Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Novák László: Adatok a mezővárosi hiedelem- és szokáskultúrához a XVII-XVIII. századból

Nóvák László: ADATOK A MEZŐVÁROSI HIEDELEM- ÉS SZOKÁSKULTÚRÁHOZ A XVII-XVIII. SZÁZADBÓL Nagykőrös a Duna-Tisza közének, - tágabb vidékre helyezve a magyar Nagyalföldnek is - egyik legjelentősebb mezővárosa volt a korábbi évszázadokban. Különösen a török hódoltság korában - Kecskemét és Cegléd társaságában - nőtt meg a tekintélye, mikor megszabadultak a magyar földesúri közvetlen fennhatóságtól, s függetleníteni tudták magukat a magyar és török hatalomtól. Szükségszerűen alakult ki mezővárosi szervezetének autonómiája. 1552-ben kapott kiváltságot a város a töröktől. Mint a szultáni birtok része, hász városi rangra emelkedett Nagykőrös. A török által elnyert kiváltság biztosította a városba történő szabad költözést az ország bármely vidékéről. A kiváltságos állapotért azonban súlyos árat kellett fizetnie. Évente hatalmas összegű császár-, fej- (1593-tól) és marhaszám alapján kirótt adót fizettek pénzben, s fa, széna, salétrom, gabona naturálékat szolgáltattak még be Budára. A törökök 1628-ban is megerősítették Nagykőröst kiváltságos helyzetében. Ezt volt kénytelen elismerni a császári udvar Bécsben, amikor II. Ferdinánd megerősítette a várost kiváltságaiban 1647-ben. I. Lipót hasonlóan cselekedett 1693-ban.

1 Ez az elismerés de facto a Nagykőrösnek a szabad királyi városi állapothoz hasonló helyzetét jelzi. A XVI-XVII. században az önmagára maradt helység szükségszerűen építette ki autonómiáját. Földesurai távollétében a magistratus gyakorolta a földesúri jogokat a communitas felett. Egyik legfőbb tevékenysége volt a belső életrend megszervezése, a gazdasági ügyek széleskörű irányítása, hogy potenciálisan növekedjen a mezőváros teherbíró képessége. A mezővárosi autonómia kialakulásában döntő szerepet játszott a református egyház is. A XVI. század közepén már létezett a református eklézsia Nagykőrösön. Az egyházi és világi vezetés összefonódott. A kálvini tanok meggyökeresedhettek ebben a mezővárosban, segítve a communitas társadalmi kohéziójának erősítését. Nagykőrösön az egyháztanács és magisztrátus egy volt, egy testület irányította mind az egyházi, mind a világi ügyeket. Ezt a jellegzetességet - eltérően Kecskeméttől és Ceglédtől - mind a XIX. század közepéig megőrizte a város. A mezővárosi közösség önmagára utaltsága, a református vallási ideológia puritanizmusa, ugyanakkor demokratizmusa egy erős mezővárosi autonóm szervezetet hoztak létre Nagykőrösön. Megvolt a gazdasági, társadalmi és vallási érdekközösség.2 Nagykőrös XVII-XVIII. századi hiedelem- és szokáskultúráját vizsgálva feltétlenül szükséges utalni ezekre a történeti előzményekre. Külön is kell hangsúlyozni az egyház szerepét a XVII. században, mert az egyházi törvények, s ezek nyomán a világi hatóság intézkedései is döntően hozzájárultak a puritánabb viselkedés, visszafogottabb erkölcsi mentalitás kialakulásához. Tulajdonképpen ezen a nyomon haladva emelhetjük ki a világi hatóság intézkedéseit, amellyel nemcsak az istenfélő magatartásformát tették általános érvényűvé, hanem az ésszerű, s ilyen értelemben is puritán, egyszerű életmód realizálódását valósíthatták meg. „BŰVÖS BAJOSOK", BOSZORKÁNYOK, GARABONCIÁSOK (ADATOK A MEZŐVÁROS HIEDELEMKUL TÚRÁJÁHOZ) Az egyházi törvények végrehajtása (különösen a XVIXVII. században) alapvetően meghatározta a hiedelemkultúrát is a mezővárosokban. Igyekeztek tűzzel-vassal irtani a babonaságot, boszorkányságot, s e révén is a racionálisabb, ugyanakkor istenfélő gondolkodásmódot igyekeztek elplántálni, ami azonban csak részben sikerült. Nagykőrösről, illetve a három városból a XVII. század elejéről van ismeretünk boszorkányra vonatkozóan. Történeti forrásanyag nem maradt fenn, viszont irodalmi feldolgozás megörökíti Bubori Györgyné emlékét, akit vonzó szépsége miatt vádoltak bűvös-bájossággal, s égettek meg 1605-ben máglyán.

