Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Gedai István: Numizmatikai kérdések a Kárpát-medencében a magyar honfoglalást megelőző időben

Gedai István: NUMIZMATIKAI KÉRDÉSEK A KÁRPAT-MEDENCEBEN A MAGYAR HONFOGLALÁST MEGELŐZŐ IDŐBEN Utóbbi időben a numizmatika egyre inkább szerepet kap a történettudomány egészében helyet foglaló gazdaságtörténet kutatásában. Ez természetes, hiszen ha elfogadjuk - már pedig elfogadjuk - hogy a numizmatika a történettudomány egy ága, akkor a numizmatikusoknak el kell végezni azokat a feladatokat, amelyeket a szintetizáló történettudomány vár tőlünk. Ennek részére pedig a pénzek leírását tartalmazó - a numizmatika más területén nagyra becsült - katalógusok semmit sem jelentenek, sőt a leletek gazdaságtörténeti értékelését is tőlünk várják. Jogosan. Túl kell tehát lépni a „coin history"-n és a „monetary history"-t kell elérnünk. Iskolapéldaként említhetném e kutatási irányzatnak a skandináv leletek feldolgozását, értékelését, s ha konkrét munkára is hivatkoznom kellene, Gert Hatz

1 és Charlotte Warnke

2 munkáit említeném. A vázolt feladatokat előbb természetesnek vettem. Ám éppen a IX. Nemzetközi Kongresszuson hangzott el hozzászólásként e kutatási irányzat bírálata; igaz, hogy hallgatósága a viszszautasításnak adta tanújelét. E kutatási irányzat szellemében szándékoztam én is előadásomat megtartani. Időben a magyar honfoglalást - ha évhez kívánjuk kötni: 895 - megelőző korszakot, főként az avarkort szerettem volna numizmatikai szempontból értékelni. A kor vizsgálata azonban annyi problémát vetett fel, hogy kutatási eredményt bemutató előadásról le kellett mondanom. Eredményekre azonban munka és hipotézisek bírálatain keresztül jutunk el, így néhány szóval inkább vázolni szeretném a bennem kiforratlan véleményt a Kárpát-medence néhány pénztörténeti problémájával kapcsolatban, a magyar honfoglalást megelőző néhány évszázadban. A magyar honfoglalásig a Kárpát-medence birtokosai az avarok voltak, bár Nagy Károly hadjárata nyomán politikai hatalmukat elveszítették. Ennek következtében különböző hatalmak ideiglenesen érvényesíteni tudták befolyásukat, mint pl. a császárság Pribina, majd Kocel által vezetett hűbéres tartományában, a hajdani Pannónia nyugati részén. Ha az avarok alatti numizmatikai anyagot vizsgáljuk, elsőként azt kell rögzítenünk, hogy túlnyomó részben temető-leletekre vagyunk utalva. Huszár Lajos 1955-ös összeállítása

3 a kor leleteiről az avarkorból 66 leletet említ. Azóta több van, de a még jórészt közöletlen anyag ugyanazokat a jelenségeket mutatja, így vizsgálatainkat e munkára alapozzuk. Az avarkori leleteket élesen két csoportra lehet osztani. Egyik a főleg nagyobb sírmezők jellegzetessége, hogy a sírok egy részében I-IV. századi római pénzek vannak. 44 lelőhely 192 db érme közül 186 db bronz, 5 ezüst és mindössze 1 db arany fordul elő. E veretek szinte kivétel nélkül kopottak és többségük átfúrt. Milyen szerepet játszhattak ezek az avarok életében? Semmiképpen sem lehettek a pénzforgalom tárgyai a kereskedelmi életben. A pénzek kopottsága, átfúrásuk e feltételezést eleve kizárja. Az átfúrt pénzek bizonyára csak ékszerhasználatot jelentenek, míg az átfúratlanok vitathatók. Elhangzott olyan vélemény, hogy halotti obulust jelentenének.

