Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

a dunántúliakkal mindenben megegyező jó minőségű korongolt edényeket használtak. 1981. szept. 7-10. napokon újabb kutatásokat végeztünk a kunmadarasi „Újtemetőtől" északra elterülő dombháton (munkatársak: Raczky Pál, Madaras László, Kovács Gyöngyi, Siklódi Csilla), ahol rábukkantunk az évekkel ezelőtt kiszántott, majd kidobott kőoszlop helyére (hajdan 90. M. jelzésű magassági pontra), közvetlen közelében pedig egy múltszázadi homokbányára, amely nyilvánvalóan sírunk lelőhelye volt. A mintegy 20 x 20 m területű alkalmi homokbányát már a múlt század végén betemették és feltöltötték, létezéséről senki sem tudott. A bányagödrök 2-3 m mélységig nyúltak le, ilyen mélységben bukkanhattak a sírra is. Helyét teljesen szétdúlták, lelet- és csontmaradványokra már nem sikerült ráakadnunk. A homokbánya körül és a dombháton nem találtunk további temetkezéseket, a kunmadarasi fejedelmet tehát magányosan, rejtve temették el. A KESZTHEL Y-FENÉKPUSZTAIÁLCSA TOSTAMGÁS „MARTINOVKA" SÍROK A hampeli korszak vétke, hogy a Lipp Vilmostól feltárt 4 különböző temető kereken 5000 sírjából masszát csinált. A lelőhelyekre, sír- és leletegyüttesekre vonatkozó adatokra nem kellőképpen figyelve, létre hozta a „Keszthely-vidéki-kultúrát", amelyből századunk első harmadában megszületett a magyar régészet csodaszörnye, a „Keszthelyi-kultúra". E torz fogalmat ma is nyögjük s legalább az ezredfordulóig nyögni fogjuk.