3 A XVI. század közepén felbukkanó boszorkány eset interetnikus kapcsolatokra is rávilágít

4

, bizonyságul annak, hogy a XVI-XVII. században Magyarország különböző vidékeiről Nagykőrösre vándorolt népesség jelentős mértékben befolyásolhatta a helyi hiedelem kultúrát is. Két nagykőrösi asszonyt boszorkánynak kiáltottak ki, s megindították ellenük a vizsgálatot. A körösi tanács elmarasztalta őket, s ügyüket jóváhagyatás végett felterjesztették mind a török, mind a magyar hatóságnak. Pánczél Istvánné és Nagy Mihályné elítéltetéséért összesen 299 ft 11 dénárt fizettek a török elöljáróknak^. A magyar hatóság részéről Rádai András Pest-Pilis-Solt vármegyei viceispán foglalt állást a vádlottak ügyében, kijelentve: „ördöngősségökkel vádoltatott varázsló asszonyok ellen szedett bizonyságokat és törvént, mellyeket felküldött kegyelmötök, az jól cselekötte, én is mint illyen takarodó üdőben itt való fő emberekben és Pest vármegyében való possessorokban előhívattam, elolvasván mind az bizonyságokat, mint az törvént ő kegyelmök velem egyetömben helyben hagyták - addálván, hogy elsőben még kínossan vallassa kegyelmötök... "6 Nagykőrös mezőváros főbírája, SZÍVÓS János deák kérésére 1654. július 19-én jött össze a „Kecskeméth várossában lakozó convocátus" („nömös és eskütt tanácsbeli törvénytevő Halassy Mihály, Vég Mátyás, Szüts Ambrus, czeglédi Józseph István, Német András, abani Fitos György, Bari Dömötör, kécskey Somody Gáspár, Fekete Mihály, szentkirályi Szél András, Kottaczy Máté, szent lőrinczi Szekeres János, Tóth Pétör, nyársapáty Biró Péter, Panthos Lőrincz"), törvényt ülni és végső ítéletet hozni Pánczél Istvánné Erzsébet, és Nagy Mihályné Zsuzsanna „ördöngösséggel vádoltatott varázsló asszonyok" ellen lefolytatott perben. Megállapították: „nyilvánvaló ördögi tudományukat bennek megtapasztaltuk: nem tagadván ezen Pánczélné ... Baranyában tanulta ördögi tudományát, úgy hogy leányzó gyermeket, férfi gyermeket igen könnyen meg tugygya változtatni és az meddő asszonyoknak is méheket megnyitván szülőkké teheti az ö tanulta ördögi cselekedetei áltar. Ugyanezt bizonyították Nagy Mihálynéra is. A bibliát véve alapul hozták meg a súlyos ítéletet („Akar fiú akar asszonyi állat légyen, ha azokban ördögi jövendőmondásnak lelke esend, megölettessenek, mint okvetetlent: kövekkel verjétek azokat agyon, az ő haláloknak ő magok az okai" Levit. 70. v. 27.): „Pánczél Istvánné Örsébetet Nagy Mihályné Susannával együtt mint nyilvánvaló ördögi tudománnyal biró bűvös-bájosokat és ördögi jövendőmondókat érdemök szerint tüzes halálra méltónak Ítéljük" - döntött a bíróság.

7 A máglyán történő égetést Nagykőrösön hajtották végre, mint azokban a helységekben, amelyek a szabad királyi városi ranggal rendelkeztek. 205