Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Fodor István: A magyarság baltikumi és skandináviai kapcsolatai a IX-XI. században a régészeti leletek alapján

WiSM 2. kép: Csernyigovi tarsolyveretek. (D. Ja. Szamokvaszov nyomán). Abb. 2. Taschenbeschláge aus Tschernigov (nach D. Ja. Samokwasow). kardon is, amely a korszak talán legpompásabb szablyája.

29 A szakirodalomban sokat említett szablyáról az újabb kutatások egyre meggyőzőbb erővel igazolják, hogy magyar mester készíthette a X. században. Ezt sugallják az újabb szablyaleleteink is, különösen a rakamazi és a pestlőrinci.

30 A fegyver szerelékeit készítő egykori ötvösmester azonban nem csak a palmettás mintakincsű magyar művészetet ismerte jól, hanem otthonosan mozgott az északi germán művészetben is. Hogy ilyen mester több is volt Magyarországon, és nem csupán a fejedelmi udvarban, azt jól példázza az egyik veszkényi sírból származó csont zablarúd is, amelyen a szalagdíszes és a palmettás díszítőstílus egységes megjelenését szemlélhetjük. (1. kép.)*

1 3. kép: Az úgynevezett Hojnoyszkij-szablya. Abb. 3. Der sogenannte Ghoinowski-Sabel. Az önálló magyar pénzverés - az újabb kutatások fényében - a magyar királyság kialakulásának legkorábbi esztendeiben, feltehetően a X-XI. század fordulóján kezdődött.

32 Igen figyelemre méltó, hogy már az első magyar király, I. István pénzei igen nagy számban kerültek elő Észak-Európában: Lengyelországban, Dániában, Svédországban, valamint Oroszországban, Németországban, Lettországban, Litvániában, Észtországban, egészen a Ladoga-tóig és Finnországig.

33 Huszár Lajos dolgozataiból tudjuk, hogy a magyar pénzek forgalma a XI. század végéig tartott e területeken, s nyilvánvalóan az egykori kereskedelmi kapcsolatok hű tükre. Összegzésképp tehát megállapíthatjuk, hogy a magyarság 87