Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)

A 27. gárda-lövészhadtest csapatai Szajol-Szolnok térségében vívnak harcot az elkeseredetten védekező németekkel. Október 31-ig a Szolnok-Tiszafüred szakaszon a németek mindenütt a Tisza jobb partjára kényszerülnek, így az 53. hadsereg Kisköre és Tiszafüred között intenzív ütemben hozzálát a Tisza jobb partjára történő átkelés előkészítéséhez.

97 Sumilov tábornok - a front parancsnok intézkedése alapján - figyelmét továbbra is a főcsapás irányára, a Tószeg-Tiszaugi irányra fordítja. Október utolsó és november első napján a szovjet-román csapatok előremozgását erősen fékezik a németek sorozatos páncélos ellentámadásai. Hans Friessner vezérezredes mind több hadosztályt von el a „Dél" hadseregcsoport balszárnyáról, a Kunszentmiklós, Örkény, Cegléd, Szolnok védelmi vonal megerősítésére, november l-ig 8 hadosztály és 1 dandár kezdte meg ebben a térségben harctevékenységét.

98 Malinovszkij marsall a 46. hadsereg jobbszárnyán kialakult veszélyes helyzet miatt sürgetőleg utasítja Sumilov tábornokot, hogy november 3-ig jusson ki a Besenyszög-Újszász-Tápióbicske terepszakaszra. A 7. gárdahadsereg parancsnoka elhatározza, hogy a Tószeg-Várkony térségében szívósan védekező ellenség ellenállását tüzérségi tűzzel töri meg. November 2-án a szovjet lövegek és sorozatvetők hatalmas csapást mérnek erre a térségre; amely több órán át tart, majd megindul a szovjet csapatok ismételt átkelése a Tiszán." November 2-án és 3-án a Sava hadtesttábornok parancsnoksága alatt álló 7. (román) hadtest katonái elérik Cegléd dél— Abony, Kócsér körzetét. Az Abonyt-Szolnokkal összekötő főútvonal mentén, a szovjet csapatok vívnak nehéz harcokat a szívósan védekező németekkel. Az itt támadó szovjet erők november 3-án estére elérik a Szolnokot-Újszásszal összekötő műutat. Ezen a napon a támadó szovjet alegységek Szolnoktól nyugatra és délre, valamint északra átkelnek a Tisza jobbpartjára. i°° November 3-ra Szolnokról a németek számára tulajdonképpen csupán egy nyitott irány marad Jászberény felé. Ezen a napon a IV. (német) páncéloshadtest harcálláspontja áttelepül Jászberénybe.

101 Szolnok védelmi munkálatait a német parancsnokság tulajdonképpen már október 25-én a közúti híd felrobbantásával megkezdte. A védelmet Kleeman tábornok a Tisza vonalára alapozta és ezen a szakaszon megerősített védelmi körleteket épített ki a szolnoki vasúti hídtól egészen a cukorgyárig. Kjilönös figyelmet fordított az átkelőhelyek megerősítésére. A vasúti hídtól a hajóállomásig terjedő szakaszon az SS. alakulatokat, ettől a cukorgyárig terjedő védelmi vonalon magyar csendőr alegységeket helyeztek el.

102 November 4-én a már több napja tartó kellemetlenül hideg, esős idő ellenére, Szolnok lakossága több jelből arra következtetett, hogy ez a nap végre meghozza azt, amit már ,annyira várt mindenki, a békét, a felszabadulást. Ezen a napon Alehin vezérőrnagy 27. gárda lövészhadtestének Preobrazsenszkij vezérőrnagy vezetése alatt álló 227., valamint Fedorovszkij ezredes 303. lövészhadosztályának (részei) harcosai a Szolnok-Újszász közötti műút, valamint a Tisza által határolt terepszakaszról indított támadással felszabadítják a várost. A támadó szovjet alegységeket a levegőből Csanpalov ezredes 312. éjszakai bombázó repülőhadosztályának gépei támogatták.

101 A délutáni, esti órákban felszabadul Abony és Cegléd, valamint Besenyszög is. Szolnokon a harcok befejeztével a felrobbantott hidak, valamint a megbénult ipari üzemek jelezték a lakosságnak a háború csupasz valóságát, s a felszabadult ember jövőbeni nagy feladatait.

