Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

valóban különálló, sőt külön-külön talált sírokról van szó. Az „egymás mellett fekvő, aranytárgyakat tartalmazó temetési helyek" „a gazdagabb sírhelyek" önmagukban is egyértelműek. Rómer azonban augusztus 18-i kiszállása alkalmával a SZ. E. R. T. területén a 7. és 8. anyagszállító lejtős járat közötti agyagkitermelő gödörben (zwischen 7. und 8. Schopf, in der Mitte) még látta s vázlatkönyvébe bejegyezte az „aranyos ember" (=2. sír) 2,60 m mély, kerekre tágított szétdúlt sírgödrét a benne lévő csontmaradványokkal együtt (Knochen im Grube) s vázlatán jelöli a „tőle északnyugatra fekvő másik embercsontváz" helyét, ahol a helyszínen akkor még egy „fazék" is volt, vagyis a sír edénymelléklete. Ugyanezen sír többi leletét lerajzolta, mint arra azonnal rátérünk. A legelső sírról, amelynek leleteit Pomázon őrizték, már nem tudott közelebbit feljegyezni, csak anynyi derül ki a jelentésből, hogy a három sír „egymás mellett" került elő. Ugyanakkor Rómer és Zsigmondy két napos ásatása első ízben bizonyította, hogy egy előkelő korai aul családi temetkező helyéről van szó, nemcsak ők nem találtak körülöttük további sírokat, de a téglagyári földkitermelés sem. Óvatosan bár, de ugyanezt az állítást kockáztattam meg munkámban már korábban is. Végül Rómer jelentéséből - alábbi idézendő - egyértelmű adatokat nyertünk arról is, hogy a „Jónás és Fuchs"féle téglavető területén 1872 márciusában talált lovassír és más avar sírok(?) egy másik, későbbi, avar temetkezőhelyről származnak. Ezzel minden alapját elvesztette a Hampel és Pulszky nyomán századunk kutatásába behatolt másik tévhit, hogy az itt tárgyalt szentendrei sírleletek egy nagykiterjedésű korai avar temető különböző szétdúlt sírjaiból származnának. A három szentendrei sír leleteinek különválasztása nagyjából eddig is lehetséges volt. Rómer rajzai és feljegyzései az esetek nagyobb részében alátámasztják a feltételezett megoldást. Más esetekben kiegészítik, néhány ízben pedig meglepetést okoznak. Rómer aug. 18-án a helyszínen lerajzolta a Fokas solidus elő- és hátlapját, egy nagygömb-csüngős arany fülbevalót - a rajzon jól látható, hogy a gömb levált a karikáról, csak a múzeumban fogják majd összeerősíteni, de már Rómer rajzban összeszerkesztette őket - „2 db" megjegyzéssel; egy kettétört szárú 5 lyukú ezüst filterkanalat, amelynek külön rajzolta le hurkos fülét; egy piperekés nyelét, a többi része valószínűleg elkallódott, végül 4 különböző gyöngytípust: egy kisméretű korong alakú sárgát (gelb), egy nagyobb méretű fekete-sárga (schwarz-gelb) gömbölyű szemest, egy laposabb, nyomott alakú szemest és egy henger alakú, nagyméretű (felirata: „nagy") szemest (7. t. 4 alsó kettő). Minden bizonnyal a kiszállását közvetlenül megelőzően talált 3. számú női sír leleteiről van szó. Szenzációnak számít, hogy ezt keltezi a Fokas-obulus s nem - mint eddig valamennyien feltételeztük - a gúlacsüngős fülbevalós dámát. A második szenzáció, amelynek ellenkezőjére akár mérget lehetett volna venni, hogy a kisméretű nagygömb-csüngős arany fülbevalópár nem a férfi, hanem a 3. számú női sírból származik. A korai avar gazdagabb női sírokban természetesen eddig sem volt ritkaság a kisebb