Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

mégis fatális tévedés, a kitűnő kutatónő nagyon elnézett valamit, amikor a „graues Tüllengefäß mit zwei Stichbändern und einem mehrzähligen Wellenband" a sírleírásba és a sír leletei közé került. A szóbanforgó I. (7.) sírból az ásató első beszámolója szerint: „ein Gefäß aus rohem, schwarz gebrannten Ton (kam) zum Vorschein, leider schon in gebrochenem Zustande" (Hekler 1908,1), magyar nyelvű jelentésében pedig ezt írja: „a lábszárak közé nyersen gyúrt sötétszürke agyagbögrét helyeztek" (Hekler 1909, 98. szószerint ezt idézi Marosi-Fettich 1936, 11, valamint a 12. lapon a francia szövegben: „vas d'argile gris et cru"). - Valószínűleg az utolsó szót (= nyers, durva, grob, roh) olvasta Bialekova sebtében cruche-nek s emiatt tévesztette össze a Marositól ugyanazon kötetben közölt, Dunapentele-Öreghegyről származó szórványos kiöntőcsöves szürke korsóval (cruche á anse et bee, gris). Sírcsoportunkban a III. (11.) és a IV. (12.) sírban is „nyersen gyúrt" agyagedény illetve bögre melléklet volt (Hekler 1909, 104), tehát korongolt kerámia egyik sírból sem került elő. A sírokban bennehagyott (!) bögre töredékek 1953-ban előbukkantak, durva, mállott, szabadkézzel formált cserepek voltak. Az IKM 4025. számú - Bialekovától az I. (7.) sír leletei közé sorolt és sajnos kronológiájához is alaposan felhasznált - kiöntőcsöves korongolt korsójának tehát nincs köze Hekler sírjaihoz, évekkel később vásárolta a Székesfehérvári Múzeum (Marosi A., ArchÉrt 37, 1917, 5, Marosi-Fettich 1936, 41-42, Bóna 1971, 271/51). Valószínűleg az öreghegyi korai avar telepről származik (Bóna I.. VII. századi avar települéIRODALOM Mivel dolgozatomban leletek és leletegyüttesek történetét kísértem figyelemmel, márpedig a leletek sorsában és állapotában egyetlen esztendő, sőt akár egyetlen hónap is lényeges változásokat idézhet elő, legszívesebben (kivételesen) szakítanék a hagyományos idézésmóddal, a munkák megjelenési évének feltüntetésével, s helyette a dolgozatok megírásának dátumát közölném. Kenner „1860" címe szerint is 1856-1858. évi adatokat tartalmaz, Pulszky „1873" előadásként 1874. január 15-én hangzott el s különnyomatként is 1874-ben jelent meg, ám még 1872ben íródott, - tehát a leletek 1872. évi állapotát tükrözi! - és kötetben már 1873-ban napvilágot látott. Henszlmann „1875" (itt egy kicsit szépítettem, a köteten szereplő dátum ugyanis 1875/76) egy 1873. évi kiállítás leíró lajstroma, Pulszky „1891/1" szerzője szerint 1885. körül íródott, Pulszky „1897" előszava 1895. okt. 7-én kelt, ez előtt íródott, s ez után került nyomdába, Hampel „1900" a milléniumra megjelentetni szándékozott gyűjteményes monográfiába készült, 1895-ben készen volt, 1896. májusában pedig - könyvárusi forgalomba nem hozható különnyomat kötetként - megjelent. így válik érthetővé, hogy szerzője 1897. évi monográfiájában már nyomtatott lapszámokkal idézi. Nagy „1900" is milléniumi monográfia szeretett volna lenni, 1900 márciusában kelt előszava szerint 1894-ben kezdte írni, majd hosszabb szünet után 1897-1899-ben fejezte be. Korai fejezetei, köztük a népvándorlás és honfoglalás korral foglalkozók, 1896-ra ki voltak szedve, ez a magyarázata, hogy Hampel sek és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban, FontesArchHung, Bp. 1973, 9, 74). 49 Nemcsak a hitelesen feltárt éremutánzatok számát növelték a legújabb leletek, hanem döntően hozzájárultak a többségükben sima kerek lapok szerepének és értelmének a meghatározásához. Az elmúlt esztendeig az egyedüli pénzutánzat, amelyen egy későrómai bronzpénz lenyomata úgy-ahogy kivehető, a dunapentelei/dunaújvárosi 1908 I. (7.) sír aranykorongja volt (Marosi-Fettich 1936,