4 Nem érzem meggyőzőnek, mert ha egy több-százas, vagy több-ezres sírmező néhány sírjában fordul csak elő pénz, nem jelenthet egy népnél, vagy akár népcsoportnál lévő rítust. Ugyanakkor nem tudok alternatívát adni helyette, csak említem a jelenséget és az általa felvetett problémákat. Magát a jelenség létét is befolyásolja talán a területi elhelyezkedés. A vizsgált 44 lelőhelyből 27 a hajdani római Pannónia provincia területén helyezkedik el, s további 4 is közel a Dunához. Mindez feltételezi a birtokbakerülés esetlegességét. Az 568-ban beköltözött avarok a kapott római bronzokat nem hozhatták magukkal keletről, csak itt, főleg Pannóniában kerülhettek hozzájuk; feltételezhetően véletlen folytán, hiszen nem beszélhetünk a hajdani romanizált lakosságnál megmaradt pénzforgalomról, de még a lakosság kontinuitásáról sem. Végső soron tehát az avarkori római pénzeknek szerintem nincs gazdaságtörténeti jelentőségük, de esetleges kultikus jelentősége is vitatható. Az avarkori pénzleletek másik csoportját azok a bizánci pénzek képezik, amelyek egyáltalán nem véletlenül kerültek birtokukba. E csoportba 22 lelet 27 érme tartozik Huszár Lajos említett munkájában. A fémek aránya azonban pontosan fordítottja az előzőnek: 21 arany (és utánzat), 2 ezüst és 4 db bronzpénz. A csoport jellegzetessége tehát az arany. A kor viszonyainak ismerete semmi kétséget sem hagy afelől, hogy az eredeti veretek vagy háborús zsákmány, vagy békét vásárló bizánci adó eredménye. Gazdaságtörténeti szempontból tehát e csoportnak sincs jelentősége; nem kereskedelmi igényt kielégítő pénzforgalom tárgyai, hanem tezaurálásra alkalmas zsákmány. Ennél a megállapításnál említem a teljes egészében, minden értékelésében e csoporthoz csatlakozó, a kor egyetlen, pénzeket is tartalmazó kincsleletét, a nemesvarbóki (Zemiansky vrbovok) lelet 18 db bizánci ezüstpénzét.

5 E csoportnál azonban van egy elgondolkoztató jelenség; az avarok által készített arany pénzutánzatok. Vizsgált leleteinkben is 7 db fordul elő, s talán ezzel függ össze a kunszentmártoni avar ötvössírban talált pénzsúly is.

6 E pénzutánzatok készítésének okául általában azt hozták fel, hogy a VIII. század közepén megszűnik a bizánci pénzek beáramlása. Ezt politikai indokokkal - bizánci utak elzáródása, avar belpolitikai helyzet -, mások gazdasági indokokkal - általános hanyatlás, leletekkel igazolt pénzforgalom visszaszorulása a bizánci birodalomban - magyarázták.

7 Tény, hogy az avaroknál új belpolitikai helyzet alakult ki, a legtöbb kutató szerint új etnikum jelent meg. Tény, hogy a bizánci birodalomban a VIII. században átmenetileg hanyatlott a pénzforgalom. Mindez azonban nem magyarázza az avar pénzutánzatok készítésének okát. Miért kellett utánzatokat készíteni, amikor a bizánci pénzek az avaroknál nem voltak a pénzforgalom tárgyai, valószínűtlennek véljük kultikus okait, különösen az aranyaknál, amelyek nem lehettek a halott obulus tárgyai. Ha csak tezaurálásra szolgáló arany volt, akkor annak az utánzat készítésére használt arany is megfelelt volna. Úgy érzem, hogy a kérdést a kutatás mai állása mellett nyitva kell hagynunk. Lezárva az avarkori numizmatikai anyag vizsgálatát azt kell mondanunk, hogy megválaszolatlan kérdések ellenére határozottan állíthatjuk, hogy az avaroknál előforduló római és bizánci pénzeknek gazdaságtörténeti forrásértékük nincs. Vessünk egy pillantást az avarkort megelőző időszakra is. A jelenség az avarkorhoz hasonló. Megtaláljuk a két csoportot; az elsőbe 21 lelet 47 db római pénze tartozik, amelyből 1 db arany és 5 db ezüst mellett 41 db bronz van. Ugyancsak kopottak és részben átfúrtak. A 6 leletből álló második csoportban 1 db bronzpénz mellett 4 arany és 1 aranyutánzat van. 83