37 A „keszthelyi sírmezők" leleteit Hampel - szerencsére! - nagyobb részt a Lipp által készíttetett s meghatározott rajzostáblák (s csak helyenként a Nemzeti Múzeumba jutott eredeti darabokról saját maga által készíttetett rajzok) nyomán írta le (Hampel 1894, 92-128). Utalt ugyan Lipp beszámoló jelentéseinek egy részére (számszerint 7-re a 21-ből), de a gyakorlatban nem vagy alig használta fel őket. így azután az utókor azért is Lippet ócsárolta, amiről nem tehetett, vagy amit kora színvonalán írt le. A Hampeltől idézett magyar és német nyelvű könyvön, 4 Archeológiai Értesítő és 1 Archeológiai Közlemények-béli beszámolón kívül, ugyanis még 4 ízben írt jelentést ásatásairól a Vasmegyei Régészeti Egylet Jelentéseibe, 4 ízben az Ungarische Revue-be, l-l alkalommal az MTA Értesítőjébe és az Országos Régészeti és Embertani Társulat Évkönyvébe, 2 ízben egy-egy Emlékkönyvbe, végül, de nem utolsó sorban két külön Értekezést is kiadott (A bibliográfiát kitűnően összeállította Csallány 1956, 40-41). Bízvást állíthatom, hogy mindezek nyomán a közzétett leletek jelentős része jól szétválasztható a Keszthely-Városi, -Dobogó, -Páhok és -Fenékpuszta lelőhelyek között, e temetőkben belső topográfiájuk, előkerülési helyük is gyakran megállapítható. Állítom azt is, hogy Lipp beszámolóiból számos sír- és leletegyüttes összeállítható, nem véletlenül éppen a legfontosabbak. E munkával, amelyre az 50-es évek első felében - közepes sikerrel - magam is sok hónapot szántam, még adós kutatásunk. Ám a régészetben nincs selejt, egy évszázad után is törleszthetünk. A hampeli műben még legszerencsésebben a fenéki temető járt, amely a publikációk leíró részében és a Lipp táblái nyomán hozott - táblákon legalább együtt maradt (Hampel 1894, 83-92, 83-89 t., Hampel 1905, II. 119-120, 225-226, III. 175. t. 14-15, 176. t. 6, 180. t. utóbbiak az itt tárgyalt leletek ábrái), az eredeti publikációban ismertetett, minket érdeklő, síregyütteseket azonban figyelmen kívül hagyta. Figyelmen kívül hagyta a Régiségtári Napló is, amely ezúttal felületességével tűnik ki. A Lipp Vilmostól vásárolt „Újabb fenéki népvándorláskori lelet" lajstromozása hiányos és zavaros, mindvégig összeolvasztja a későrómai és az avar leleteket. A publikációban szereplő avar leletek egy része nem került múzeumba, mások az alábbi tételeken bújnak meg: 31, 1885, 6. Bronz (?) gyűrű, széles lemezes feje díszített, 7. Bronz csat pecekkel, 8. Bronz csat pecekkel, 16. Ezüst szíj végek vékony ezüst lemezből, sajtolt díszítéssel. Átm 3 cm, 14 db, 17. Ezüst szíjvég emberfejjel díszítve. H: 6 cm, 18. Ezüst szíjvégek díszítve, Átm 3-5 cm, 8 db, 38. Egyenes vaskard, H: 82 cm, 5 cm hosszú markolattal. Sírokról, leletösszefüggésekről a leltár mit sem tud. Lrdemes lett volna hát egy évvel később alaposabban tanulmányozni Lipp Vilmos, A fenéki sírmező c. munkáját (Lipp 1886, 137-159,1-VII. t.). Ebben ugyanis világosan és egyértelműen le van írva a későantik (mai: „keszthelyi") kultúra négy leggazdagabb VI-VII. századi sírja (én Á-D. síroknak nevezem őket), a táblákon közölt leleteik is szétválaszthatok. Szűkszavúbban ugyan, de nagyjából szétválaszthatóan szerepel az a három jelentős korai avar férfi sír is, amely rítusára (nem tégla, hanem földsírok voltak) és leleteire nézve merőben különbözött az egyébként nagyjából egykorú későantik temetkezésektől.

38 Még annyit: Lipp a híres-neves fenéki méntelep futtató gyepjét kénytelen volt 1885. január 8-február 11. között felásatni, akkor, amikor a csikókat a téli hideg miatt istállóban tartották, a gróf és angol lovászai pedig távol voltak. Csak távollétükben tudott egyezkedni a magyar intézővel, az angol lovászok visszatértekor rövid úton kidobták. Ma is könnyebb bírálni hát, mint követni. A keszthelyi és páhoki VI-VIII. századi későantik férfisírokban azt tapasztalta Lipp, hogy melléklet nélküliek. Meglepte hát, hogy Fenéken férfiaknál veretes öv csattal és szíjvégekkel, gyűrű, valamint fegyver fordult elő, - ennek köszönhetjük 3 szóbanforgó sírunk részletesebb jellemzését. Ezüstveretes öveik szétválasztásánál ugyan egy ízben hibázott (nyilván emlékezetből dolgozott) ez azonban szerencsére korrigálható, mivel Fettich Nándor lefényképeztette a fenéki „három különböző sírból" a Nemzeti Múzeumba jutott és a 30-as évek első felében még meglévő övdíszéket. Fettich már a népvándorlás korának szentelt munkássága legelején felismerte a fenékpusztai sírok jelentőségét, de a kutatás balszerencséjére akkor is, később is, csak mellékesen, más leletek és témák kapcsán érintette őket. Először az avarkori préselőminták tárgyalásakor, a gátéri 11. sír egyik préselőmintája és a mintáról készült szíjvég nyomán figyelt fel a Lipptől leírt I. fenéki sír rokon övkészletére. Ekkor - talán csak önmaga számára - tisztázta, hogy Lipp és Hampel zavarosan kevert össze117