Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

A magyar nyelvű publikáció, amelyet maga Hekler csupán „rövid jelentésnek" tekintett, az Archaeologiai Értesítő 1909. évfolyamának 2. füzetében, április 15-én jelent meg, tehát dicséretes gyorsasággal - nyilván még az elmúlt esztendőben - íródott. A jelentés 21 db ábrájára 69 lelet rajza került, mintegy negyede a ténylegesen találtaknak (Hekler 1909, 97-105). A négy sír előzetes közlésére Hekler a leletek kivételes gazdagsága miatt vállalkozott. Megfigyelései, tárgyleírásai és -meghatározásai a népvándorláskor problémáit kívülről szemlélő klasszika-archeológusra vallanak. Amikor ezt Fettich 28 évvel később Hekler fejére olvassa, találó ugyan, csak éppen nem igazságos. Nem igazságos, mivel az ozora-tótipusztai fejedelmi férfisírt leszámítva, 1909. előtt avar sírokat ennél részletesebben nem írtak le. Fettich 1936-ban nemcsak erről feledkezett meg, hanem arról is, hogy az Értesítő-beli jelentés hibáit, hiányosságait, keveredéseit Hekler szokatlanul részletes, 257 tételre terjedő leltára (MNM RN 73, 1908, 170-262, 266-429) segítségével tudta helyreigazítani. Revíziójában Fettich olyan dokumentációt kért számon 1908-ból, amit ma mi is joggal számonkérhetnénk a 30-as években feltárt sok száz avar sírról. Egyik sem méltányos. Erről már László Gyula is írt (László 1955, 270-272) és én is írtam (Bóna 1970, 250, 3, 6-8, 10-13, 15. jegyzetek). Tanulságos példa arra nézve, hogy Hekler sírleírásai, sőt egyes leletmeghatározásai helyenként mennyire megbízhatók, hogy az itt megtárgyalandó I. (7.) sír lócsontvázának a hátán talált sima szegélydíszítő csontlemezekből, Hekler 1909, 99 sírleírására támaszkodva és a lemeztöredékeket helyesen összeillesztve tudta László Gyula a dunapentelei avar csontos nyerget helyreállítani (László Gy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. XXVII. Bp 1943.71 és XI. t.). Még könnyebb dolga lett volna, ha ismeri Hekler 1908, 1 "sírleírását: „Zu beiden Seiten des Pferdeskeletts wurden die Steigbügel, dann lángliche, schmale, spitz zulaufende Beinschnitzereien gefunden. Die letzteren gehörten wahrscheinlich zum Sattelschmuck". Nem a faragott díszű tegezveretekkel vonta tehát össze a sima nyeregkápa szegélyeket, amint azt később Fettich szemére veti, hanem a ló hátára málházott íj egyik végének sima, díszítetlen merevítő csontjaival. Amelyekkel egyrészt nyilván össze voltak keveredve, másrészt pedig rendeltetésük hazánkban még két évtizedig ismeretlen volt. Ha az íjmerevítő csontokat elhagyjuk, csak nyeregkápa veretek maradnak. Nem kevésbé tanulságos egész munkánkra nézve az az indokolatlan biztonság, amellyel Fettich (Marosi-Fettich 1936, 11-12) fölényesen elvetette Hekler sírleírását, s amellyel a szóbanforgó nyeregvereteket - merőben tévesen - az íjtegez merevítő csontjainak vélte és a faragott díszítésű, tegezszájat szegélyező, csontlemezekkel összevegyítve - tehát ő vegyítette össze őket s nem Hekler! közölte újra (uo. II. t. 22-23 illetve 24-29), majd e téves „együttes" képét mégegyszer közölve tétova értékelést fűzött hozzá (uo. 44-45, 18. kép). Eljárását már László megbírálta (A koroncói lelet.. i. h. 4. j.). A nyereg esetében tehát László közlése a helyes kritikai kiadás, ezért rekonstrukciójára itt csak hivatkozom. (1. t. alul) Fettich kritikája többek