Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Banner János: A jászsági céhek életéből

gyártók 40, a magyar tímárok 18, a vékony- és szűrszabók 33, a lakatosok, ácsok, üvegesek és sarkantyú készítők

27 26 taggal. A 15 kereskedőről nem beszélve, a többi iparágban dolgozók száma együtt 32 főt jelentett. Ezeknek sem külön-külön, sem együtt céhük nem volt, foglalkozásuk is nagyon eltért egymástól. Talán a még előkerülő feljegyzésekből kiderül, hogy ezeket melyik céh fogadta be. Bár a szűcsök száma jelentékeny (173), mégis elmarad az 1847., ül. 1851. évi adatoktól. Ezek szerint „Jászberényben 658 kézműves volt, kik közt 215 szűcs". Ez a közeli időből származó adat

2

** se növeli a statisztika értékét. De ha azt látjuk, hogy a statisztika szerint Jászberényben sem ács, sem kőműves

29 nem volt, minden okunk megvan arra, hogy az összeállítás hitelességében kételkedjünk. Nincs tehát tisztaképünk a tagságról. Az ezután előkerülő névjegyzékek sem fogják ezt a hiányt véglegesen pótolni. így állunk Jászberényben. És most nézzük a Jászság többi községét, tekintet nélkül arra, hogy városok vagy faluk voltak-e ebben az időben. Addig, ameddig a XVII. század folyamán csak Jászberényben voltak céhek, a jászsági községek iparosai a jászberényi céhek filiálisai voltak. Semmi adatunk nincs ugyan rá, de aligha kétséges, hogy az árokszállási céhek megalakulása óta a két város céhei közt oszlottak meg, bizonyára földrajzi fekvésük - közelségük - szerint. Szádeczky lajstroma szerint a XIX. század folyamán már csaknem mindenütt volt egy-két céh, ha nagyobbára több iparágban dolgozókat foglaltak is magukban. Jákóhalmán a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, ácsok (1823), és a csizmadiák, szabók, szűcsök (1830) alkottak egyegy céhet. Az „iparűzők": 26 csizmadia, 9 szűcs, 6 kovács, 7 szabó, 3 asztalos, 2 kerékgyártó, 1 lakatos (az ácsok száma ismeretlen).

30 Jászapátin három céh alakult 1817-ben. És pedig: a csizmadiák, a takácsok, a vékony- és szűrszabók és szűcsök mestereit egyesítette kebelében. „Iparüzletre nézve van a lakosok közt: 70 csizmadia, 64 szűcs, 12 szabó, 58 takács." Jászladányon szintén ebben az időben (1817) alakult két céh: a takácsoké és a vékonyszabóké, de az utóbbi más, valóban eltérő iparágakat is felvett tagjai közé (szabó, szűcs, csizmadia, kovács). „Iparűzök": csizmadia, szűcs és kovács 80, takács 58.32 Jászkiséren 1819-ben alakult meg a csizmadiák, szabók, szűcsök céhe; a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók és ácsok pe" dig csak 1835-ben egyesülhettek egy céhbe. „Iparűzők": 18 csizmadia, 16 szűcs, 8 szabó, 10 takács, 1 könyvkötő, 1 festő, 4 tímár, 5 kalapos, 1 kőműves, 2 lakatos, 2 kötélgyártó, 4 asztalos, 4 kerékgyártó, 1 ács, 12 kovács.

33 Mihályteleken szintén 1835-ben alakult meg az egyetlen céh, amely azonban a szűcsök, szabók, csizmadiák, kovácsok, kerékgyártók és takácsok mestereit egyesítette. „Iparűzők": 10 szűcs, 1 szabó, 15 csizmadia, 6 kovács, 3 kerékgyártó és 9 takács.

34 Alsószentgyörgyön a vékony szabók és mások 1817-ben egy céhet alkottak. „Iparűzők": 46 csizmadia, 31 szűcs, 6 szabó, 21 takács. 3

s Jászfényszarun a csizmadiák, tímárok, szabók, és mások ugyancsak 1817-ben állottak egy céhbe. „Iparűzők": 19 szabó és csizmadia, 19 asztalos, kerékgyártó, kovács, lakatos és kötélgyártó, 15 takács.

3(

> Ezek a csoportos felsorolások nem igen emelik a statisztika értékét, megbízhatóságát. Legfőbb nehézség azonban a jászárokszállási céhek körül mutatkozik. Szádeczky és Herbert adatai közt nagy ellentét van. Fentebb már volt szó a XVIII. századi céheknél mutatkozó tévedésekről. Szádeczky a XVIII. századi céhekről nem is szól. A csizmadiák és takácsok céhét kétszer is említi; (1817) egyszer a Nemzeti Múzeumra, egyszer az Országos Levéltárra hivatkozik. Az előbbi helyre hivatkozva még egy vegyes céhet is említ, két évszámmal (1817, 1820) is. Ezen kívül, az Országos Levéltárból a takácsok, a csizmadiák, a vékonyszabók, szűrszabók, és szűcsök céhét (1817), majd a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, asztalosok és ácsokét (1820) találjuk Szádeczky felsorolásában.

