Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Benedek Gyula: Tiszapüspöki Fáy László 17. századi számadáskönyvében
fyjcfrt*'*** SÍTZSWVH^ ^SV : ^«<? %&€***Ív. J 0-ir- "\ ^ éti •-%, y*r/*- -pe*- *•"**#**• j*p*-K *áP s * j'í^^^' f*U^Nrjí3fe ~IÍJÍAÁ++- £*ig*jb-/*»- <*i < ^e r % 'j? ~*^4~ríJi> 'ÍLJLAÁ*4" &*&#K>-J** <SÍ # * X> 4 ff}. £.#0 f> M^aft^ ^^P* « j ^ Zyfe* ®L,£*> */£*&•. a.,*$0*ndl& -f "Ki &i forintban, Annak 30 forintja az pár hal árára háramlik, öt forintja a készpénz hátralékra, Mégis maradott rajtok hátralék 10 forint, melyet is ez közelben következendő Szent György napjára az rendszerint való adóval tartoznak meghozni", Cy) yá harmadik füzetben. „1689-1693 Szegény üdvezült Halmi Gábor Uram halálán, szegény Apámuram Fáy István Bátyám Urammal való osztálya után királyi jogon megszerezvén a maga és mindkét ágon lévő mindkét nembeli örökösei számára Külső-Szolnok, Pest, Pilis, Solt vármegyékben lévő jószágit, melyeknek birodalmát a beiktatás után mindjárt elnyervén valóságosan megtartván is mindholtiglan Külső-Szolnok vármegyében Szajol, másképpen Tisza Püspökinek felerészéft], Azelőtt minden jobbágynak adója 4 forint volt, az zselléreknek kevesebb, Ezenkívül minden ember Szent Mihály napjára is egy pár száraz posárral, Szent György napjára is egy pár posár hallal tartoznak." 41 5. NEHANY GONDOLAT A SZAMADASKONYV ES MÁS FORRÁSOK ÖSSZEVETÉSE ALAPJÁN TISZAPÜSPÖKI 17. SZÁZADI LAKOSSÁGÁRÓL ÉS ADÓZÁSUKRÓL A közölt források lehetőséget nyújtanak arra, hogy közel megbízható pontossággal meghatározzuk a község lakóinak számát a 17. század közepén. Eszerint kevés ingadozással Tiszapüspökiben 10-16 jobbágycsalád lakott, amely a szokásos ötös szorzóval 50-80 lakost sejtet. Figyelembe véve a korabeli népesedési helyzetet, ez számottevőnek tekinthető. Ezek fele Fáy Lászlónak, másik fele Bolykinének szolgált. A Fáy-részre szolgálók közül legtöbben a Mátyás-nemzetség tagjai voltak, általában 4-6 családdal. Mátyás Péter révén az ősük 1577-ben tűnik fel először tiszapüspöki összeírásban, az utolsó képviselőjük Mátyás Mihály személyében 1699-ben költözött el Jászárokszállásra. 42 Ezen az oldalon egy-egy családdal képviselte még magát állandóan a Mészáros- és a Vas-nemzetség. A Mészárosok őse Péter 1621-ben, a Vas-család őse György személyében 1576-ban tűnt fel először tiszapüspöki öszszeírásban. 1681 után nyomuk veszett. A Bolykinének szolgálókról eddig tételes összeírás nem került elő. Egyéb szétszórt összeírásokból azonban valószínűleg az összes ideszolgáló jobbágyot ismerjük. Ezek zömét a Túriak képviselhették 3-4 családdal. A Túriak az egyik legtörzsökösebb tiszapüspökiek, mert a jelenleg ismert legrégibb ősük Demeter már szerepelt az 1548. évi tizedjegyzéken is. A 17. század második felében azonban valószínűleg kiváltották magukat a jobbágysorból, mert legalábbis Túri Balázs 1675-ben már armális nemes. Közülük az utolsó helybeli lakos, Túri János armális nemes volt, aki 1725 körül tért vissza Jászladányból, menekülési helyéről. A tizedjegyzékeken két olyan név szerepelt még (Nagy András: 1622, Márkus János: 1606), akinek utódjait nem a magajobbágyainak írja Fáy László. Ezért alaposan állítható, hogy a két nemzetség egy-egy családdal szintén Bolykinének szolgált. A Nagy-nemzetség jelenleg ismert legrégibb tagja, Demeter szintén rajta van az 1548. évi tizedjegyzéken. 4 3 5. kép: Az 1681. évi adók beszállítása a számadáskönyvben. 99
