Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)

várt sikert, a németek újabb támadást készítenek elő, most a főcsapás irányát nem a 4. főút mentén Karcag, hanem Szolnok dél, Rákóczifalva-Mezőtúr-Túrkeve-Kisújszállás-Karcag irányába tervezik. A cél továbbra is az, hogy egy lendületes csapással összeköttetést teremtsenek Breit tábornok III. páncélos hadtestével.^ Október 16-ra beérkeznek a szolnoki hídfőbe GustavAdolf von Nostitz Wallwitz vezérőrnagy 24. páncélos hadosztályának részei,

6

*

1 valamint az 503. „TIGRIS" páncélos osztály erőinek fele, Fromme százados parancsnoksága alatt. Október 17-én Hitler közvetlenül adja ki a parancsot a szolnoki hídfőtől induló támadásra

61

, október 18-án a támadásban érintett erők felkészültek a harcra. Ebbe a harci kötelékbe 50-60 db Tigris közepes harckocsi és rohamlöveg, 11 db. Királytigris nehézharckocsi tartozhatott, a személyi állomány feltöltségi foka, hadrafoghatósága 75% körüli lehetett.

62 Október 18-ról 19-re virradóra a németek átcsoportosítást és aktív felderítő tevékenységet folytatnak és reggeli 5 órakor Rákóczifalva irányába megindítják támadásukat, a 4. (román) gyalogos hadosztály védelmi sávjában. Itt rövid, elkeseredett, hősies és egyenlőtlen harcra került sor. A román katonák szilárd helytállása sem pótolhatta a túlerőben lévő ellenség fölényét. Az itt folyó harcokat jól szemlélteti a következő néhány epizód. Rákóczifalva mellett foglaltak tüzelőállást Nicolae Vrinceanu alhadnagy légvédelmi tüzérei. Amikor a katonák meglátták az irányukba támadó 8. darab „Tigrist", légvédelmi lövegeikkel haladéktalanul tüzet nyitottak és 2 darab harckocsit kilőttek. A megmaradt 6 darab tank az őket követő német géppisztolyosokkal azonban gyorsan eldöntötte a küzdelmet és a hősiesen védekező zászlóalj katonáit parancsnokával együtt megsemmisítették. Szintén ebben a térségben védtek Alexandru Dobriceanu ezredes nehéztüzér ezredének zászlóaljai is, amelyek közül különösen kiemelkedett hőstetteivel a 2. zászlóalj.

63 A németekkel egyidőben a 2. (román) és a 203. (szovjet) lövész hadosztály csatlakozására csapást mér az 1. (magyar) lovas és a 8. (magyar) gyalogos hadosztály Nagyrév térségében,

64 és átkel a Tisza balpartjára. Ezzel a két irányból indított német-magyar támadással, bekerítik a 4. (román) gyalogos és a 203. (szovjet) lövész hadosztályokat, valamint nehéz helyzetbe hozzák a 2. (román) hadosztályt. Stánescu tábornok parancsot ad a hadosztálya alegységeinek, hogy vonuljanak vissza a Tisza jobb partján lévő hídfőkből, majd még azon a napon este indított ellentámadással megszilárdítja csapatai pozícióit a balparton.65 A Rákóczifalva irányába indított német támadással egyidőben megindul a 4. SS. karhatalmi hadosztály is a törökszentmiklósi hídfőtől. Támadása Kenderes előtt elakad, ekkor harckocsijaival letér a 4. sz. főútról és Túrkeve irányába fordulnak.

66 A 24. páncélos hadosztály és az 503. Tigris páncéloshadosztály harckocsijai folytatják tovább támadásukat, október 19-én 16 órára elérik Mezőtúrt, betörnek a városba, de azt birtokba venni nem tudják, 17 órára elfoglalják Tiszaföldvárt és Cibakházát. Mezőtúrtól a támadás Túrkeve irányába folytatódik és az esti órákban..a kenderesi irányból támadó német csoportosítással együtt elfoglalják a városi. A támadó németek az éjszakát Túrkeve környékén töltik védelmi állásban. Az 503. „Tigris" páncéloshadosztály időközben a szolnoki hídfőbe beérkező másik felét a törökszentmiklósi hídfőbe irányítják

67 október 20-án reggel. Túrkeve irányából a németek újabb támadást indítanak Kisújszállás irányába,

68 ezzel a város egy része ismét németek kezére kerül.