37 A XVIII. századi céhekről Herbertre

3

** hivatkozva volt szó. Nincs okunk rá, hogy adatait kétségbe vonjuk. Szádeczky két helyről gyűjtött anyagába tévedés csúszott be, mert - mint ő maga felsorolja - az általa is legelsőként említett két céh közül a csizmadiáké 1817-ben kapott kiváltságlevele csak megújítása volt az 1787. évi artikulusoknak, a takácsok pedig csak 1817-ben szervezték meg. Az általa említett vegyes céh meg is újított kiváltságlevéllel Árokszálláson - úgylátszik - semmi nyomot nem hagyott az ottani iratok közt. De nem tud Herbert a Szádeczky fentebb említette öt céhről sem. Ezek privilegiális levele - nyilván elkallódott; nem volt meg Jászárokszálláson. Ez a kérdés tehát nincs kellően megvilágítva. Palugyai szerint

39 „iparűzők": 76 csizmadia, 90 szűcs, 67 lakatos, asztalos, kerékgyártó,'5 szabó, 57 takács, 2 kereskedő. Ezek a számok sem teremtenek világosabb képet. A jászfelsőszentgyörgyi 5 csizmadia, 2 szűcs, 1 szabó, 1 lakatos, 1 kerékgyártó, 2 kovács, 3 takács

40 bizonyára a hozzá legközelebbi Jászberény céheinek filiálisa volt. A jászberényi céhek között az összetartozóságnak első öntudatos megnyilvánulása az volt, amikor közakarattal elhatározták, hogy a vándorló levelek (Kundschaft) kiállításánál teljesen egyformán járnak el s a más céhes helyeken is divatban lévő díszes kiállítású okmányok nyomtatványainak sokszorosításához a céhek költségén rézmetszetű dúcot rendelnek.

41 Pontosan meghatározták, hogy ennek milyennek kell lennie. E szerint: „Anno 1816-ik esztendőben Szabad Jász Berény Várossában helyheztetett hét Rendbeli Ns. Céheknek Köz meg Egyezésekkel mint más városokban lévő ns. Céheknek módgyára egy réz Táblát csináltattak, a melynek felső Részét díszesítik három Magyar Vitézek Képeik, az ns. Jászkürtnek ki metszésével, és az egész városunknak Delineatiójával együtt,

42 mely Réztábla, minthogy közakarattal tsináltatott, mindazonáltal, a hét Céheknek megegyezésével, Akaratyával. Esztendő Végén, minden Esztendőben, az Ns. Céheknek Elöljáróinál rendszerént, által adatván tartasson oly formán, hogy a mely nemes Céhnek szüksége leend reája mindenkor meg fogjuk kapni, mint közakarattal szerzett just. Mely előre botsájtott Protocolatiot az jövendőbeli, minden nemes Céheknek Jussa fentartására most Ezen hét Ns. Céheknek kép Viselői előtt újonnan bé protocolalni elrendeltetik. Die 27 máj 1824"

43 A tábla - mint innen is kitűnik - el is készült s 1816-tól fogva valamennyi céh ezt használta, természetesen a saját céljainak megfelelő, s még is egyöntetű nyomtatott szöveggel. 1817-től fogva az összes céhek az új privilegiális levél alapján rendezkedtek be. Minden céh beszolgáltatta a régebbi kiváltság levelet s az új igen díszes okmányért megküldötte a megállapított összeget. Sajnos az összes céhek iratai nincsenek kezünkben s így nem tudjuk megállapítani, hogy egyenként mit fizettek az oklevél kiállításáért, de a takácsok és szabók költségei azt mutatják, hogy nem mindenik fizetett egyformán. Míg a takácsok 141 frt. 45 kr.-t, addig a szabók 157 frt. 45 kr.-t fizettek érte. Mivel az egész számadásnak az egyes tételei olyan érdekes eltéréseket mutatnak, érdemesnek tartom az egész számadást szóhű másolatban bemutatni.

44 „l.-o. Minthogy Jászberényi Takáts mesterek már régebben magoknak kir. privilégiumot nyertek és mostan ugyanazt beadván csak megujjitatni kívánták annak kegyelmes Resolutiójáért, s expeditiojáért pengő pénzben fizet 13 frt. Királyi taxában, mivel már ennek előtte elégett tettek már azon titulus alatt semmit sem fognak fizetni, hanem Váltó forintokban 231