méretű nagygömb-csüngős ezüst vagy arany fülbevaló, az előkelőbb férfisírokra is jellemző volt. Ismeretlen, példa nélküli volt azonban, hogy férfi közepes méretű (a szentendrei H: 3,8 cm) nagygömb-csüngős, filigrán díszes fülbevalókat viseljen. Rómer állításának hitelét csak most, szinte a végszóra, igazolta a Kecskemét-Sallai úti aranyozott öves és kardos rangos korai avar úr hasonló méretű (H: 3,6 cm) és díszítésű arany gömbcsüngős fülbevalópárja (Tóth 1980, 141, 26. kép. Ez a publikáció tehát joggal hivatkozott a szentendrei „Fürstenfund" fülbevalóira, annál kevésbé ülnek az ugyanott hivatkozott bócsai és Deszk G. analógiák, mivel mindkettő a nagygömbcsüngős arany fülbevalók kisméretű típusa, mint láttuk ezek s csakis ezek voltak eddig jellemzők a férfi temetkezésekre). A harmadik meglepetés az ezüst piperekészlet (7. t. 5-6) - mindeddig azt hittük, hogy az 1894. évi peszér-adácsi volt az első. Nem lehet eldönteni, hogy később múzeumba jutottak-e vagy sem. A Régiségtan Napló III. 2. tételén szereplő „Ezüst kapocs lemez töredék 3^ db" bejegyzés darabszámra ugyan megfelelne Rómer rajzának, de - ma leglábbis nehéz elképzelni, miért írták volna „kapocs töredéknek" őket. A tételen szereplő szentendrei ezüstök már a múlt században elkallódtak s így a kérdés - hacsak a k.anál töredék a Nemzeti Múzeum bitang leletei között egyszer fel nem bukkan - valószínűleg eldönthetetlen marad. Múzeumba kerülése ellen szól viszont, hogy a helyszínen lerajzolt nagyméretű hengeres gyöngy sem került be, amint a sír helyén még meglévő edény sem. A helyszínen látott gyöngyök darabszámát az egyik típusnál feljegyezte Rómer. Éppen a gyöngyökkel kapcsolatban jegyzi fel Rómer azt is, hogy a „Deuther"-ben, vagyis a Második sírban hasonló gyöngyök voltak. Ezekből 3 db-ot beszolgáltattak (Lifern) valahová, néhány szétesett (Zerf.), „4 Stück Perlen in Szent-Endre" pedig a Szebrenyi városkapitánynak átadott leletek között volt. Mind a/ avar női divatból, mindpedig a gyöngyök múlt századi különálló közlésmódjából eddig is felettébb valószínű volt, hogy a 2. sír „aranyos" asszonya is viselt gyöngyöket, ez most Rómer feljegyzéseiből bebizonyosodott. Típusait is meg lehet határozni: azok tartoztak hozzá, amelyeket Rómer a téglagyárban nem látott és nem rajzolt le. A szentendrei gyöngyök egy részét más sorrendben felfűzve rajzolta át már Nagy Géza (Nagy 1900, 7. t. 18), tehát 1894 és 1896 között összekeveredtek, századunkra pedig egyetlen, egységes gyöngynyaklánc szemeivé váltak (László 1942, 132. t. 13) - bár László világosan a „kettő nő" ékszerei közé számította a gyöngyöket (uo. 785). Ennyit tudunk a szentendrei leletekről Rómer irataiból, a továbbiakban leleteink sorsát a Régiségtári Napló és a szakirodalom nyomán követjük. Rómer itt csak futólag említett két adatára egy-egy fontos ponton azonban még visszatérünk. A szentendrei leleteket múzeumba kerülésük másnapján, október 26-án (szerdán) római számokkal jelzett öt főtételben (anyag és válfajok szerint szétválasztva) vették leltárba: MNM RN 288, 1871,1-V. A Régiségtári Napló szerint nincs probléma a leletekkel, a 3 pár arany fülbevaló világosan három temetkezésről tanúskodik. Úgymint: 1. sír. Közepes méretű gömbcsüngős - filigrándíszes 99