természetesen fontos szerepet játszott a sikerben. A meglehetősen rövid, szinte alig érzékelhető felkészülési időszak alatt a front létrehozta és felkészítette a gyorsan mozgó lovas gépesített csoportokat, a front állományát pedig a harckocsik tömeges alkalmazásával megvívandó harcokra. Ez a felkészülés és felkészítés sikeresen kamatozott a harcokban. A 2. Ukrán front és annak a kötelékében harcoló seregtestek és magasabbegységek munkáját dicséri, hogy sikerült fenntartani a csapatok harci módját, valamint a lakosság és a szovjet hadsereg jó kapcsolatát, eredményes együttműködését. Figyelembe véve a fasiszta propagandát, a Horthy-féle kormányzat halogató, előre ki nem számítható, simulékony politikáját, ez a munka nem kevés és igen bonyolult tennivalót jelentett a szovjet csapatok politikai szerveinek. Nem lenne hát teljes a megye területén folytatott harcok krónikája, ha erről a munkáról, annak munkásairól nem tennénk említést: Szuszajkov vezérezredesről a 2. Ukrán front haditanács tagjáról; Tyevcsenkov altábornagyról az 53. had.sereg haditanácsának tagjáról; Griscsenko ezredesről Plijev tábornok politikai helyetteséről; Muhin vezérőrnagyról a 7. gárdahadsereg haditanácsának tagjáról, Szmirnov vezérőrnagyról az 5. légihadsereg parancsnok politikai helyetteséről és mindazokról a számunkra névszerint ismeretlen tisztekről, akik éber őrei voltak a harci elszántság fenntartásának. Említést kell tennünk a szovjet és a román csapatoknál harcoló kommunisták tízezreiről, akik meggyőződésükkel, személyes példamutatásukkal ragadták magukkal a katonatömegeket még a legkritikusabb pillanatokban is. A felszabadító hadseregnek ez egy olyan fölényt biztosító tényezője volt, amit az ellenség semmivel sem tudott pótolni. 1944. november 17-én, 42 napi véres küzdelem után, a megye területén elcsitultak a harci zajok. Több ezer szovjet és román katona azonban nem élhette meg ezt a napot, megyénk földjében pihennek és a lakosság évről évre tisztelettel adózik emlékük előtt és munkájával bizonyítja, hogy az áldozat nem volt hiábavaló, népünk élni tudott a szabadsággal. 264
