Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Vékony Gábor: Az onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében

Lembach patak mellett kereshető (sajátos módon a középkori magyar-osztrák határ mentén). A névvel foglalkozók nagy része úgy gondolja, hogy az a 805-ben „inter Carnuntum et Sabariam" telepített „hunok" határának emlékét őrzi.210 Váczy P. szerint a határ a SavariaScarbantia-Carnuntumot összekötő római út lenne,

2

" amivel szemben rá kell mutatnunk, hogy Ábrahám kagán Fischánál való megkeresztelése a Fischára mutat, mint a nyugati határ egy szakaszára.

212 így a határ valóban húzódhatott Sauaria felé Kirchschlag környékén, ahol a Uuangariorum marcha található. Nehéz azonban fölfognunk, miért neveztek el egy hegycsúcsot így. Az ófn. marcha (die Mark) ugyan határvonalat is jelöl - ritkán: az esetek többségében határvidékeket neveznek marc/ia-nak.

21í Mindkét esetben érthetetlen, hogyan jelölhet a marcha földrajzi pontot. Megoldásul csak az kínálkozik, ha fölteszszük, hogy az oklevélben szereplő név eredetije egy *(berc) ze (derű) marcu wangario, *bt (derű) marcu wangario, *ag (derű) tnarcu wangario/wangarimarcu vagy valami ehhez hasonló volt. Ezt valószínűsíti az ugyanebben az oklevélben használt „locus, qui dicitur Sauriae vadum", amelynek eredetije egy *(stet) ze Sevirafurti, *ze furti an(e) (derű) Seviru lehetett. Vagyis a „summitas montis" nem kell azonos legyen a Uuangariorum marcha-val, hanem csak annak közelében keresendő. Mivel pedig a szóban forgó hegycsúcs a mattseei birtok keleti határán feküdt, a Lembach partján, a Uuangariorum marcha alatt az ettől keletre eső vidéket kell értenünk.

2 H Ez a terület pedig - akárhogyan is értelmezzük az „inter Carnuntum et Sabariam" kifejezést - azonos azzal a területtel, ahová 805-ben Theodorus capcanus hunjait letelepítik. Váczy P. szerint az „avar kaganátus" 875-ig fönnmaradt volna,

2 > 5 amit (legalábbis a „kaganátus" meglétét) erősen kétségessé teszi az, hogy a 860-as oklevélben Theodorus egykori területe marchaként, függő helyzetben lévő határvidékként szerepel. De nézzük a forrást: „Non multo post capcanus, princeps Hunorum, propter necessitatem populi sui imperatorem adiit, postulans sibi locum dari ad habitandum inter Sabariam et Carnuntum, quia propter infestationem Sclavorum in pristinis sedibus esse non poterat. Quem imperátor benigne suscepit - erat enim capcanus christianus nomine Theodorus - et precibus eius annuens muneribus donatum redire permisit. Qui rediens ad populum suum pauco tempore transacto diem obiit. Et misit caganus unum de optimatibus suis, petens sibi honorem antiquum, quem caganus apud Hunos habere solebat. Cuius precibus imperátor adsensum praebuit et summám totius regni iuxta priscum eorum ritum caganum habere praecepit."

216 Ugyanezt beszélik el rövidebben a fuldai évkönyvek,

217 a regensburgi évkönyvek teljesen lerövidített szövegéből pedig azt is megtudjuk, hogy a kagánt Ábrahámnak hívták és a Fischa folyó mellett keresztelték meg.

2

»8 Forrásunk adatai több ponton kérdésesek. Egyesek Theodort és Ábrahámot ugyanazon rangban egymásra következő személyeknek gondolják,

2 "> mások a capcanust és a caganust elválasztják egymástól,

226 s többen vannak, akik a két eseményt teljesen különállónak vélik.

221 Mi több, Nagy G. úgy gondolja, hogy Theodor a keresztény hitre tért tudun volt.

222 Mivel a frank évkönyvek capcanusa minden további nélkül olvasható *qapyan-nak,

22i viszont a dunai bolgároknál ismert *qavxan-nal (á xat^ofvog)

224 ez az íráskép semmiképpen nem azonosítható, kizárható, hogy a capcanus, mint a dunai bolgár címet viselő Isbul, társuralkodó vagy régens lehessen, s ebből az adatból nem lehet a kései avar kettős fejedelemségre következtetni. 22s A qapyan 'le ravisseur, le conquérant' jó török etimológiájú szó, amelyet kagánok „trónneveként", megtisztelő címként használnak,

226 viseli ezt a címet Elteris kagán és utódja, Mo-chuo kagán (691-716) a keleti türköknél. Theodorus capcanus tehát nyilván kagán volt, s így érthető, hogy utódja is kagán lesz. Többféleképpen magyarázták az Ábrahám kagánra vonatkozó szakaszt. Altheim részleges fordítása és magyarázata: „Er (Ábrahám kagán) erbittet honorem antiquum quem caganus apud Hunos habere solebat. Alsó eine Stellung, die früheren Titelinhabern eignete, aber danach verloren gegangen war. Jetzt erhált sie summám totius regni iuxta priscum eorum ritum. Nicht alsó Ánderung eines Titels, sondern Herstellung seines früheren Ranges."

