Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Banner János: A jászsági céhek életéből

5. kép: Veszelovszki-féle sujtásos rajz 6. kép: Veszelovszki-féle sujtásos minták JEGYZETEK: 1 A Lehel-kürt szolgálatában, Szolnok, 1966. 20-21. 2 9-11, 18-25. sz. 3 JÉ 1943 152-161. 4 Budapesti Egyetem Könyvtára, Céhlevelek, LIX. 39. 5 JÉ 1943 152. 6 É.n. A Jászárokszállás látképe 1800-ból c. képen jelzett átrajzolási idő (1927) és az Akadémiai Könyvtárban lévő példány naplószáma (1928/1170. sz.) megadja a kiadás idejét, 1927-1928 közti időre. 7 Magyarország leírása Pest, 1847. II. kt. 74. és Magyarország geográfiai szótára, Pest, 1851. II. köt. 152. 8 I. m. 181-186. 9 Jász-kun kerületek s Külső Szolnok Vármegye leírása, Pest 1854. 87. - A jászberényi időszakos kézművesek 1828. évi összeírására 1. Eperjessy Géza; Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és Dunántúlon (1686-1848). Budapest. 1967. 67 68. A kétlakiságot részletesen tárgyalja: Mezei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt c. tanulmányában (1949. 63-64.1. idézve: M. Schwandtner, Statistik des Könígreischs Ungarn. 2. kiad. Ölen, 1809. 163 165, 349. lapjai és I. kiad. Pest, 1798. 110-113. 1.-t is. (Uo. 63. 1. 5. j.). A tanulmányt gazdag irodalmi utalásai és szempontjai miatt a helytörténészek is haszonnal olvashatják. 10 Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Budapest, 1913. I—II. köt. - Hiányosságaira több helyen is rámutattam. Ilyen irányú megjegyzésekre 1. Eperjessy G. i. m. 199-200. Ki kell emelni a 3. j-t, amelyből régészeti kutatásunk nagy szervezőjének, Rómer Flórisnak, a céh emlékek kutatására vonatkozó kezdeményező munkája is kitűnik. 11 Csalog Zsoll-Tóth János: A Jászság története az őskortól napjainkig. Jászberény, 1966. 33. ^ 2 6. A XVI. századból ismerjük ugyan a „Jász-berényi deák czéh"-et, amely Gyárfás István szerint „hihető dolog", hogy 1546-ban alakult olyan hatállyal, hogy működését talán a vidékre is kiterjesztette, saját pecsétet kezde használni, s innen terjesztetett el a jász-berényi szerzetesek által Kecskemétre is; s valószínű, hogy a czéheknek articulusai itt is, ott is ugyanazok valának." (Száz. 3/1869/741.) A pecsétnyomó felirata: „Sigillum litteratorum de Jazberin"... e felirat közepette Magyarország védasszonya képezi a címert, ciffra tulipánokkal környezve." (Száz. 1/1867/314.) A pecsétnyomó Szalay Ágoston gyűjteményében volt. E vallásos társulatnak a „b. sz. Mária" tisztelete volt a célja. Hogy a jászberényi vagy éppen a jászsági iparos céhek ebből fejlődtek volna, annak ellenére, hogy - a szepesi városokban a közvetlen kapcsolat kimutatható a vallásos céhekkel s-a deák céh articulusaiban öreg és szolga dékánokról is van szó, - mindezideig nem bizonyítható, s a török hódoltság miatt nehezen is képzelhető. Céhről tudunk a XVII. századból, ha csak nevét ismerjük is. Eperjessy G. közlése szerint a jászberényi vargák 1695-ben alakították céhüket a komáromi ill. esztergomi articulusok alapján, és céhlevelüket kölcsön is adták a váci vargáknak. (Helytartótanács, Acta Mechanica 1. No. 19.) Eperjessy G.: A pest-megyei céhes ipar 1686-1872. (Tanulmányok Pest megye múltjából. Budapest, 1965. 244. és 283.) és A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és Dunántúlon (Száz. 1963. 954.) - Eperjessy G. i. m. 9. j. 14 ill. 39. 107. j. Van adatunk más iparosról is. 1685-ből a halotti bejegyzésből ismerjük Molnár Bálint ács nevét, aki a jászberényi főtemplom tornyát építette. Komáromy J.: A Jászberényi Nagyboldogasszony főtemplom építéstörténete. 1805-ig. JÉ 1937 64. 12 JÉ 1943 152. 13 Szadeczky i. m. II. köt. 267. szerint a szabók és szíícsök kiváltságlevele az OL-ban van. 14 Szadeczky, i. m. II. köt. 244. nem említi. Nem is szólva az 1695-ben alakult varga céhről, ez a két céh is megelőzte a mezőtúri csizmadiák (1760? körül), a szolnoki 241