69 A szovjet oldalon az erőviszonyokban beállott változások, a meg-megújuló szovjet támadások erősödése miatt a támadó németeket visszarendelik a törökszentmiklósi hídfőbe. A német támadás következtében kialakult helyzet hatására megparancsolják a 243. és a 303. (szovjet) lövészhadosztályoknak, hogy indítsanak támadást a bekerítésben lévő 4. (román) hadosztály felmentésére. A Fedorovszkij vezérőrnagy vezetése alatt álló 303. lövészhadosztály, megerősítve tüzérségi eszközökkel és harckocsikkal, Püspökladány-Mezőtúr, a Parfentyev ezredes parancsnoksága alatt álló 243. hadosztály pedig északkeleti irányból kezdi meg a támadást október 20-án. Ezzel egyidőben a 2. (román) gyalogos és a Kavtun - Sztankevics ezredes 297. lövész hadosztálya arra kap parancsot, hogy TiszakürtKunszentmárton terepszakaszról indított támadással jusson ki Öcsöd-Tiszaföldvár észak körzetébe.

70 A német előrenyomulás felszámolása érdekében, a megyétől délre - Mindszent térségébe - a Tisza jobb partján lévő hídfőkben védő 7. (román) hadtest, valamint a 46. (szovjet) hadsereg egyik hadosztálya parancsot kap arra, hogy támadást indítson északi irányba. Október 20-án Debrecen felszabadítása után a 2. Ukrán front parancsnoksága utasítja a Kravcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt álló 6. gárda-harckocsi hadsereget és a Govorunyenko vezérőrnagy vezetése alatt álló 18. harckocsi hadtestet arra, hogy a német harckocsik áttörése esetén Karcag-Kisújszállás térségében akadályozza meg azok további térnyerését. A 18. harckocsi hadtest ezzel újra a megye területén hajt végre harcfeladatot.

71 A 303. hadosztály súlyos harcokat vív Mezőtúr térségében, amelynek eredményeként október 20-án a koradélutáni órákra kiűzi a németeket a városból, a sikert azonban nem tudják továbbfejleszteni. A 243. (szovjet) hadosztálynak nem sikerült megteremtenie az összeköttetést a még mindig bekerítésben harcoló 4. (román) gyalogos hadosztállyal. A 2. (román) és a 297. (szovjet) hadosztály viszont ezen a napon felszabadítja Tiszaföldvárt.

72 A németek október 20-án reggel, majd pedig a délutáni órákban támadást indítanak a Tisza jobb partján Tószeg-Vezseny irányban. Ezzel a támadással a 4. (román) hadosztály minden alegysége válságos helyzetbe kerül. A Szolnoktól délre október 19-én és 20-án indított német támadással a Tisza jobb és balpartján védő 4. (román) hadosztályt teljesen felőrlik,

73 a parancsnokság fogságba esik.

74 Október 21-én a németek támadásokat indítanak Kisújszállás-Karcag irányába, de ezek a támadások a közben felvonult 6. gárdaharckocsi hadsereg és a 18. harckocsi hadtest védelmén elakadnak. A német harckocsik ugyan nem érik el Karcagot, de a város nagyon sokat szenved ezen a napon a 4. (német) légiflotta repülőgépeinek támadásaitól.

75 Ezzel lezárult a megye területén folyó harcok második szakasza. Ebben a szakaszban az itt harcoló szovjet erők alapvető feladata a német áttörés megakadályozása, az elért legfontosabb pozíciók megvédése volt. Az 53. (szovjet) valamint az 1. (román) hadsereg a számára megszabott feladatot teljesítette. A megye területén harcoló szovjet és román katonák helytállásukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a 2. Ukrán front parancsnoksága fő figyelmét a Debreceni irányra koncentrálhassa és több, mint 10 napos kemény harc után október 26-án reggel 6 órára felszabadítsa Debrecent.

76 A támadó német csoportosítás tevékenységének alapvető célját nem érte el. A szolnoki hídfőből kiinduló ellenséges ro-ha- • / mok közvetett módon azonban hozzájárultak ahhoz, hogy a Debrecen térségében harcoló német-magyar erőknek Nyíregy-? • háza és Polgár között sikerült létrehozniok egy szűk „folyosót", amelyen keresztül kimenthették csapataik egy részét a bekerítésből,

77 A IV. (német) hadtest parancsnoksága harctevékenysége közvetlen eredményének könyvelhette el, hogy sikerült a szolnoki hídfőt kiterjesztenie nagyvonalakban Kenderes-Túrkeve-Mezőtúr-Tiszaföldvár (okt. 20-ig) Tisza jobbpart vonalában. Az elért német eredmények azonban jelzik, hogy azok nagyon időleges jellegűeknek tekinthetőek. A 2. Ukrán front parancsnokságán a német ellentámadás legkritikusabb napjaiban, október 19-21 között a helyi jellegű gyors beavatkozások megtétele mellett, már egy nagyobb, a helyzetet alapvetően megváltoztató átcsoportosítás megvalósításán munkálkodott. 260