1.1. 3-3a). 1980 nyarán Fülöp Gyula Dunaújváros-Simonyi-dűlő 133. (női) sírjában olyan aranylemez pénzutánzatot talált, amelyen nemcsak a későrómai pénz benyomódott figurája látható, de a felirat egy része is kibetűzhető (szíves helyszíni tudósítása ill. felszólalása a kecskeméti avar konferencián, 1980. okt. 22-én). Talán még ennél is jobb a csébi/celarevoi 77, 130 és 265. sírokban talált arany pénzutánzatok közül a 130. számú, amelyen a GLORIA EXERCITVS kép és felirat jól látható, vö. R. Bunardzic, in: Katalog Menőre iz Celareva. Beograd 1980, 71-72, Kat. No. 88-90. XX. t. - Még közöletlen az Endrőd-Doboskertben, női sírban talált aranylemez obulus (Juhász I. in: MRT IV. 2, 53. t. 4. s. a.) és a Szeged-Fehértó B. temető 119. sírjában, arany veretes övvel, íjjal-nyíllal eltemetett harcos mellett lelt obulus töredéknek látszó aranylemez (Madaras L. in: Cemeteries of the Avar Period in Hungary. Vol. III. 17. t. 119, 7 (Megjelenés alatt), valamint Dunaújváros-Simonyi dűlőről egy újabb, ezúttal a halott szájában talált(!) arany lemez obulus, Fülöp Gyula baráti közlése, 1983. augusztus. Ua. in: Fejér Megyei Múzeumi Tájékoztató XIX, 10 (1983), 2, - Ozora-Igar-Dunapentele típusú arany fülbevalópárral viszontkeltezve. 1897. évi könyvében erre a részre már nyomtatott lapszámokkal hivatkozik. Venturi „1902" 1889-ben készült fényképeket közöl, Supka „1914"-et a szerző 1913. szept. 30-ról keltezi, Fettich „1937" magyar szövege a táblákkal együtt 1935-ben nyomtatásban is megjelent, tehát a leletek 1933/34 körüli állapotát tükrözi, László „1941/2" dolgozatát a szerző keltezte: Budapest 1938, László „1955" jórészt a 30-as évek végén és a 40-es évek első felében íródott, e sorok írója László Gyula egyetemi előadásaiból 1951 óta ismeri eredményeit, végső lezárására a 293, 20. j. szerint valóban 1951-ben került sor, Csallány „1948" 1944 augusztus 11-érői keltezett, Bóna „1971" 1968 tavaszán készen volt s elkerült a szerzőtől, Salamon-Sós „1980"-ban a ténylegesen felhasznált irodalom 1971-ig, a megírás időpontjáig terjed, utólagos kiegészítései sem későbbiek 1973-nál. Mindezt fontos tudni, de zűrzavar okozása nélkül nem lehet a rövidítések jegyzékében alkalmazni. - Egyetlen esetben mégis kénytelen voltam kivételt tenni és a megírás dátumát alapul venni. Ez Fettich Nándornak 1926 áprilisában az Aréthuse-ben megjelent dolgozata, amelyet szerzője 1924. dec. 20-án már készen bemutatott. Az 1926 decemberében kelt előszóval és 1926. évi dátummal (valójában 1927-ben) napvilágot látott „Avarkori műipar" és az Aréthuse cikk között jelentős, egy kezdő és egy kiforrott kutató közti különbség van. Nem beszélve arról, hogy a két munka valóságos megjelenése közt is korszakváltó esemény dátuma húzódik: 1926 szeptemberében az Érem- és Régiségtár megszűnése, a Régészeti Osztály s benne a Népvándorláskori Gyűjtemény megalakulása. Ezért a két véletlenül egybeeső dolgozatot „Fettich 1924" és „Fettich 1926" megjelöléssel szerepeltetem.