között a pentelei sírok aranypénzutánzatait vette célba. Hekler találta ugyanis az első avarkori pénzutánzatokat, vékony aranylemezből kinyírt kis kerek sírobulusokat. Az első pénzutánzat az I. (7.) szablyás-lovas sírból került elő, annak leletei közt van beleltározva Hekler kézírásával: 73, 1908, 252 „Kis köralakú aranylemez, átm. 1,6 cm, felületén valamely dombormű ábrázolásának nyomaival". A későbbiek során is mindig a 7. sír leletei között volt, velük együtt közölte fényképen Fettich (Marosi-Fettich 1936, II. t. 11). Viszont tény, ami tény, a 7. sír meglehetősen bő lére eresztett nyomtatott magyar nyelvű leírásában nem említi Hekler a kis kerek aranylemezt. A leltárban is a sír utolsó leletei közt szerepel, utána már bronz és vastöredékek következnek. Mégis minden elismerésünk Hekleré, mert kitűnő régész ösztönnel nemcsak lerajzoltatta az aranylemezkét, de közölte is (15. t. 1.). Valamennyi későbbi félreértés elkerülhető lett volna, ha Hekler nem felejti el megemlíteni ezt a kis kerek arany lemezt a magyar nyelvű jelentésben is (vö. azonban ehhez a 47. jegyzetünkben mondottakat!), a németben ugyanis még részletesen beszámolt róla: „Der Reiter ist in voller Rüstung mit seiner ganzen kriegerischen Pracht bestattet worden. Neben dem Kopfe fand sich eine dünne Goldplatte ohne jede Prágung und ein goldenes Ohrgehánge mit Kügelchen, in Pyramidenform nach untén gerichtet, geschmückt". (Hekler 1908, 1) - mint fentebbjeleztem a koponya jobb oldaláról volt szó. Érdemes a sírleírásból még az utána következő mondatot idézni: „Zur linken Seite des Reiters lagen: der Sabel, Bruchstücke von Pfeilen und vermoderte Resté vom ledernen Köcher."

47 A II. (10.) íjász-lovassír leleteinek leltárában a 73, 1908, 293. tételnél a következőt írta Hekler: Apró, vékony, kerek kis aranylemez, átm: 9 mm. Súlya: 1/2 gr." - A margón ezúttal mellé van ragasztva jól sikerült 2/3 méretű rajza. (16. t. 2) Ez az aranylemez is mindig a II. (10.) sír leletei között maradt, velük együtt közli majd Fettich is (Marosi-Fettich 1936, IV. t. 6). - Erről az aranylemezkéről Hekler Értesítő-beli publikációsjelentésében is megemlékezett: „A harcos feje mellé egy apró, vékony, kerek kis aranylemezt és egy arany fülbevalót helyeztek (12. ábra)" (Hekler 1909, 103). A hivatkozott 12. ábrán felül a fülbevaló, alatta pedig egy kerek aranylemez látható, mindkettő alszám nélkül. - Itt történt az egyik hiba, amely később megzavarta Fettichet s .nyomában mindazokat, akik a dunapentelei leletek kritikai kiadása után már az ő leírását tekintették forrásnak. A képszerkesztő ugyanis felcserélte a kis aranylemezek ábráit. A II. (10.) sír fülbevalója alá tördelte az I. (7.) sír nagyobb méretű aranykorongját (amelyről a magyar jelentés szövegében nem esik szó), míg a II. (10.) sír kisebb arany korongocskája - amelynek a publikációban szereplő leírása szóról szóra azonos a naplóban szereplő leírással -arra az ábrára került, amelynek se füle, se farka. Ez a legutolsó, 21. ábra olyan leleteket ábrázol, amelyekről a képszerkesztő - feltehetőleg a szerző hibájából, ám ki tudja, hogy így történt-e? - nem tudta, hogy melyik sírhoz tartoznak. A 21, 1. az I. (7.) sír egyik bronzcsatját, a 21, 2 pedig az I. (7.) sír bronz kisszíjvégét ábrázolja. Ide keveredett 21, 3. számon az I. (7.) sír aranylapocskája !22