104 Szolnok felszabadításával befejeződnek a megye tiszántúli területein folytatott harcok. A 29 napon át tartó harci zajt, az örökös halálfélelmet, rettegést, aggódást, a felszabadulás, a túlélés, a jövőbe vetett bizalom és hit, a béke annyira várt csendje váltja fel. A város felszabadítását a Szovjet Tájékoztatási Iroda jelentésében tudatta a világ közvéleményével. A megyében folyó felszabadító harcok harmadik szakasza tehát a jelentős eredmények ellenére sem hozta azt a sikert, amelyet a 2. Ukrán front parancsnoksága remélt a harcfeladat meghatározása során. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés miért? A szovjet csapatok 1944. október 6-tól november 4-ig 150-270 km-t nyomultak előre, melynek során felszabadították Lszak-Erdélyt és az egész Tiszántúlt, átkeltek a Tiszán és több hídfőt foglaltak el, valamint felszabadították a Tisza jobbpartján az első nagyobb várost, Szolnokot. Ezekben a szeptember 20-a óta szinte szünet nélkül folyó harcokban a 2. ukrán front hadosztályai a veszteségek miatt (az októberi létszámhoz viszonyítva) 2000 fővel csökkentek,

105 a meglévő állomány pedig a harcok során teljesítményének maximumát nyújtva jelentős igénybevételen esett át. A tiszántúli hadműveletek során a szovjet csapatok jelentős veszteségeket okoztak az ellenségnek, csupán harckocsiban 400 darabot, miközben ők maguk is 300 harckocsit vesztettek.

106 A szovjet harckocsik és rohamlövegek zöme javításra szorult, amelynek megoldása - figyelembevéve az utánpótlási lehetőségeket - nem kevés gondot okozott. A 2. Ukrán front csapatainak ellátása ebben az időszakban a Kárpátok megkerülésével a Románián át húzódó út és vasút vonalakon keresztül történt, amely lelassította ezt a folyamatot. Ezt jól érzékelteti az a körülmény, hogy október végére a főhadiszállás még nem tudta kielégíteni a 2. Ukrán front szeptember és október havi anyagi igényeit.

107 Ezért a 2. Ukrán front parancsnoksága felhatalmazást kapott arra, hogy anyagi szükségletei egy részét (pénzügyi ellenszolgáltatás fejében) beszerzés útján biztosítsa a hadműveleti területen. A beszerzést viszont akadályozta az a körülmény, hogy a felszabadított területeken nem vagy viszonylag lassan alakultak meg a közigazgatási szervek, akikkel a front anyagi szükségleteinek kielégítései hivatalos formában lebonyolíthatók voltak. Ezért nem ritkán került sor arra, hogy a szovjet hadtáp-szervek az állampolgárokkal kötöttek megállapodásokat. Az utánpótlás biztosításának ez az útja a gondokat a katonák ellátásé terén enyhítette, viszont a lőszer, a haditechnika pótlása terén nyilvánvalóan nem volt járható. Ha mindezeket a körülményeket figyelemve vesszük jól érzékelhetővé válik számunkra, hogy a siker érdekében milyen óriási munkát kellett végezniök a különböző szintű parancsnokoknak, továbbá hogy a Záhony-Debrecen-Szolnok közúti és vasúti hálózat birtokba vétele milyen nagyjelentőségű eseménnyé vált a harcok további menete szempontjából. Az utánpótlás terén jelentkező gondok ellenére, a szovjet legfelsőbb parancsnokság (érthető módon a kérdés politikai jelentőségénél fogva) intenzíven szorgalmazta Budapest mielőbbi felszabadítását. Ez a törekvés nem kevés gondot, esetenként megoldhatatlannak tűnő feladatokat jelentett a 2. Ukrán front parancsnokságának, különösen éles formában jelentkezett ez a Kiskunfélegyháza-Kecskemét-Budapest irányába folyó hadműveletek időszakában. Mindezek ellenére Malinovszkij marsall bízva katonáiban és széles körben alkalmazva a manőverek meglepetést biztosító lehetőségeit november 5-re alapvetően végrehajtotta a front részére megszabott feladatot. A nehézségek megítélése során említést kell tennünk az események egy szűkebb értelemben vett katonai aspektusáról is. Az szinte törvényszerű, hogy a mind kisebb területen védő ellenség harci intenzitása a térbeni lehetőségei csökkentésével egyenes arányban nő. Ez a körülmény tapasztalható volt a harcok eddigi időszakaiban is. 1944. október 6-án a Magyarország felszabadításáért folytatott hadműveletek megindításának időszakában a német „Dél" hadseregcsoport állományába 32 hadosztály tartozott, ugyanakkor október végén - kisebb védelmi területen - Friessner tábornok 36 hadosztály részére szabhatott feladatot. Ebből 6 páncélos és 3 lovas hadosztály volt,

108 1945. januárjában pedig a németek 24 páncélos hadosztályából 12 Magyarországon van. A németek tehát az egyre szűkülő védelmi vonalakra folyamatosan indítják útba a hadosztályaikat, amely szükségszerűen ahhoz vezetett, hogy a szovjet-román 262