Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Siklódi Csilla: Kora rézkori telep Tiszaföldváron

tatták a vesszőfonat nyomát. A fal belső felületét gondosan simították, finomabb agyagmázzal vonták be, és néhány helyen benyomott kis körökkel is díszítették. (8. tábla 8.) A ház belsejében nem találtuk sem tűzhelynek, sem egyéb fűtőberendezésnek a nyomát. A helyiség északi felében átégett paticsrögökkel fedve két edényhalmaz került elő. Az egyikben voltak a nagy tárolóedények, amelyeknek töredékeit 70-110 cm mélységig találtuk, tehát 60-70 cm mélyen voltak a padlószintbe süllyesztve. A főzőedények ettől nyugatra álltak a padlón, illetve ott találtuk meg őket. Egy hordó alakú edény kivételével mind törött volt. Valószínűleg a bezuhanó faldarabok tették tönkre ezeket, de elképzelhető az is, hogy egy magasabb helyről, polcról vagy padról leesve törtek össze. Ezzel lehetne megmagyarázni azt is, hogy miért volt az egyik edény az aljával felfele fordulva. Ez a két edényhalmaz volt a ház edénykészlete, amit nem sikerült a tűz elől elmenekíteni. A ház déli oldalán, közvetlenül a padló mellett, (a fal alatt?) egy kutya K-NY irányítású csontváza került elő egy obszidián penge melléklettel. Ez az állatsír lehetett a házhoz tartozó építési áldozat. Hasonló építési áldozatot több helyen is megfigyeltek, például a szlovákiai Branc lelőhelyen

2 és Herpályon^ is, ahol szintén kutyát áldoztak mindkét esetben. A kemence a háztól 11 méterre került elő, tüzelőnyílása és a tüzelőgödör a nyugati oldalon volt. Sütőfelületét jellegzetes kisrétparti cserepekkel tapasztották alá, hogy hőtartó képességét növeljék. Ezekből a töredékekből sikerült egy tálat összeállítani. (4. tábla 2.) Megmaradt a kemence oldalfalának indítása is, így egy 1,3 x 1 méteres, ovális alaprajzú, boltozatos kemencét rekonstruálhatunk. A szabad tűzhely a ház és a kemence között volt, azoktól 3, illetve 8 méterre. Ezt sem újították meg, csak egy tüzelőfelülete volt, amit szintén cserepekkel tapasztottak alá. Mellette feküdt egy őrlőkő, és a közelében több fazék, hordó alakú edény darabjai kerültek elő. Ez mutatja, hogy az étel elkészítése és az őrlés is a ház előtt történt. Egy gödröt is feltártunk, amelynek majdnem szabályos, 1,2 m átmérőjű hengeres alakja volt, és rendkívül gazdag kerámiaanyagot szolgáltatott. A gödör 0,95 m mély volt, alsó harmadában fokozatosan szűkült, a cserepek égett agyagrögökkel keveredtek. Legalul egy 20 x 20 x 15 cm-es kőtömb feküdt, amelynek egyik oldalát okkerral vörösre színezték. Nagyon valószínű, hogy nem egyszerű szemétgödörről, hanem egy olyan kultikus objektumról (bothroszról) van szó, amelybe időszakonként valamilyen áldozatot helyeztek el. A leletanyag réteges elhelyezkedése is erre utal, ugyanis a kerámiaszintek között steril földrétegek voltak. Ugyanilyen bothroszokat tártak fel a már említett Branc lelőhelyen a lengyel IV - Brodzany-Nitra rétegben is, ahol ezek az objektumok a házakban voltak. Külön érdekesség az, hogy a nagyméretű gazdasági épület mellett is találtak két nagyobb áldozati gödröt.

4 Ebből nemcsak a kultuszok rendszerére, de a közösségi szokások bizonyos hierarchiájára is következtetni lehet. Minden család saját otthonában külön áldozatot mutatott be, de a telep gabonakészletét őrző raktár mellett az egész közösség nevében is áldoztak valószínűleg egy nagyobb ünnep keretében. Egy ilyen ünnepnek, „kultikus lakomának" a maradványaként határozta meg az ásató a traiani telepen feltárt, a Cucuteni-Tripolye AB időszakból származó y gödör leletanyagát.s Érdekessége ennek a leletnek, hogy a gödör alján levő kagylóréteg és nagymennyiségű állatcsont szenes, hamus rétegben volt, és amelyre igen sok edényt helyeztek, ugyanúgy mint a közelben feltárt síroknál. H. Dumitrescu szerint ez lehetett a földművelőknek a föld termékenységéért bemutatott áldozata.

6 A bothroszok megjelenése a telepeken a Kárpát-medencében valamiféle kultúraváltást jelöl.

7 Összefoglaló vizsgálatuk, összehasonlításuk jelentős adatokat szolgáltat az őskor szellemi életének pontosabb rekonstruálásához.