227 Azt hiszem, nem egészen erről van szó. Ábrahám kagán elküldi egyik főemberét Nagy Károlyhoz, kérve magának azt a régi méltóságot, amivel a „hunoknál a kagán rendelkezni szokott. A császár elrendeli, hogy az egész „regnum" feje a kagán legyen, mint korábban. Ezt azonban aligha magyarázhatjuk a korábbi rang visszaállításának. Ecsedy I. szép összeállítását adja azoknak az eseteknek, amikor a türkök területet kérnek Kína földjén. Mint írja, „tényleges vereségük és meghódolásuk esetén a türkök vezérei is elvesztik eredeti rangjukat, hogy helyette alkalmanként kínai rangokat-címeket kapjanak",

228 Ábrahám pedig nemhogy címet nem kap a frankoktól, hanem nem is akármilyen címet visel. Annak a „regnumnak" a népe, amelynek Ábrahám a feje, „qayanlty bodun", „kagánnal rendelkező nép": önálló, független nép, bármit is hittek róluk a frankok, s hisznek a modern történetírók. A többször vereséget szenvedett avarok tehát újra önállósultak volna? Nyilván nem erről van szó. Theodor hunjai korábbi szállásaikról települnek „inter Carnuntum et Sabariam", a frank birodalom keleti határára, ezek a korábbi szállások pedig nem lehettek a Kárpát-medencében, az avar kaganátus egykori területén. Ha nem is tudjuk, kik azok a „Sclavi", akik elűzik Theodor népét - frank évkönyvekben ez a név nem jelölheti a bolgárokat - biztosra vehetjük, hogy valahonnan a Feketetenger vidékéről érkeztek. A két keresztény kagán, Theodor és Ábrahám nevei ebben az esetben sokat mondanak számunkra. Alig lenne hihető, hogy Theodort frank térítők keresztelték volna egy, a keleti egyházban honos, s nyugaton idegen névre. Ábrahám ugyan kaphatott volna a keresztségben ószövetségi nevet, amelyek ebben az időben gyakoriak a frank birodalomban,

229 de számos példát idézhetünk arra, hogy a karolingkorban a keleti határon megkeresztelkedetteket (ahogy a birodalmon belülieket is) „pogány" nevükön emlegetik; valójában a keresztség felvételével nem is jár együtt a névadás. Ábrahám neve nyilván „megkeresztelkedése" előttről való, a rávonatkozó források szövegével összhangban. Ez természetesen azt is jelenti, hogy megkeresztelkedése újrakeresztelés a 796-os, Duna partján tartott sinodus határozata értelmében.

2

^ Ekkor pedig a kagánok Theodor és Ábrahám nevei azt jelentik, hogy viselőik nem lehetnek sem frank, sem bizánci keresztények, utóbbiaknál ugyanis alig van adatunk ószövetségi nevek használatára.

2

" Gyakoriak viszont az ószövetségi nevek, bizánciakkal együtt a dunai bolgároknál,

2

*

2 de ezek kereszténysége a IX. század elején még a jövő titka. Nem elhanyagolható viszont, hogy az ószövetségi és a bizánci nevek igen gyakoriak együtt a Kaukázus vidékén térítő ibériai és örmény egyházban.

233 Ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a VIII. századi bizánci püspökségi jegyzék egy onogur püspökséget is említ valahol az Azovi tenger vidékén, akkor világosak lesznek adataink. Theodor és Ábrahám hunjait később ugyanis az onogur névből származó wangari néven tartják számon forrásaink, azaz, aligha kerülhettek máshonnét a Kárpát-medencébe, mint ahol az onogurok püspöksége volt. A 860-ban közvetve említett wangari népnek azonban már nincs kagánja, a karolingok határőreiként szolgálják a birodalmat. 805 és 860 között tehát valaminek történnie kellett, ami ehhez a változáshoz vezetett. Valóban, 81 l-ben Nagy Károly sereget küld Pannóniába, ahol a „hunok és szlávok" között háború dúl. A sereg vezéreinek parancsára Aachenbe mennek november közepén Nagy Károlyhoz „canizauci princeps Avarum, et tudun et alii primores ac duces Sclavorum circa Danubium ha bitanti um".

234 77