8 1. sír: A háztól északra, annak közvetlen közelében egy K-NY irányítású gyermeksírt is feltártunk. A zsugorított, rossz megtartású csontváz mellett egy tulipán formájú mészbetétdíszes kehely és egy obszidián penge került elő. (4. tábla 1.) Az ásatáson előkerült gazdag kerámiaanyag díszítése és formakincse alapján egységesen a tiszapolgári kultúra kisrétparti csoportjába sorolható. A kiegészíthető edények viszonylag nagy száma miatt jelentősen gazdagodtak ismereteink a telepkerámia összetételéről, új formákat, edénytípusokat figyelhettünk meg. Különösen fontos az, hogy egy háztartás edénykészletét is rekonstruálhatjuk. Ennek legnagyobb részét a konyhai főzőedények és tárolók alkotják, de nem hiányoznak a gondosan megmunkált, gazdagon díszített edények sem. A házhoz tartozó 36 edény típusonkénti megoszlása a következő: Tárolóedény 7 db (3. tábla 1-4.); kettőskónikus, hengeres vagy tölcséres nyakú fazék 5 db (5. tábla 5-6.) A fazéktípus jobb kidolgozású, profiláltabb változata 4 db (5. tábla 3-4.). Hordó alakú edény 5 db (6. tábla 4-5.); alacsony csőtalpas, illetve talpgyűrűs, fordított csonkakúpos tál 3 db (6. tábla 3. és 5. tábla 1.). Alacsony csőtalpas, kettőskónikus, hengeres nyakú, finom anyagú, gazdag mészbetétdíszes edény 4 db (4. tábla 3^4; és 6.). Csőtalpas, kónikus tál, mészbetétdísszel 2 db (4. tábla 5.). Durvább kidolgozású, díszítetlen csőtalpas tál 1 db. Profilált, kihajló peremű, behúzott fenekű kis tál 4 db (5. tábla 2.) merice 1 db (6. tábla 2.) Az öt nagyobbik tárolóedény űrtartalma 350 1, és még legalább két nagy tárolóedénnyel számolhatunk, amelyeket azonban nem sikerült összeállítani, csak töredékeik vannak meg. Ezekkel együtt legalább 450-5001 gabonát vagy egyéb terményt tudtak egyszerre tárolni a házban. Az egész edénykészletre jellemző, hogy az előbb felsorolt mennyiségek az eredetinek kb. 2/3-át jelenthetik. Erre abból a cserépmennyiségből következtethetünk, amiből nem sikerült edényeket összeállítani. Az egyik tárolóedény (3. tábla 1.) legjobb párhuzamát a Hódmezővásárhely-Kökénydombon előkerült anyagban találhatjuk meg9, ami a tiszai kultúrához fűződő szoros kapcsolatra utal. Neolitikus hagyományt jelez egy alacsony csőtalpas kehely is, amelynek töredéke a II. szelvényben levő gödörben volt. A leletanyag korai datálása mellett szólnak további edényformák is, amik szintén neolitikus kultúrákból vezethetők le. Ilyenek az erősen kihajló peremű, behúzott fenekű tálak, amelyeknél az apró rátett bütyökdíszítés mindig a fenékhez közeli törésvonalon található. (5. tábla 2.) Pontos párhuzamai mind a tiszai

1

^ mind a lengyeli

11 kultúrában megtalálhatók. A tiszai kultúrában találtuk meg a kettőskónikus, hengeres nyakú, vékonyfalú edények előzményét is

12

, amelynek csőtalpas, mészbetétdíszes változata a tiszaföldvári anyag legszebb darabjai közé tartozik. (4. tábla 3-4; 6.) A korai típusok közé tartozik az a szögletesedő peremű tál töredéke is (11. tábla 1.), amely a herpályi kultúra hagyatéka. Különleges formának számít a kisrétparti csoportban a 8. tábla 1. képen látható szépen díszített edénytöredék. B. Kutzián Ida szerint ez a deszki csoport jellemző edénytípusa (E3a-c típus), Óbessenyőn, Csókán, Szerbkeresztúron, Deszken, Crna Barán fordult elő.

13 Deszken három olyan sírból került elő, amelyek leletanyaga a deszki csoport A (korai) fázisára jellemző. A tápé-lebői 10. sírból előkerült példány is neolitikus előzményekre utal.

14 A tiszaföldvári töredék azonban helyi készítésű, nem import. Ezt jellegzetes beszurkált, mészbetéttel kitöltött díszítése bizonyítja. Párhuzamait a kultúra déli területein is megtaláljuk, Jugoszláviában már a korábbi, ún. prototiszapolgár fázisban is ismert. B. Brukner szerint Vinca hatásra jött létre ez a típus.

15 A tiszapolgári kultúra más csoportjainak hatását mutatja a 3. tábla 2. képén levő edény is, amely a basatanyai csoportra jellemző annak egész élettartama alatt. Az anyagban több olyan forma is megtalálható, amelyek hiányoznak a tiszapolgári kultúra sírjaiból, de a telepeken elő13